Megvan a kulcsszó: fergeteges

Tojás úr cégének jóvoltából családi napon vettünk részt. A meghívó valójában nagyon is jól kifejezte azt az ambivalenciát, ami az egész rendezvényt átjárta, ez a következőképpen néz ki: vidám, élénk színekkel rajzolt erdei kép, rét felett átívelő hatalmas szivárvánnyal, a szivárványon félkövér comic sans fonttal felirat: "A nap során rengeteg kalandban vehetnek részt". A távolságtartó beharangozás alatt fergeteges bulit és színes programokat ígértek a szervezők, a kettő kölcsönhatása pedig szükségszerűen szánandó volt. Fergeteges élményeinket az alábbiak szerint összegezhetjük.

Fergeteg #1: maximálisan eltévedtünk. Az első 100%-ban az én hibám, elnéztem az MO-s lehajtót, mert ökörködtönk a kocsiban. Innen sok km és 30 perc után végül sikerült megtalálni a megfelelő mellékutat, de igaziból ekkor jött az igazán zúzós rész, a célállomás neve a konkrét faluig egyetlen irányjelző táblán sem szerepelt, hogy azután a semmiből bukkanjon fel és azonnali balra kanyarodást kívánjon, majd pedig - mivel nem vállaltam be a satuféket -, később a több helybéli útbaigazitásában is szereplő CBA-áruház a parkolójának végében tűnjön fel újra. Az eredmény: 33 km 95 perc alatt.

Fergeteg #2: érkezésünkkor a(z általam mindeddig nem ismert, de a villámteszt alapján több szülő által betiltott) Buborék együttes adott koncertet, egy korpulens hölgy konkrétan 0 db gyereknek énekelte, hogy egyenek több zöldséget és kevesebb csokit. A fergeteges program amúgy nagy részt az egészséges életvitel köré szerveződött, ennek némileg ellentmondott, hogy a büfésátorban ("árusitandó termékek" címszó alatt) tökipompost és hurka-kolbászt kínáltak, kint pedig nyárson forgott egy ökör.

Fergeteg #3: a programsátrak változatos (és természetesen szintén fergeteges) kalandokkal kecsegtettek, voltak játékok "kicsiknek-nagyoknak, gyerekeknek-felnőtteknek" (ezt a különbségtételt nem tudom amúgy mire vélni, mert vélhetően nem alacsoknyakra és magasakra gondoltak), ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy az animátorok fáradt hangon ismételgették a mikrofonba, hogy a gyerkőcöket és a játékos kedvű felnőtteket várják a lufifújó versenyre. A gyerkőcök azonban nem mentek, hanem giga felfújhatós várakon ugráltak, ahol nem volt idő-, sem korlimit és a felügyelő srác mindenkit bátorságra biztatott, így a vakmerőnek éppen nem mondható Mr. Február is közel egy órát pattogott öccse társaságában, aki apró termete ellenére jól szerepelt, a játékoskedvű felnőtteket pedig jobban vonzotta a csocsó és vizisízés.

Fergeteg #4: a pattogás után egy Beatles emlékzenekar szórakoztatta az egybegyűlt ebédelőket, meglehetősen jól, bár a közönség bevonására tett kisérleteik rendre kudarcba fulladtak, mint az ilyen próbálkozások általában, ugyanakkor a tele szájjal grillcsirkézőktől nem elvárható, hogy beleéléssel harsogják, we all live in a yellow submarine. Mr. Februárt teljesen magával ragadták az örökzöld slágerek a jó hangultat megörökítésére szerződtetett obligát kameraman legnagyobb örömére, míg a kizárólag Bartók rádiózó Miron sikítva követelte, hogy vigyük ki. Ezt követően eljöttünk, így a fergeteges esti buliról, amelyet majd megfűszerez egy hangulatos kareoke (sic!) parti, nem tudok beszámolni. Visszafelé már nem volt gond, mert székesfővárosunk szerencsére mindenhol szerepelt a közúti jelzőtáblákon, bár az utazást beárnyékolta, hogy a Bartók rádió egész idő alatt ritkán hallható kontratenor áriákat közvetített. Képek hamarost érkeznek.

összefogkefézte

Álom, valóság

Azt álmodtam, hogy Óbudán járunk egy elhagyatott házban, ahová Sünit is magunkkal visszük, és aki később kiesik a táskából. Ezt később észrevettük, visszarohantunk érte, de addigra kóbor kutyák széttépték. Rettenetes. Azt hiszem, ez érződhetett reggel a hangomon, amikor telefonáltam a rendelőbe:

- Jó reggelt kívánok, EKG-ra szeretnék időpontot foglalni.
- Rendben, hozza magával az utolsó tüdőszűrésről szóló leletét is.
- Hm, olyanom nincsen.
- Pedig 40 év fölött kötelező. Dohányzik?

Később a kontaktológus* asszisztensével is beszéltem, hogy aztán délután ezzel fogadjanak:
- Jó napot kívánok, 4 órára van időpontom.
- Igen, telefonált az édesanyja. Foglaljon helyet.

