5. nap

A munkások megkértek bennünket, hogy néhány értékesebb szerszámot tarthassanak inkább az ebédlőasztalon, nehogy bajuk essen. A gyerekek az asztal alatt scrabble-öznek, olyan aranyosak, hogy a legnagyobb szükségben is feltalálják magukat. Közben elkezdődött a villanyvezeték felújítása a házban. Időnként nincs ugyan áram, de pár nap alatt végeznek a munka dandárjával.

6. nap

A kutya lenyelt egy A betűt (1 pont). Az állatorvos szerint nem olyan nagy a baj, csak figyelni kell a székletét.

7. nap

Amíg elmentek anyagért, megsétáltattam a kutyát és figyeltem a székletét. Nem volt benne A betű. Lehet, hogy teljes egészében megemésztette. De lehet, hogy csak nagyon szomorú, mert egész nap ki van zárva az erkélyre.

8. nap

Jó napot kívánok, csak azért telefonálok, mert általában kilenc óra körül már itt szoktak lenni és...ja, továbbképzésen vannak, értem...mindenki, az egész brigád?...egy hétig?....nem, nem mondták...igen, persze, néha én is elfelejtek szólni, bárkivel megesik....akkor jövő csütörtökön...viszont hallásra.

9. nap

Nagyon sokféle mirelit pizza van, ki gondolta volna? És teljesen más az íze, attól függően, hogy ketchupot vagy majonézt teszünk rá. És a szendvicsek? Azokat is rendkívül változatosan lehet elkészíteni. Tulajdonképpen ha sok zöldséget eszünk mellé, laktató és teljes étkezés.

10. nap

Előkerült az A betű! Valahogy a szőnyeg alá keveredett. Pont most, amikor már ilyen gyakorlott lettem az átvizsgálásban.

11. nap

Véget ért a továbbképzés, hárman is jöttek. Felmérték a terepet, és kiderült, hogy annyi anyagra van szükség, hogy mindenkinek el kellett mennie. Csak ebéd után értek vissza, és a cső, amit hoztak, ugyan rövidebb volt a kelleténél, de szerencsére a kicseréléséhez már egy ember is elég volt.

15. nap

Sajnos az elektromos felújítás miatt egész nap áramszünet volt, így ma nem tudtak haladni, pedig most nem is kellett anyag. A mélyhűtőben olvadni kezdtek a pizzák. Vennünk kellene egy faszenes grillsütőt, nyár végén biztos kedvező áron lehet hozzájuk jutni.

16. nap

A szülőin a tanító néni mosolyogva mondta, hogy milyen jó étvágya van a fiamnak, a többiek csak piszkálják az ételt, de a kis vasgyúrónak bezzeg nem kell kétszer mondani, hogy szedjen még. Mesélte a kisfiú, hogy otthon leginkább pizzát és szendvicset eszik, esetleg gondolkoztam-e már azon, hogy változatosabban étkezzünk.

Közben a hűtőt kivitték az előszobába, mert kellett a hely a konyhában azoknak az anyagoknak, amiket pillanatnyilag nem tudnak hová beépíteni. Hangulatos volt erre hazajönni a szülőiről, le se veszi az ember a cipőjét, máris be tud nyúlni egy joghurtért.

18. nap

Éjjel nekimentem a hűtőnek a sötétben, erős fejfájással ébredtem. Reggel mondták, hogy nyomáspróba van, ezért öten is jöttek. Mivel a nyomáspróbához a gyakorlatban csak négyen kellenek, egy ember mindig tud az erkélyajtón keresztül integetni a kutyának, aki folyamatos ugatással hálálja meg a figyelmet. Az elektromos felújítók közben ütvefúróval bontják a falat. A nyomáspróbának egyébként olyan a hangja, mintha egy ipari porszívót és egy fűnyírót kereszteztek volna.

