Megint halak

Igyekszem a tengerbiológusi pályára szorítani a fiamat, ezért megint elmentünk az akváriumba, Áron ezúttal a sekélyvizi hínárokat és a medúzákat


nézte kitartóan, és a delfinshow-n sem aludt, de a fóka egyáltalán nem érdekelte (pedig egy helyes fiatal fóka volt, még a mellúszóira is fel tudott állni). Ma apu volt az operatőr, ezért nincsenek fehérre égett részek, viszont nem vizitündéres műsor volt, hanem Splash Show.


Hazafelé találkoztunk Yamazaki bácsival a harmadikról, aki pár hónapja abbéli aggodalmának adott hangot, hogy vajon a gyereksírás mennyiben fogja őt zavarni. Most nagyon meglepődött, hogy már megvan a baba, mert nem tűnt fel neki, hogy bárki is sírna, ennek úgy megörült, hogy egyből felvitte a babakocsit (16 kg + gyerek) a lépcsőn. Ez több dolgot is bizonyít: egyrészt hogy Áron szuperjó gyerek, másrészt, hogy Yamazaki bácsinak - bár jó kondiban van - gondok lehetnek a hallásával.

Reklám

A Facebookon 2 hirdetés váltogatja egymást: "5 tips for a flat stomach" és "Ayurvedic Nightwear" - vajon honnan tudják, mi jár a fejemben. Bár egy nem-ajurvédikus pizsamában is szívesen aludnék, feltéve, hogy aludhatnék.

folytatás

Akkor folytatom a tele-drámaként a legizgalmasabb ponton abbahagyott postot. Szóval, ott tartottam, hogy a kaller erőszakkal leszállított bennünket a reptéri vonatról és nem hagyta, hogy a helyszínen megváltsuk a jegyeket, pedig - legalábbis a nem turistáknak - lehet. Azután walkie-talkie-n riasztotta a többieket és átadott bennünket egy másik biztonsági őrnek, aki elvezetett jegyet venni. Mióta felnőttem, még nem néztek bliccelőnek, főleg igaztalanul, legközelebb az a dán kaller állt, aki rezignáltan kezelte a Mister Minites Interrail jegyünket, de akkor legalább tényleg csaltunk.

Amint a képek is mutatják, anyuékkal sokat kirándulunk, és ma még étteremben is voltunk. Mondjuk a pincér lesápadt, amikor betoltuk Áront, gondolom arra számított, hogy majd teli torokból fog bömbölni, megzavarva ezzel a többi vendég ebédjét, de Áron csuda szépen viselkedett és kicsit sem sírt.

Egy elmaradt híradás: múlt vasárnap voltunk megint az Akváriumban, ahol Áron szépen nézegette a halakat:


Mi pedig - tekintettel a múltkori érdeklődésre - megörökítettük a szinkronúszó vizitündéreket, akik ezúttal a hideg időre való tekintettel inkább a szárazon mórikálták magukat (a szembetűző nap miatt ismét nem írtuk be a nevünket a minőségi házimozi-készítők könyvébe):






És végezetül a hét híre: Áron kinőtte a 60-as méretű rugdalózóit, még jó, hogy a Jézuska pont most küldött új ruhákat.

Itthon

Ha balra nézek, ezt látom:

ha jobbra, akkor meg ezt:

Megjöttek

Megjöttek a szüleim, hurrá! Eddig minden alkalommal elbénáztam a reptérre/reptérről vezető utat, ezúttal a Narita Expressre nem sikerült csak egy helyjegyet vennem (bár a jegyeladót sem igazán értem, aki úgy gondolta, hogy majd apuék állnak, vagy felváltve ülünk le), és miután jót kiabáltam egy agresszív, de angolul rosszul tudó kallerral, nemhogy nem sikerült a vonaton megvennem a hiányzó helyjegyeket, hanem a biztonsági emberrel szállíttattak le bennünket.

---to be continued---

Teli kollekcio

Ma 3 tacskoval talalkoztam, az elso malacnak, a masodik pandanak, a harmadik Telaponak volt oltoztetve.

Rablótámadás

Talán emlékeztek még az előző blogból azokra az ellenszenves madarakra, akik nyáron hordákba verődve köröznek a strand felett és szendvicsre utaznak, nos, ők ősz óta eltűntek. Legalábbis, ezt hittem. De ma, amikor gyanútlanul toltam a babakocsit a parti sétányon és közben palacsintát ettem, hirtelen, lesből lecsapott rám az egyik, és megtámadott. Nem hogy csak a palacsintát vette ki a kezemből, hanem frankón nekem támadt. A küzdelemben megsérültem, szájsebet szereztem, ami rondán vérzett és bedagadt. Most, hogy nincs hamburgerező turista, gondolom ők is agresszívabbak lettek.

Válság

Itt a córesz, nem vitás.
"Louis Vuitton SA, the world's largest luxury-goods company, has canceled plans to rent a 10-story tower in central Tokyo for a new flagship store, showing how hard the global economic downturn has hit this luxury-loving nation."

