új lakás

2 hétig nem volt internet a költözés miatt. Most kábé 2. órája nézzük az olvasatlan üzeneteinket. De azért volt jó oldala is, pl. többet aludtunk.

Az új lakás állati szuper, nem sok extra bútort szereztünk be (bár bizonyos fajtából átlagon felül teljesítettünk - kanapéból 3 is van), ezért Mr. Február komoly kártevés nélkül tud lakáson belül motorozni, viszont elég sokat kell keresni, mert kicsit zeg-zugos a lakás és észrevétlenül el tud bújni egy sarokba, ilyenkor rettegek, hogy zsírkrétával rajzol a tapétára. Ez a tapétán esztétikailag nem rontana, de nehéz ledörgölni. Amúgy kezdek megbarátkozni vele, most, hogy lekerültek róla a 70x120-as vadász- és zsánerképek, egész elfogadható. De ezen kívül tényleg csak jó tulajdonságai vannak a lakásnak, ezek közül is az egyik legjobb a mosogatógép létezése. Majd készítek képeket.

Más: egyértelmű, hogy számunkra a Balaton a riviréra. 2.5 pompás napot töltöttünk Esztiéknél Felsőörsön. (Ez majdnem 3 lett, de pont kisiklott egy vonat és ezért értékes órákat töltöttünk azzal, hogy rászántuk magunkat a buszos utazásra, majd ennek megfelelően buszoztunk. Ez egyébként sokkal kényelmesebbnek bizonyult, mint a vonat.) A következő programokat szerveztük: hosszan tartó, mértéktelen evés (különösen sült húsból és helyi kifliből), borivás (mértékkel), strandolás (ezen belül is sült hekk, főtt kukorica és lángos fogyasztása). A Balaton nagyon bejött Mr. Februárnak, aki ezidáig nem szerette, ha vizes lesz az arca, most viszont erővel kellett partra vonszolni, ahonnan különböző cselfogásokkal próbált visszasurranni a vízbe. Voltunk Füreden is, itt a Szabadság téri szökőkút ikertestvére és a hattyúk voltak a főbb látványosságok.

Megint más: Mr. Február szókincse ugrásszerűen megnőtt. Hogy majd a jövőben elérzékenyülhessünk ezen, most összegyűjtöm a már kimondott szavakat nyelvekre lebontva.

magyarul:
- nem
- tej
- anya
- atya (édesapját érti alatta)
- kuka
- kaka(ó)
- hattyú
- majom
- páva
- meleg
- néni
- kakuc (kukac)

angolul:
- apple
- car
- ball
- kitchen

japánul:
- achi (meleg)
- itai (fáj)
- gan (ütést követő hangutánzó)
- ofuro (fürdő)
- atta (megtaláltam)
- hachuko (hattyú)

Különösen a japán szókincs alakulása érdekes, ezek jól tükrözik a Tojás úrral kettesben töltött elfoglaltságokat, illetve ezek kimenetelét. A "na, és hogy telt a délután?" kérdésre ilyen és ezekhez hasonló válaszokat kapok:
- Hát, úgy néz ki, hogy allergiás lehet valamire, mert miután kürtős kalácsot ettünk piros foltok lettek rajta és a fél szeme eltünt, ahogy kicsit bedagadt az arca, sírt, de adtam neki gumicukrot és akkor abbahagyta.
- Jó volt, fociztunk. Mondjuk egyszer véletlenül úgy rúgtam a labdát, hogy elgáncsoltam vele, és amikor elesett, elharapta a száját, de már nem vérzik.
- Amikor kergettem, rosszul lépett, lefejelte a konyhabútor fogantyúját és letört egy darab a fogából, szerintem nem kell orvoshoz vinni, végül is ez tejfog.

holnap

Szétszereltük/leszedtük, bőröndbe, dobozba pakoltuk/zacskóba tömtük/jobbhíján cellux-szal körbetkertük ingóságainkat, holnap pedig mindezek átszállítódnak az új lakásba. Micsoda jó hír továbbá, hogy a tengapi csőtörés kikerülte az ingatlant, és ezúttal csak - jól megérdemelten - az első emeleti lakót áztatta el, ők már úgyis háromszor megúszták.

Csövek

Pont 3 héttel ezelőtt éppen anyuéktól indultam volna vásárolni, amikor becsöngetett két mesterember, hogy "hipp-hopp" kibontanák a falat a fürdőszobában, merthogy szétáztattuk a harmadikon lakó szomszédot. A hipp-hoppból végül az lett, hogy kábé 3 órán át verték kalapáccsal a falat, míg végül mellkas magasságban megtalálták a lyukat a csövön - foltozás, vakolás.