19. nap

A nyomáspróba miatt két napja nincs víz a konyhában, még szerencse, hogy alig vagyunk ott. Az sokkal zavaróbb, hogy ma a wc-t sem lehet használni. Amíg anyagért mentek, kiszöktünk ebédelni és pisilni egy büfébe. Evés közben számba vettük, hogy kikhez tudnánk átmenni zuhanyozni, mert közben befutott egy hívás, hogy ideiglenesen a fürdőben sem lesz víz.

Mire hazaértünk, meglepetéssel vártak bennünket: óriásit haladtak a vezetékezéssel, és mégsem kell teljesen elzárni a vizet. Sajnos éppen a munka végére fogyott el az anyag, de majd hétfőn folytatják, addig meg mértékkel folyassuk a vizet.

 

0. nap

Kedves Naplóm!

Holnap indul a felújítás. Ma a mesteremberek részletesen előadott kérésének megfelelően szabaddá tettük a radiátorokat, feltekertük a szőnyegeket, a bútorokat a szoba közepére húztuk, hogy ne zavarják a munkásokat. Csak egy fiókos szekrénnyel, két íróasztallal és az egyik ággyal voltak problémák, mert ezek beépített bútorok voltak, de végül megoldottuk. Kicsit kényelmetlen így a lakás, de ezek a nagyobb munkák csak pár napig tartanak.

1. nap

Kedves Naplóm!

A munkások ugyan késtek egy órát, de utána rögtön munkához is láttak volna, ha a terep megfelelően elő lett volna készítve. 

- Keziccsókolom' a spájzból nem tetszettek kipakolni?

- Öööö, nem, mert ott nincs radiátor, és nem is szeretnénk, ha lenne.

- Hát nem úgy megy az, a spájzból mindent ki kell pakolni, mert ott fogjuk kibontani a falat a kondenzációs víz elvezetéséhez.

- De....de....de úgy volt, hogy a konyhát nem érintik a munkák...

- Nem is érintik keziccsókolom, csak a spájzot, lehet ám itt mindent csinálni, főzni például.

Mi is meglepődtünk, hogy ha teljesen kinyitjuk a 10 személyes ebédlőasztalt, akkor ráfér a spájz teljes tartalma. Igaz, hogy így nem tudunk az asztalnál enni, és be kell menni a nappaliba ahhoz az asztalhoz, ami a szoba közepén áll a bútorhalmazban, de végül is csak néhány napról van szó..

2. nap

Kedves Naplóm!

Ma nem történt semmi, mert háromból ketten elmentek anyagért, aki itt maradt a lakásban, az egész nap telefonált.

3. nap

Kedves Naplóm!

Egészen ügyesen főzök a fürdőszobában. Nem kell mindig olyan nagy felhajtást csinálni az evés körül. Ma anyagért volt mindenki, csak délután jöttek meg, akkor telefonáltak, és sajnos utána rögtön el kellett menniük. A szétszerelt galériaágy eléggé kileng, amikor felmászik rá a gyerek, ezért inkább alatta alszik most egy matracon. Egy-két napot azért ki lehet így bírni. 

4. nap

Kedves Naplóm!

Ma mind a hárman megjöttek reggel. Röviden telefonáltak, ezutuán egy ember elment anyagért, egy telefonált (neki sajnos utána rögtön el kellett mennie), egy fő maradt egy ütvefúróval. Ma egy fontos konferencián adok elő zoomon, ezért megkértem, hogy 11 és 12 között ne fúrjon. Keziccsókolom, nem probléma, tessék csak előadni.

- Most pedig átadom szót a következő előadónak.

- Jó napot kívánok, szeretettel köszöntök mindenkit a panelben, jó látni ilyen sok kiváló kollégát a világ minden tájáról TRRRRRRR TRRRRRRR TRRRRRRR

- ... bár elég nagy volt sajnos itt nálunk a hangzavar, a legfontosabb kutatási eredményeimet úgy tudnám összefoglalni, hogy RATATATATATATATATAA TRRRRRRRRRRR BUMMM

- Keziccsókolom, átütött itt a fúró, de majd össze tetszik seperni.