Szóval

Szóval az van, hogy az eddig blogolással és emailezéssel töltött időt most bevásárlással és főzéssel ütöm el. De azért sok minden érdekes meg kevésbé érdekes történik.

Pénteken voltunk az egy hónapos vizsgálaton, Áron hízott 1.2 kg-t és nőtt 6 cm-t, én fogytam 10 kg-t, de nem nőttem, mindketten dicséretben részesültünk. Áron sokkal nagyobb volt, mint a többi 1 hónapos, és hangosabban is sírt, amikor nem tudtam jól megetetni, ugyanis a csecsemőosztály gondozószobáját olyan valaki tervezte, aki csak addig jutott a könyvekben, hogy az újszülöttek szeretik az élénk színeket, a szoptatásról szóló részt már nem olvasta el. A 3 nm alapterületű szobába a világ legkényelmetlenebb és legnarancssárgább padját tették be, amin csak 2 anyuka fér el (vagy 3, ha nincs karjuk).

Hiába a 10 kg minusz, továbbra sem férek bele egyetlen nadrágomba sem, per pillanat az egyetlen ruha, ami rám jön az egy drapp kordszoknya (amilyen Áginak is van szürkében), legalább szép, és sok mindenhez fel lehet venni. Valószínű, hogy engem a Victoria Secret nem alkalmazna modellnek, mint Heidi Klumot, bár ez az állítás a terhességem előtt is igaz volt. Egyelőre sportolás gyanánt biciklizek (azaz egyszer elbicikliztem a közértbe, odafelé még oké volt, de visszafelé 3 szatyorral az emelkedőn majdnem feladtam), no és persze a jóga, ami megment attól, hogy a krónikus alváshiány miatt baltás gyilkos váljon belőlem. A jóga-DVD-n van egy csecsemőmasszázsos rész is, amit a világ legirritálóbb hangú Certified Massage Trainere narrál, még egyszer sem tudtam végignézni, mert Áron 10 perc után felébred a szörnyű hangra.

A szteppelés még nem megy jól, ezért az Oscarra a Water World egy adaptációjával készülünk (már csak Zsuzsi kedvéért is):



Ma a közértben belenéztem egy tükörbe, ez jóval őszíntébben mutatta a hatalmas karikákat a szemem alatt, mint az otthoni, barátságos tükrünk. Lehet, hogy nem ismerném meg magamat, ha találkoznánk.

Áron tök jó fej, amúgy, és amikor ébren van, akkor sok mindent lehet vele csinálni, pl. a karácsonyi égőket nézegetni (vagy - ami kevésbé érthető - a ruhásszekrény fehér ajtaját bámulni), mesélni, takaró alá bebújósat/onnan előbukkanósat játszani. És egyre ügyesebben ragad meg tárgyakat is, bár nem mindig a legmegfelelőbbet. Most már értem, hogy miért van ráírva a nejlnozacskókra, hogy nem játék - eddig úgy gondoltam, hogy igazán torz lélekre vall, ha egy szülő zacskót nyom a csecsemő kezébe maci helyett, valójában figyelmeztetés arra irányul, hogy a zacskót bármi áron is, de szerezzük vissza a babukától.

Köszönöm szépen a hasfájós tippeket, szerencsére mostanában elkerül bennünket. Én viszont megnyertem a hülyeségversenyt, amikor - megelőző jelleggel - evés után alkalmaztam a körkörös masszázst, amitól sajnos sugárban hányt a babuka.

Ma becsomagoltam a karácsonyi ajándékokat, minden készen áll anyuék hétfői érkezésére. Ez nem egy Karácsony-barát ország, egyedül 23-a ünnepnap, és az sem a Karácsony miatt, hanem a császár szülinapja okán, és ugyan elvileg az év utolsó hete vakáció a japán cégeknél, a mienk ebből a szempontból nemzetközi, mert nemhogy szabadságra nem lehet menni, hanem Eit még el is küldik 3 napra Taiwanra.

Áron arca sokat változott, mióta megszületett, és már a haja sem szőke, bár a szeme még kék (ezt azért tartom fontosnak leírni, mert a képeken nem látszódik). Valamiért nem tudom feltölteni az albumba legújabb képeket, ezért ide teszem őket.


Na, most sikerült, de most már mindegy, így hagyom.

Kömény

Ha ma reggel erre járt volna egy fotós, hogy megörökítse az én arckifejezésemet, amint a köményes teát iszom, hát Áron is jót röhögött volna.

Egy újabb eseménytelen, de azért aranyos video (bár nem tudom, egy négyhetestől elvárható-e, hogy bohóckodjon, amikor filmezik).

Hasfájás

Tegnap hasfájós napja volt Áronnak, ideje nagy részében panaszosan nyögdécselt vagy torka szakadtából ordított. Több különféle módszerrel is próbálkoztam: ringatás, mesélés, rábeszélés, hogy ne csinálja, a leghatékonyabb az erkélyre kitevés volt, ez 15 percre segített, itt az utolsó 30 másodperc látható.



