Farewell

Először Kiotóba akartunk menni, de az több dolog miatt nem jött össze, ezért inkább visszamentünk Enoshimába egy jó kis farewell-kirándulásra. Igazán pompás nap volt, voltunk Hase Kannonnál, meglátogattuk Daibutsut, ettünk okonmiyakit Mixune néni éttermében (ahol a legnagyobb szám a bunkó kiszolgálás, most is jól indult, Mixune bácsi ránkförmedt, hogy ugye nem gondoljuk, hogy behozzuk a babakocsit, de aztán valamiért hirtelen tök kedvesek lettek, Mr. Február kapott képeskönyveket, hogy lekösse magát, amíg mi a forró platnin sütögetünk, nem is értettük, bár lehet, hogy azért csinálták, hogy tönkretegyék az élményünket). Aztán lesétáltunk az óceánpartra, ami annyira szép volt, mint mindig, még Fuji bácsi is látszódott a háttérben. Mr. Februárnak nagyon tetszettek a hullámok, sajnos a mókának véget vetett, hogy egy hirtelen magas hullám térdig eláztatta, mivel váltócucc nem volt nálunk, kénytelen volt a hazautat az összes fellelhető pulcsinkban és sálunkban megtenni, zokni gyanánt pedig az én ötujjas kesztyűmet viselte. Töltök majd fel képeket.

Kicsomagolás

Korábban azt hittem, hogy Ei az, aki kibontott néhány dobozt, mondjuk, hogy beletegyen valamit, de ma rajtakaptam Mr. Februárt, amint a ragasztószalaggal babrál, majd óvatosan, de dinamikusan, egy mozdulattal lerántja azt. Ez igazán figyelemreméltó, mivel Mr. Február alig magasabb a dobozoknál.