A fürdőszoba

A fürdőszoba szakrális hely, az ember bemegy megfáradtan, porosan, majd zuhanyzik, főnix madárként újjáéled, illatos lesz és felfrissül. De nem ám nálunk! Az egész úgy indult, hogy amikor átvettük a kulcsokat és a Nénik keze már a kilincsen volt, mintegy hozzávetőlegesen megjegyezték, hogy ja, a wc-t nem lehet lehúzni, majd kislisszoltak. Azonnal bevetettük magunka a mellékhelyiségbe. Valóban nem lehetett lehúzni - cirka 15 éve romolhatott el. Egymás tekintetéből kiolvastuk, hogy ez csak egyetlen öblítési módot tett lehetővé, majd autóba vágtuk magunkat hogy vásároljunk új tartályt és új csészét. A barkácsboltban a kádak mellett elhaladva hirtelen beugrott, hogy az, aki a wc tartály hiányát évtizedeken át képes elviselni, arról az is feltételezhető, hogy más fürdőszobai kellékekkel is mostohán bánik. Hazatérve megpróbáltam kiszámolni, hogy hány liter domestost kellene a kádba önteni, hogy ellepje, és megpróbáltam olyan testhelyzeteket kigyakorolni, amelyekben fürdés közben minimális felületen érintkezik a testem a kád felületével. Másnap csak délután mentem át az új lakásba, ahol az Orvosom nyitott ajtót, egy pörölykalapáccsal a kezében. Ugyanis, mint kiderült, a kádsoron neki is hozzám hasonló gondolatai voltak, de gimnasztikában járatlanként inkább legott elkezdte kiverni az inkriminált darabot a helyéről. Félig jutott a projektben, amikor érkeztem. Megszemléltük a szakszerű bontást, és meglepetten fedeztük fel, hogy egyrészt a kád alatti rész nincsen kicsempézve, másrészt magát a kádat nem elhanyagolható mennyiségű építési törmelék tartja a helyén, némi háztartási szemét társaságában. Vételeztünk egy új kádat, amit ideiglenesen a garázs mellett helyeztünk, majd a jól végzett munka és a várakozás kettős örömével tértünk haza. Másnap azonban kiderült, hogy a "legfeljebb 10 naposra" tervezett egyéb felújítási munkák kitolódnak (akkor még nem tudtuk, de egyébként öt hónappal), jelentősen növelve ezzel a költségeket és a feszültséget. Mivel könnyen belátható, hogy a szobák falazása előrébb való a fürdőszobai kényelemnél, ezért az A terv lépett életbe. A kád épen maradt részébe néhány családi kiszerelésű fertőtlenítőt zúdítottunk és vártunk. Amikor úgy láttuk, hogy néhány árnyalatot világosodott és felvett egy kellemes, romlott csirkemellre hasonlító árnyalatot, akkor felöntöttük a vízzel, jól megsikáltuk, majd diadalmasan kirántottuk a dugót. Nagyon szép volt, ahogy a padlóösszefolyóból felbugyogott a kádból leengedett víz, boka magasságáig fertőtlenítve a fürdőszoba padlóját. Gyorsan elmagyaráztuk a vegyszeres gejzír elől sikítozva menekülő gyerekeknek, hogy ez történik, ha kisebb keresztmetszetű csövön igyekszünk kiengedni 50 liter vizet, mint amekkorán befolyt, és majd sose vegyék ki ilyen gyorsan a dugót a kádból. Természetesen a fizika ezen egyszerű törvénye csak azután jut mindenkinek az eszébe, amikor fürdés után vödörbe lapátolja a kibugyogott vizet. A sebtiben vett kádat szépen benőtte azóta a borostyán a kertben, szinte sajnálni fogom levagdosni róla az indákat.