A kontaktlencse amúgy igen klassz dolog, segítségével szemüveg nélkül is láthatunk. Kontaktlencsét mindenkinek! Az olvasás megy vele a legkevésbé, ezt még gyakorolni kell. A bemelegedés** ideje alatt is kellett olvasgatnom a váróteremben található magazinokat, egy májusi Cosmopolitanből megtudtam, hogy idén nyáron a legnagyobb divatcsászároknak olyan fokozatosan, nagy árnyalatkülönbséggel van lenőve a hajfestésük, mint nekem, ami több okból is nagyszerű: egyrészt jó érzés spontán übertrendinek lenni, másrészt így fodrászhoz is elég ritkábban járni, ami azért is jó hír, mert a kontaktlencse eddig észlelt legnagyobb hibája, hogy rohadt sokba kerül. (Arról nem is szólva, hogy aki igényes frizuráját akarja "napszítta tincsekre" cserélni, annak nagyjából kétszer annyit kell rá költenie, mint egy hagyományos hajfestésre.)

*új szó, most tanultam, kontaktlencsével foglalkozó szemészt jelent
** szakkifejezés, a kontaktlencse és a szem egymáshoz szoktatása, ami 5-10 percet vesz igénybe

Update: most, hogy nem mosolyog mellettem biztatólag a kontaktológus asszony, elég rémisztő volt kivenni a lencséket.

Kórház

Ma sikerült egész nap fel-alá autóznunk a városban, mert Tojás urat majdnem nem engedték ki a kórházból, de ezt csak akkor tudtuk meg, amikor már érte mentük, így a Városliget a Fül-orr-gégészet és lakás között ingáztunk a 30 fokban. Ebből egy extra járatot azért kellett beiktatni, mert amikor itthon leparkoltam és kinyitottam a csomagtartót, döbbenten tapasztaltam, hogy a gyerekkocsi nincs benne, ezért olyan gyorsan, ahogyan csak a Dohány utcában a troli mögött lehet haladni, visszamentünk érte és csodák csodájára még ott várt bennünket az István utcában. Az események hatása alatt Mr. Február az elmúlt négy órában nagyjából 150-szer kérdezte meg, hogy miért hagytuk az utcán a babakocsit, ezért most inkább beraktuk a vonatos DVD-t - még ez is jobb, mint a saját hülyeségemet ismételgetni.

Haknambasi

A rejtélyek feltárásának hónapja van, egy újabb régi titokra derült fény egy elgépelésnek köszönhetően. A "Zsidók jogállása a középkori Európában" című előadást annak ellenére, hogy hihetelenül unalmas volt (x városból a zsidókat ezerötszázvalahányban kiűzték, n év múlva visszaengedték, n+y év múlva azonban ismét kiűzték, x= Európa lakott települései) elég nagy rendszerességgel látogattuk, figyelni azonban sajnos egyik órán sem tudtunk, viszont a kötelező irodalmat sem olvastuk el, így nem meglepő, hogy a vizsgán kizárólag a szerencse segített át, ami többek között súgás formájában jelentkezett. A "Mi volt az Ottomán Birodalomban a zsidó vezető elnevezése?" kérdésre a hátsó padsorokból futótűzként terjedt a válasz: "haknambasi", ami totál kamunak tünt és éppen ezért 10 éve meggyőződésem, hogy kizárólag Schweitzer Gábor jóindulatának köszönhettük a megfeleltet, és most, ennyi év után azzal kell szembesülnöm, hogy nagyon kis híján jól értettük, mert - valamennyiünk épülésére - a helyes megoldás: hakham basi. Persze ennek ellenére fenntartom, hogy a megfelelt kizárólag Schweitzer Gábor jóindulatának köszönhető.

FES, kása

Tojás úr túl van a szinusz műtéten, amit a fül-orr-gégészetben jártasok FES-műtétként ismernek és a körülményekhez képest jól van, pedig teljesen egyedül ment be és intézett el mindent, amíg én a pulyákat reggeliztettem itthon. Amikor délután meglátogattuk, éppen egy nővérke magyrázta többször egymás után, tagoltan, hogy amikor csipog, akkor tessék kivenni (ti. a lázmérőt).

Felelőtlen igérgetésemnek köszönhetően a FES-műtét egy napra esett a Tojás úr Japánba tévozó kollégájától örökölt jégkása készítő készülék beüzemelésével, amivel már régóta kábítom mr. Febet, és aki most számonkérte rajtam a házi jégkását. Eképpen kiderült, hogy szorongatott helyzetben még mindig képes vagyok japán szöveget értelmezni, bár a dicsőségből némileg levon, hogy ez valójában két okból történhetett meg: egyrészt, mert a kanjik fölé hiraganával is ki volt minden karakter írva, a második ok pedig ennek folyománya, nevesül, hogy a gyártó ezt azért így írta rá, mert a termék elsődleges célközönsége az alsó tagozatos korosztály, azaz ha nagyon a mélyére akarunk látni a dolgoknak, akkor úgy nyelvi, mint műszaki készségem egy 7 éveséhez mérhető.