Tegnap aláírtuk a bérleti szerződést az anyuék alatt 2-vel lévő lakásra, jövő hét hétvégén költözünk. A bérbeadó elmondáa szerint már csak annyi hiányzik, hogy a gázművek kiszálljon helyszíni ellenőrzést tartani, erre várhatóan a napokban sor kerül, majd értesít. Ma reggel éppen tornára indultnuk Mr. Februárral, amikor telefonált a bérbeadó, gondoltam is, hogy milyen gyors ez a gázművektől, hogy már másnap kiszállnak, de sajnos ehelyett azt kellett hallanom, hogy a hirtelen felhőszakadás miatt ismét probléma adódott a legfelső szinten (aka anyuéknál) a csövekkel, ami miatt csöpög a víz a fürdőszobában, és jönnék-e át, hogy a távollévő szüleim helyett megnézzem, mi a helyzet. Mire átértünk, addigra a mi új lakásunkban már klasszul spriccelt a csempéből a víz, ami kisebbrészt művészien elrendezett vödrökben, nagyobbrészt a padlón gyűlt.

A liftben amúgy összefutottam a hipp-hopp mesterekkel, akik nevetve mondták, hogy ne aggódjak, most nem a szüleimhez jönnek - mondtam, hogy tudom, abba a lakásba, amit tegnap béreltem ki, ettől hipp-hopp az arcukra fagyott a mosoly, de gyorsan visszatért a jókedvük, amikor kiderült, hogy tényleg a szüleimnél van a gond, mert ott még friss a vakolat, könnyebb lesz bontani. Tényleg gyorsabban haladtak, mint a múltkor, viszont sajnos az is megállapítást nyert, hogy a plafonig szét kell verni a falat, valamint opcionálisan az alsó burkolat is felbontandó, mert miközben a falat kalapálták, addig egy tócsa keletkezett a padlón. A mai nap tapasztalatait Mr. Február hasznosította a legjobban, aki egész délután tócsafeltörlőset játszott a nappaliban.

It's not easy bein' green

Ray Charles Kermit remek dalát énekli. Ezt a youtube ajnálott videoi között láttam kábé egy éve, de onnan azóta levették, most idementem szűkösebb időkre.


Ray Charles singing Being Green
Uploaded by Wrestlegameshow. - Watch the latest news videos.

Süni

Még nem szóltam Süniről. Sünit a nagymamától kapta Mr. Feb. nem sokkal a kórházból való távozást követően, azóta elválaszthatatlan jóbarátok. Süni pl. megeszi az összes maradékot, rendszeresen mos fogat, szól, ha vécére kell mennie (sajnos Mr. Február még nem), fényvédő krémmel védekezik a Nap káros sugarai ellen. Fürödni azonban nem hagyom - ez már vezetett konfliktushoz.

Ma mindenki tiszta ágyneműt kapott, Süni egy korábbi nyálkendőt használ takarónak, ezeket a költözés keretében már elcsomagoltam, de Mr. Február addig balhézott, amíg ki kellett nyitni a bőröndöt és előkeresni egy tiszta nyálkendőt. Kicsit izgulok, hogy tetszeni fog-e majd neki az új szobája, különben kereshetünk új lakást.

Torna

Mr. Február vadonatúj képességeit gyakorolja -

lábemelés:


és bukfenc:

Aláásom az egészségbiztosítási rendszert

Élősködöm. Az ilyen emberek miatt tart itt az egészségügy mint én. Ezt egy hónapon belül másodjára dörgölik az orrom alá. Először a Bajcsy-Zsilinszky kórház genetikai tanácsadója kérdezte meg süvöltve, hogy tudom-e, hogy mennyibe kerül egy magzatvíz-vizsgálat, és hogy hol tartana az egészségügy, ha ők boldog-boldogtalannak megcsinálnák, csak mert aggódik. Én nem voltam sem boldog, sem boldogtalan, csak azt okoskodtuk ki a nőgyógyásszal, aki btw beutalt hozzá, hogy ez mondjuk egy biztos módszer lenne a Down-kór kiszűrésére, ellentétben a többi módszerekkel, és még csak a kórház kapujához sem láncoltam magam, hogy márpedig addig maradok, amíg el nem végzik a vizsgálatot, hanem - valószínűleg a tanácsadás szót rosszul értelmezve - arra gondoltam, hogy itt majd elbeszélgetünk pro és contra a vizsgálatról.

Ma pedig a körzeti orvosi rendelő helyettesítő orvosa vágta a fejemhez, hogy mennyi plusz kiadást okozok az OEP-nek azzal, hogy másfél éves gyerekemet hypoallergén tápszerrel itatom, ahelyett, hogy gyógyszert adnék neki, ami lebontja a tejcukrot, és különben is, miből gondolom, hogy laktózérzékeny, hová is vezetne ez finanszírozási szempontból, ha ezt minden szülőnek bemondásra elhinnék. Érvelésem, miszerint a japán orvos meggyőzőnek találta, hogy tejtermék fogyasztását követően Mr. Februárt elborítják a vörös kiütések, természetesen hatástalan volt.