Építőtábor - Előhang

Kilenc és fél éve találkoztunk utoljára, Kedves Olvasók! Nem is tudom, hány karakterbe férne bele, hogy elmondjam, mi történt azóta, de olyan ez, mint a brazil sorozatok, hamar fel lehet venni újra a fonalat. Azt is hallottam egyébként, hogy a blogolás már kiment a divatból, és minimum tik-tok videók kellenek az érdeklődés fenntartására. Miután kilenc és fél alatt sem fotogénebb, sem a technika iránt fogékonyabb nem lettem, ezért maradnék az írásnál. Ennek a kis sorozatnak most az a célja, hogy amíg az Egy Sima - Egy Fordított Egyesületért folytatott adománygyűjtő kampányom tart, szórakoztassalak benneteket hétköznapi (időnként azon túlmutató) kalandjaimmal. Szerencsére a vidám téma adott is: csütörtökön kezdődik a fűtésfelújítás. Örökzöld kabarétréfa, bár mi igen megbízható mesterembereket választottunk idén. Tavaly nem.

Tavaly kezdődött minden, amikor is beköltöztünk a valóban szuper lakásunkba (a pandémia alatti költözésről egy másik jótékonysági kampány keretében számolok be, amikor a saját gyógyszereimre gyűjtök majd). A lakást két, elsőre pedánsnak tűnő nénitől vettük, akikről később kiderült, hogy az egyikük nem is néni; a másikuk pedig minden, csak nem pedáns (ennek ellenére a továbbiakban együtt: Nénik). A lakáshoz járt két darab, velem egykorú kazán, az egyik a meleg vizet, a másik a fűtést szolgáltatja. Az idő nem múlt el nyomtalanul a kazánok felett. A fűtős például télen el is romlott, akkor kellett hozzá potom hatvanezerért szerezni egy fűtőszálat, a melegvizesből pedig vagy jéghideg vagy tűzforró víz folyik, zárójelbe téve ezáltal a keverőcsapok létjogosultságát. Tegnap egyébként egy múzeumban a mi fürdőszobánk pontos mását láttuk egy plakáton. Az volt ráírva, hogy "Modern dizájn, 1978". Ebbe a vintage közegbe várjuk csütörtökön a gáztervezőt, aki megkezdi a rendszer átalakítását. nyilván minden simán fog menni, hiszen már jó előre megterveztünk mindent, már majdnem megkaptuk a hitelt, és pont jól időzítettünk, hogy ne legyen átfedés a házban hamarosan kezdődő elektromos felújítással - hiszen mekkora szívás lenne, ha pont egyszerre nem lenne se gáz, se villany...