Vér, levél, telefon

Tojás úrnak szinuszműtéte lesz hamarosan, ezért szükségessé vált egy vérvizsgálat. A Csengery utcához tartozunk, viszont oda csak úgy és akkor lehet menni, hogy azután ne lehessen Dunavarsányba (ti. ahol dolgozik) lejutni. Már-már kilátástalan helyzetünkön az segített, hogy fülembe jutott, hogy némi szervezést követően a helyi nővér kijön házhoz, leveszi a vért és elviszi a laborba. A szervezés következtében fel is hívott, hogy akkor 5-re, vagy negyed 6-ra jöjjön-e, mondtam, hogy akkor az én férjem még nincsen itthon, de erre sietett kijavítani, hogy ő reggelre gondolt. Végül egy fél 6-ban sikerült megegyeznünk. Ezután ma hajnalban a legabszurdabb kép fogadott: egy negyvenes botsáska szerű képződmény állt az ajtóban, fején egy hatalmas Pulp fiction-ből származó Uma Thurman parókával, cicanadrágban, bokáig csatos magassarkú szandálban, és egy ember nagyságú sporttáskát cipelt. A táska fullra tele volt dobálva a vérvételhez szükséges kellékekkel, így ahhoz, hogy megtalálja, amire szükség volt, a teljes tartalmát a laptopom tetjére ürítette, majd felrakott egy nagyjából 15 dioptriás, arccsont alá messze lenyúló szarukeretes szemüveget. Én ezen a ponton cserben hagytam Tojás urat, aki halálra vált arccal csendben tartotta a karját, míg én leültem a másik szobában. Amíg a vérvétel zajlott, arról mesélt, hogy a minták néha kiömlenek a táskában, még a vizeletminta is, mert vannak, akik nem csavarják rá jól az üvegre a kupakot, és akkor lehet megismételni a vizsgálatot (meg remélem, beadni a mosásba a táskát). Miután elköszönt, Tojás úr bevallotta, hogy még sosem félt élő embertől ennyire.

Még sokáig az események hatása alatt voltam, délelőtt elmentem a Politikatörténeti Levéltárba és csak akkor vettem észre, hogy egy teljesen másik utcának ugyanazon a sarkon lévő házában vagyok, amikor nem sikerült az első emeleten bejutnom a bal oldali lakásba. Azután maga a kutatás már jól ment, bár most másik levéltáros néni volt, aki nem Hugh Grantre, hanem a 6. kerületi okmányiroda adminisztrátorára hasonlított. És bár nagyon érdekes volt, viszonylag gyorsan elfáradt a szemem a stencilezett papírokon elmosódott gépírás olvasásában. Rossz hír viszont, hogy amíg a régi iratokat böngésztem, a ruhatárban a táskám felhívta az egyetem központi számát és 56 percig beszélt vele. Kegyelemből letehette volna a telefonközpontos.

Sukiyaki

Ennyi év után végre sikerült megszerezni a vizsgaidőszakok emblematikus dalát. Viszont Toldy Mária konkrétan hazudik a sukiyaki mibenlétét illetően.

A hét legfontosabb eseménye

KÖRLEVÉL A SZAKSZERVEZETI TANÁCS TITKÁRI ÉRTEKEZLETÉRŐL

1945. augusztus 11-én megtartott titkári értekezlet

A hét legfontosabb eseménye a Szovjetunió hadüzenete volt Japánnak. A szakszervezeti értekezleteken is ki kell hangsúlyozni. Itt beigazolódott a közmondás: Ha akarsz békét, csinálj háborút. Háborút indítottak, hogy békét teremtsenek. A hadüzenet után 48 órával befejeződött a japán háború. A japán kapitulációnak nem az atombomba volt az előzménye. Nekünk feltétlenül fontos kihangsúlyozni, hogy az a nép, mely Európát felszabadította a német fasiszta iga alól, ennek a népnek önfeláldozása és tetterős akarata hozta meg a békét a világ másik részében is.
(mondjuk ezt az általam ismert japán források nem így látják)


Ebből az is látszódik, hogy részemről a hét legfontosabb eseménye, hogy szert tettem mintegy 400 oldalnyi SZOT-dokumentumra.

With thanks and hundred bows

A japán fémmunkások (szak)szervezetének petíciója 1900-ból.

All the Company's workers, including we humble workers, do sincerely feel that deep gratitude for the many life-sustaining benefits the company has bestowed upon its workers must be expressed. However, pressed by circumstances, we open our hearts on the following points, and wonder if we might not wish for them:

- That all workers be treated fairly and impartially
- That a training school for young workers be set up
- That better treatment be given to the workers
- That hourly pay be reformed to daily pay
- That public holidays be observed at the workshops
- That company housing be given to the workers (...).

We humbly point out that it would be most fortunate if the company would, on the basis of its consideration of the situation, judge the above points, and if it accepts them, implement them with haste.

With thanks and hundred bows.