Csak a kredit kedvéért jegyzem meg, hogy ugyan ittlétünk óta már legalább 10 doboz tápszert megitattam Mr. Februárral, amivel feltehetően jelentősen hozzájárultam az államháztartási hiány növekedéséhez, én vagyok az, aki egyáltalán nem jogosult semmiféle biztosításból fedezett támogatásra, sem Mr. Február sem Gedeon után, és bár nem terveztem, hogy a TGYÁS-ból fogok megélni, kicsit sajnálom, hogy eddig csak befizetni volt módomban.

Kuka

Lapozza a fiam az új könyvét
, egyszer csak rábök a kukára, és azt mondja: kuka. Ez a negyedik, teljes értékű szava, amit teljes egészében kimond. Az első természetesen a "nem" volt, ezt követte nagyjából egyszerre az "anya" és a "tej". Roppantul bizakodtunk, hogy legközelebb mondjuk munkából fáradtan hazatérő édesapjának azt kiáltja: apu!, netán végre vau-vau helyett előáll egy kutyával. Tény, hogy Mr. Februárt lenyűgözi a kukásautó, a múltkor pedig kitartóan integetett az iroda előtt lerobbant autó munkásainak, ezért szinte biztosra veszem, hogy szakmai érdeklődése is ez irányba fordult. Egyébként a kukás pálya engem is érdekelt, gondoltam is, hogy jó lenne beküldeni a Három Kívánságba, hogy vigyenek el egy körre, de akkor még nem tudtam írni, és mire megtanultam, addigra az érdeklődési köröm is megváltozott: állatkerti gondozó akartam lenni, meg is írtam, hogy egy napot szeretnék eltölteni ilyen minőségben az állatkertben, de nem választottak be. Később egy gimis kosármeccsen az ellenfélről kiderült, hogy az ő iskolájukból toborozzák a gyerekeket a műsorba, és két titokról is lerántották a leplet az öltözőben: 1) a valóságban szponzor cégek ajánlják fel, hogy mire vállalkoznak, és keresenek egy gyereket, akinek van hozzá kedve, 2) (ez talán még sokkolóbb) az adás ideje alatt Tibi bácsi műcsokit dobál, amit a forgatás után vissza kell adni. Bicskanyitogató.

Randi-kit

Mostanában gumírozott, térdig érő visszérharisnyában és pocaktartó övben vadítok, valamint nem teszem ki a lábam a lakásból magnéziumtabletta nélkül - ha Mr. Február is velem tart, akkor a retikül tartalma természetesen kiegészül pelenkával és váltásruhával. Szexi... Arról nem is szólva, hogy beújítottam méretes fehérneműből - ez nehéz választás volt, először természetesen szemügyre vettem a kismamáknak készült darabokat, amik egyrészt- mint minden kismamának kínált termék - durván sokba kerültek, másrészt fazonra leginkább ejtőernyőhöz hasonlítottak. Ezt követően átmentem a normál női osztályra, itt kinéztem egy darabot, majd megkerestem a jelenlegi méretemet és rendre elcsodálkoztam, hogy ez mennyire gázul néz ki ekkorában. Végül vettem két szettet a leértékelt és újraakciózott készletből, majd a szülés után lefjetem a csipkét és csinálok belőle vitrázst a konyhában.

monotóniatűrés

Mr. Február ma délelőtt 2 órát homokozott megszakítás nélkül, majd torka szakadtából visított, amikor megpróbáltam hazaterelni, ilyen gyenge szöveggel, hogy most már eléggé esik az eső, de igaziból már nagyon szerettem volna mást csinálni. Erősebb vagyok és nagyobb is, ezért sikerült hazavonszolnom, de a visítást csak akkor hagyta abba, amikor megígértem, hogy du. visszajövünk. Szavatartó szülő lévén ez meg is történt, újabb 2 órát töltöttünk a homokozóban. Az eredmény 100+ homokteknős létrehozása és szétrombolása. Próbáltam olvasni, hogy mindenki saját kedve szerint töltse a délutánt, de az nem volt jó, mert minden teknőst külön meg kellett dícsérni. A 4 óra alatt alkalmam volt megfigyelni, hogy minden gyereknek ugyan az a 3 szett homokozókészlete van: IKEA, Metro, sarki bolt a Hollán Ernőn. Ezért ma este szépen ráfilctollaztam a mi készletünkre, hogy "Áron", majd némi gondolkodás után - mivel legalább 3 Áron volt ma a homokozóban - azt is, hogy Yamashita. Bár nem látom magam előtt, hogy leállok vitatkozni egy műanyag hal felett.

Most arról nem is írok, hogy hányszor néztük végig azt a 4 Süsü epizódot, ami DVD-n a birtokunkban van, különösen a kórház alatt, de azóta is töretlen népszerűségnek örvend. A mentális kondíviónk megőrzése végett bevezettük azt a szabályt, hogy Süsüt legfeljebb másnaponta és csak egy epizód erejéig nézünk, ez utóbbi úgy sikerül tartani, hogy Mr. Feburár maga kapcsolhatja ki a DVD-lejátszót, most már a gombot sem kell megmutatni neki. Rosszabb világ jön, amikor bekapcsolni is tudja majd.