ELMÜ-matek

Elnézést a hosszú szünetért és köszönet a kitartó bloggereknek, akik esetlég még visszalátogatnak. Energiánkat felemésztette a költözés és az állóháborúba merevedő harc az ELMÜ-vel, hogy visszafizethessük a pénzt, amit az előző blogbejegyzésben megkaptunk. A főbb állomások a következők voltak:
- először kaptunk egy levelt, hogy örömmel értesültek róla, hogy a Wesselényi utcai fogyasztási helyünkön is az ELMÜ-t választottuk (ez felthetően a másik bácsi lakása, aki a pénzt a mi kódunkkal fizeti), és rögtön fizessünk is 97 ezer forintot. Ekkor megint telefonáltam, hogy inkább írjanak arról egy levelet, ami a valóságban történt, mert nem szeretném a Wesselényi utcai fogyasztóban azt a képzetet kelteni, hogy eztán én fizetem a számláját.
- Ezután kaptunk egy újabb levelet, amiben leírták a szerencsétlen eseményt, és küldtek egy csekket 102 ezer forintról Gondoltam, hogy ezen az 5 ezer forinton már nem fog múlni, befizettem.
- Két héttel ezelőtt postán kaptunk 112 ezer forintot, ezzel párhuzamosan egy értesítőt, miszerint 1077 forint túlfizetés mutatkozik a számlán.
-A múlt héten kaptunk egy újabb levelet, miszerint 200 ezer forintot valaki tévesen utalt a számlánkra és most fizessünk 105 ezer forintot vissza.
- Klári néni, a bérbeadónk, illetve már csak volt bérbeadónk tényfeltáró szándékkal személyesen fáradt be az ügyfélszolgálatra, ahol kérdéseire felváltva a "nem tudom" és az "ez nincs benne a rendszerben" válaszokat kapta. Végül abban maradtak, hogy mi befizetünk 102 ezer forintot, de ebből visszautalnak 3100 forintot. Az, hogy miért nem fizethetünk inkább 98,900 forintot, nem derült ki. Az viszont igen, hogy a téves utalások azért jöttek a számlára, mert a Wesselényi utcai bácsi csekkjein rossz azonosító szerepel
- Klári néniben felmerült, hogy ha ez így van, akkor esetleg tenni kellene ez ellen, hogy pontot lehessen tenni az ügy végére. Erre, és bevallom, ez minden várakozásomat felülmúl, azt javasolták neki, hogy megadják a Wesselényi utcai bácsi telefonszámát, hívjuk fel és mondjuk meg neki, hogy dobja ki a csekkeket.
Mindenki szerint hülye vagyok, hogy vissza akartam fizetni a pénzt. Most már kicsit szerintem is. Viszont érdemes lenne rákeresni a Wesselényi utcai bácsiról, hátha vicces posztokat olvashatunk arról, hogy két hónapja kikapcsolták nála az áramot.

Hangjáték két hangra és zongorára

(zene)
- Elektromos művek számlainformáció! Miben segíthetek?
- Szeretnék információt kérni egy visszafizetéssel kapcsolatban.
- Hallgatom!
- Most kaptam vissza 42 ezer forintot túlfizetés címen Önöktől, de már egyszer a múlt hónapoban is visszakaptam nagyjából 50 ezret, és attól tartok, hogy valami hiba csúszott a rendszerbe.
- Utána nézek, tartsa!
(zene)
- Nemrég fizetett be 42 ezer forintot, ez lehet az?
- Nem rémlik, hogy 42 ezer lett volna a villanyszámlánk, 8 ezer szokott lenni.
- Utána nézek, tartsa!
(zene)
- Megnéztem, egy cég a maguk azonosító számára fizetett be kétszer is egymás után.
- Értem.
- Remélem, nem vette át a pénzt?!
- De igen, átvettem.
- Hiszen nem is a magáé!
- Akkor még nem tudtam, ezért is telefonáltam...
- Vissza kell fizetnie! Most azonnal ráterhelem a 92 ezer forintot a számlájára és átteszem az ügyét a tartozáskezelő osztályra! Küldök egy csekket vagy menjen be minél hamarabb az ügyfélszolgálatra és egyenlítse ki a tartozását!
- Valójában ugye nincs is tartozásom.
- De van, most terheltem meg a számláját.
- Azért késedelmi kamatot nem szeretnék fizetni...
- Meglátom, mit tehetünk!
(zene)

Violence

Van az a jelenet a You've got mail című filmben, amikor Hálaadás előtt ugyan abban a közértben vásárol Tom Hanks és Meg Ryan, akik aktuálisan még utálják egymást, Meg Ryan a készpénzes kasszánál áll sorban, amikor kiderül, hogy nincs nála pénz, és Tom Hanks segít neki, hogy az undok pénztárosnő mégis elfogadja a bankkártyáját, de minden csak Tom Hanks megnyerő fellépése miatt van (itt hangzik el az a vicc, amit sosem értek "Knock-knock, who's there - Oranges", ha valaki járatos hálaadáskori viccekben, majd egyszer mondja el, hogy ez mitől mókás), ettől még Meg Ryant a közért megvetése sújtja.

