Lakás

Bár ezúttal nem követelték széles tömegek az átrendezett lakásról készült képeket, mégis felteszek néhányat.

Íme a dolgozószoba:


Egy minőségi videofelvétel ugyanerről (a háttérzörejt a mosógép szolgáltatja, illetve én, amikor rálépek a csomagolóanyagra):


És a gyerekszoba:

The nesting instinct 2

A szakirodalom nem szól arról, amikor a házaspárokat együtt ragadja magával a fészekrakási láz, mi mindenestere teljesen átrendeztük a lakást, ezen belül is főleg a gyerek- és nappali szobákat, összekötve egy, a sarkokra is kiterjedő takarítással. Holnap megérkezik az új íróasztal is. Egyedül a kis kerek asztalnak nem lett helye, de - mint egy rendes japán bútorhoz illik-, összecsukható, ezért majd a szekrényben várja ki az alkalmas pillanatot, hogy ismét életünk része legyen.

A lakberendezési akciót egy kiváló vacsorával gondoltuk megünnepelni, amihez többek között két pompás fej salátát is beszereztem. A konyhában kiderült, hogy az egyikben nagy fekete bogarak laknak, míg a másik sűrű rózsaszín levet eresztett, ezért az ünnepi vacsorát paradicsom körettel készítettem. Elfogyott ezen kívül kiadós amerikai palacsinta adag is, mintegy fél liter juharsziruppal együtt. Kíváncsi vagyok, a juharszirupnak létezik-e más felhasználási módja, minthogy eláztassuk benne a palacsintát.

Most pedig arra várok, hogy elkészüljön a mai forró fürdőm, amit orvosi javallatra kell vennem. Ennek érdekében beizzítottuk a vízmelegítős kádat, de mivel nem találtuk meg a használati utasítást, nem jöttünk rá, hogy lehet bekapcsolni az időzítőt, a segélykérő gombot viszont kétszer is megszólaltattuk. Láttam egy propektusban, hogy lehet kapni vízálló minitévét az otthoni fürdőzéshez. Lehet, hogy idővel hozzá lehet szokni a forró vízhez, de nem hiszem, hogy én az időjárásjelentésnél hosszabb műsort végig bírnék nézni a 42 fokos vízben, így is komoly erőfeszítést jelent a kezemet lent tartani.

Karácsonyi hangulat

Véget ért a Halloween-dömping, és rögtön át is adta a helyét a karácsonyinak. Tegnap a csillámló fehér, fekete és piros műfenyők láttán azon gondolkoztam, hogy ide vajon miért csak a full-giccs ért el, amikor Anyu rávilágított, hogy ezek mind nagyon messze vannak az igazi karácsonyi rémálomtól, ami ezúttal is a Quelle-katalógus segítségével ért el hozzánk:

Az amatőr természetbúvár

Ma nagyon szép idő volt, ezért kirándultunk Ofunába, hogy megnézzük azt a nagy Buddha szobrot, amit már sokszor láttunk a HÉV-ről és messziról nagyon impresszívnek hatott - közelről sajnos kevésbé nagy élmény. A 20-as években kezdték építeni, de a háború miatt abbamaradt az építkezés, végül 1960-ban fejezték be, most ugyan sokkal jobb, mint ahogy az eredeti tervek alapján kinézett volna, de azért messze van Daibutsutól. A kiránduláson a legérdekesebb az a nagy, zöld-rózsaszín pók volt, amit mindketten megpróbáltunk lefényképezni.
Először én:


Azután Ei:


Hogy azután makro-beállítás ide vagy oda, ez legyen a legjobban sikerült kép:

De állíthatom, hogy ekkora pókot, főleg zöld-rózsaszín kombinációban még nem pipáltam.

Csalódás

A jóhoz könnyű hozzászokni, pl. hogy itt az éttermekben jó minőségű ételeket adnak. Így nagy törést jelentett a mai ebédem a Shane's Burg-ben, ahol a jó hangulatot az idősödő, western-csizmás pincérnők és Brenda Lee garantálták. A fotón remekül mutató hamburger a valóságban az alábbiakat tartalmazta: két szelet pirított zsemle, egy nagy szelet löncshús, egy karika nedvesség nélküli, fehéres paradicsom, feltehetően egy nukleáris erőmű kertjéből, egy levél barnás színvilágú saláta, egy szelet hőre keményedő sajt, nagy adag mexikói szósz. Megpróbáltam reklamálni, de nem sikerült, ezért végül a löncshús kivételével bevállaltam, legalább a mexikói szósz remekül elvette a többi összetevő ízét.

Rotring

Ha a noverke megegyszer megkerdezi, hogy kivel es hogyan fogok erkezni a korhazba, ha megindul a szules, a rotringjaval fogom szivenszurni.

Nemzetközi vacsora

Ma Dietmarral vacsoráztam egy francia étteremben, ahol csak japán menü volt, viszont az egyik pincér beszélt franciául, ezért mindketten leporolhattuk a franciatudásunkat, én különösen villogtam, mert értettem azt is hogy, pacal (szerencsére, mert így azt nem rendeltünk), ezzel fizetéskor kiérdemeltük a "szimpatikus amerikai házaspár" címet. Az étteremben amúgy elegánsan kis adagokat adtak, ezért hazafelé betértünk a Krispy Kreme-be és vettünk egy tucat cukormázas fánkot, aminek csak a felét bírtuk megenni és ettől is rosszul lettünk, de fánktól nem annyira rossz megbetegedni, majdnem élvezem is.

The nesting instinct

Sok kismama erős késztetést érez, hogy pincétől a padlásig kitakarítsa a házat, mielőtt a baba megérkezik, vagy hogy átrendezze a gyerekszobát. Nekem porszívózni továbbra sincs kedvem, viszont folyton sütisütésen jár az eszem (az elmúlt héten két adag macaront és diós bejglit sütöttem, most éppen gyümölcskenyér van soron) és néha éjszaka arra ébredek, hogy ellenőríznem kéne a kórházi bőröndömet, amiben eredetileg leginkább hálóingek voltak, de a tartalma mostanra akkorára duzzadt, hogy gond nélkül eltölthetnék vele egy hosszú hétvégét egy random turisztikai célponton.

Hogy mik vannak

Ez egy kutya-spa:
.
Van kávézó, külön menüvel kutyáknak és gazdiknak, futtató, divatáru-üzlet (szintén kutyáknak és gazdiknak), és persze szépségszalon, ahol újdonság a viziterápia, ezen belül is a mikro-buborékos fürdőt ajánlják, ami jót tesz a bőrnek és a talpnak. Persze a Dog Fashion Week után már nem kéne csodálkoznom.

A mobiltelefonnal keszitett termeszetfotok szuksegszeruen rosszul sikerulnek, de en legalabb tudom, hogy igazibol tok szep volt.