Szóval ez a hosszú bevezető azért kellett, mert apuval a gyógyszertárban kullancs elleni védőoltáshoz vettünk vakcinát, és Jolikához, az elképesztően undok patikushoz kerültünk és már előre féltem, hogy milyen rossz lesz, de apu nagyon ért a jolikák nyelvén, és nemhogy nem mondta, hogy nincs és meg sem rendelem, hanem helyette azt mondta, hogy sajnos csak holnapra tudja megrendelni és nem baj-e. Mondtuk, hogy nem, és eljöttünk. Másnap nagy reményekkel mentem a vakcináért és régi jó ismerősként adtam oda Jolikának a bilétát, de hát... Lecsapta a négy dobozt a pultra és vádlóan a szemem közé vágta: Tudja maga, hogy ezen nincs támogatás? Védtelennek érzem magam, a gyengeség jeleit mutatom: Ööööö. - Jolika: A gyerekorvosnak kell beadnia, vigye haza és tegye be a hűtőbe! Gondolom ezt arra az esetre mondta, ha esetleg az járt volna a fejemben, hogy otthon a  önkezemmela gyerekek pupillájába szúrom őket. Vajon ismeretlenek milyen embert látnak bennem? Aronson azt írja, ilyen helyzetekben jó stratégia a segítségkérés, pl. további magyarázatot kérni, ez leveri a támadó kedvet: - Hmm, értem, tehát most kapnak egyet-egyet, és az ismétlő oltásig a maradékot tartsam a hűtőben? - Emlékeztető oltásnak hívják. Oké, témát váltok: És hoztam D-vitamin receptet is...Kicsapja pultra. Fenyegetőleg: - Remélem, tudja hogy kell adagolni?! Aronson: - Zacskót kaphatok? - Nem.

órabér

Miron a szigetbejáró-állatkert szakaszt15 perc alatt nyomta le kismotoron. Ez kábé annyi idő, mint ahogy én lefutom ugyanezt a távot (kismotorral szerintem még több is lenne). Egy darabon egy háromévesforma gyerek vidáman mellécsatlakozott, majd kábé 50 méter után síráshatáron azt kiabálta, hogy anyuuuu, miért nem tudom lehagyni a kisbabát?

De ezt a posztot eredetileg azért akartam megírni, mert amíg a kisállatkerten pónilovaglásért álltunk sorban, szerencsém volt 35 percben élvezni a mögöttünk álló két nagymama beszélgetését, ami aköré épült, hogy ha 500 forint egy menet, amit (empirikus módszerrel, a telefon órájával lemérve) 3 perc alatt tesz meg a gondozó, akkor (kalkuláció szintén mobilon) tulajdonképpen 10,000 forintos órabérben dolgozik, pedig láthatóan csak egy kertésznadrágos gondozó, és a pedagógusok meg ezalatt éhbért kapnak, pedig ők egész életüket satöbbi. Kedvem lett volna hátrafordulni és azt mondani, hogy ezzel a logikával a legjobban mozipénztárosnak éri meg lenni, mert egy mozijegy kábé 1500 forint és 10 másodperc alatt lehet kiadni egy vevőnek, így akár félmillió forintos órabér is ütheti a markát annak, akinek a kasszájánál sokan állnak sorban. Szóval hogy az emberi hülyeség tényleg határtalan.

Miron a motorral:

Áron a rejtélyes miliomossal:

Twinkle Twinkle Santa Claus

Nálunk a tévé neveli a gyerekeket. Különösen azokon az estéken, amikor helikopteres tűzoltóbevetésből kifolyólag fejenként kétszer már lezúgtak a kanapéról. (És ha valaki a gyerekvédelmiseken gondolkodik, az adatgyűjtés megkönnyítése végett ezt is bevallom, hogy édességadással /-megvonással is rendszeresen manipulálom őket.) Szóval ma éppen a vacsora romjait takarítottam a konyhában, miközben a Drága Gyeremekek a Jó éjszakát Szezám utcát nézték DVD-n, amit ma vételeztem a közértben, mert időről időre új anyagba fektetek, ugyanis az ismétléseket nehezen bírom (vö. Thomas és a törkény rakomány).  És akkor Grover egyszer csak azt mondta, hogy most énekeljünk el egy dalt, amit mindenki ismer és rázendített a Hull a pelyhesre, gondoltam is, hogy mintha ez nem egy karácsonyi epizód lenne, majd egyszer csak azt harákolta (btw, a Szezám utca 25 éve sokkal viccesebbnek tűnt, de lehet hogy csak azért mert már age inappropriate vagyok), hogy most olyan hangosan énkeljük, hogy minden csillag meghallja, akkor már nem lepődtem meg, hogy Mr. Február kikiabál, hogy anya, a Télapó mit beszélget a csillagokkal? Amúgy nem tudnék egy olyan altatódalt mondani, amit biztosan mindenki ismer, pláne csillagokkal, már csak azért sem, mert egyetlen altatódalt sem ismerek (merthogy ugye a tévé neveli a gyerekeket és Bálint házban is hülye arcot vágtam a múltkor, amikor az énekes foglalkozáson egyetértésemet kereste az énekes foglalkozást tartó nő, hogy 'mert ugye amikor este gitározunk a gyereknek').

Ps: azért ez elég vicces

Trend - 2012 tél/tavasz

Ennek a postnak az lesz a tanulsága, hogy mindig érdemes csinos pizsamába beruházni. Én a születésnapomra leptem meg magam egy igazán pompás darabbal. Ma pedig különösen nagy hasznát vettem.

Méghozzá azért, mert ma volt az első nap, hogy reggel 8 órától MA-s hallgatókat vezettem be a mediációs jogba. Még tegnap este szépen felkészültem az órára, megnéztem a helyszínt, elterveztem az oda vezető utat, beállítottam az ébresztőórát reggel 6-ra és lefeküdtem aludni. Ma reggel hallom, hogy cseng az óra, de valahogy más hangon, mint szokott, meg halkabban is, mintha a fal tulsó oldaláról jönne a hang, de mindegy, azért rápillantottam a telefonra, hogy mennyi időm van még. A helyes válasz minusz másfél óra volt, merthogy 7:43 percet mutatott. Az ágyból való kiugrással párhuzamosan taxit rendeltem, a táskámba bedobtam néhány szükséges apróságot, úgyismint pendrive, jegyzetek, fogkefe, a pizsamafelsőre rákaptam egy zakót, az alsó részt, bár szintén csinos, azért lecseréltem, zokni, cipő, kabát, 7:48-kor már a taxiban ültem, diszkréten megmostam a fogamat, kifestettem a szememet és rájöttem, hogy hajkefét nem hoztam, de ekkorra (8:00) már meg is érkeztünk a főiskola elé, ami kis részben a gyér forgalomnak, nagyobbrészt annak tudható be, hogy a Kerepesi úton hozzávetőlegesen 90-cel mentünk, a campusra pedig a forgalommal szembe hajtottunk be. Ekkor kiderült, hogy készpénz nincs nálam, viszont nem indul el a kártyaleolvasó, a sofőr kedvesen felajánlotta, hogy alkalmazza a "varázsfújását", ami abból áll, hogy levesz valamit, befúj és drukkol, ehelyett felajánlottam egy véletlenül nálam maradt 10 eurós bankjegyet, amivel feltehetően mindketten jól jártunk. Az előadás ahhoz képest, de mondjuk szigorúan csak ahhoz képest jól sikerült, hogy ébredéstől számítottan 25 percen belül kezdtem bele és hogy félidőnél kevés híján szomjan haltam. Hazaérkezvén Tojás úr alaposan szemrevételezte az összeállításomat és azt kérdezte: te ma nem tanítani voltál? Pedig, amennyire ezirányú ismereteim terjednek, a divatbemutatók immanens lényege, hogy a modellek szándékosan össze nem illő vagy fehérneműnek látszó ruhadarabokban, kazalszerű hajjal vonulnak a kifutón.