Ma délelőtt megint mutatkoztak a tünetek, anyu tanácsára köménymag teát készítettem, amiközben sajnos brutálisan megégettem a középső ujjamat, ezért kénytelen voltam a fogfájásnál már jól bevált mini jégakut rábefőttesgumizni (vö. Puka, de én nem káromkodtam, bár átkozottul nehéz mini jégakuval az ujjunkon pelenkázni). Kár, hogy nem járt erre egy fotós, hogy megörökítse Áron csalódott arckifejezését, amikor rádöbbent, hogy nem tej jön a cumisüvegből, minden sajnálatom ellenére hangosan nevettem. A tea mellett bevetettem a Túl a Maszat hegyen kalandlemezt, ami igazi csodafegyvernek bizonyult, ugyanis Garas Dezső bácsi mély és barátságosan mókás hangjára 20 másodpercen belül abbamaradt a sírás. Persze korábban én is próbálkoztam a magam módján viccesen felolvasni a könyvből, de messze elmaradok a Nemzet Színésze mögött.

Vajon

a Sziddhárta tudott aludni a fa alatt?

Fasírt

A politikai korrektség jegyében megírom, hogy tegnap vacsorára fasírtot kaptunk (retek nélkül), és tök finom volt.

Többen kedvesen érdeklődtek a káposztalevelekről: bele lettek főzve egy nudlilevesbe, de nem ettem meg őket.

Mikulás

Itt jól látszik, hogy a Mikulás nagyra értékeli, ha valaki nem sír fürdésnél:
Én sem sírtam, ezért nekem csodálatos álmot hozott: a Familia Kft-ben voltam és Esztergályos Cecília először friss, ropogós baguette-ből készült szendvicsekkel kínált, utána pedig zöldborsóleves volt nokedlivel.

Már eddig is többedíziglen kimerítettük a gonosz szülő tényállását, és most tovább rontottuk a helyzetet: az igény szerinti etetésről áteveztünk az óra szerintire. Ez eleinte kicsit több sírással járt (különösen, amikor figyelemelterlésként az Éjjel az omnibusz tetjén kezdetű örökzöldet énekeltem), de elvetemült szülőként így 6 órát nem négy-, hanem kétrészletben aludtunk, aminek eredményeként tegnap újra bővített mondatokban beszélgettünk egymással, befolyásolható csecsemőnk pedig már csak négyóránként mer éhes lenni és ő is többet alszik.

Tiszta udvar, rendes ház

Miután anyunak keseregtem egy jót azon, hogy micsoda kupi van itthon, nekiláttam takarítani. Persze, nem egy téli nagytakarításban gondolkodtam, csak néhány stratégiailag fontos pontot (fürdőszoba, konyha) érintettem. Az utóbbiban - sajnos - mostanában ritkán fordulok meg, ezért is lepett meg, hogy milyen rossz állapotban találtam. Azt mondjuk sosem értettem, hogy függetlenül attól, hogy valakihez kimegy-e a Paprika TV forgatni vagy se, hogy tud valaki nekilátni főzni egy koszos konyhában. A legmeglepőbb felfedezés egy nagy üvegedényben rohadó káposzta-szerű levelek voltak. Őszíntén remélem, hogy ezeket a nárciszok komposztálására szánjuk, és nem fog rámkacsintani a hétfői ebédből.

Annyit mondok csak

fasírtos retekleves

Grandma got run over by a reindeer

Ez volt a refrénje annak a dalnak, amit a karácsonyi dekor felhelyezése közben hallgattunk. Áron zenei fejlettsége nem csak kitaláció, amikor a White Christmas-t énekeltem neki, olyan arcot vágott, mint aki citromba harapott. A mi karácsonyi égősorunk jóval kevésbé nagyra törő, mint Zsuzsiéké, de azért nagyon csinos lett, Áronnak is tetszik, sokáig nézte, majd kicsit megrángatta az egyik égőt.

Breakthrough

Áron ma reggel óta jól viselkedik, reggel másfél órát játszott az ágyában (!) és közben olyan volt, mint a pelenkareklámok gurgulázó mintacsecsemői, most pedig szépen alszik az ágyában(!). Szóval most már biztos, hogy olvassa a blogot és rádöbbent, hogy milyen nehéz napokat szerzett édesanyjának.

Érdekes, hogy az evés utáni büfi mindig azon a ponton landol a vállamon, ami kilóg a büfiztető kendő alól. Most, hogy a textilpelenkákat amúgy sem használom, varrok majd belőlük egy egész testet befedő védőruhát.

Az anyósomnak sikerült szert tennie egy Nyúlhányás receptre: két réteg rántotta között egy vastag réteg ragadós, zöld zselé. Látványnak is rémes volt, és kétlem, hogy a zselé bármilyen formában is egészséges lehet. Emberfeletti erőfeszítést kívánt, hogy lenyomjam, utána kellett küldenem fél tábla csokit kompenzálás képpen. Az én férjem ilyen kajákon nőtt fel - nem csoda, hogy erős akaratú ember lett belőle (és hogy érettségi után nyomban elköltözött otthonról).

Prison Break

A múlt éjszaka elég húzós volt, Áron éjjel egy és három között aludt, a többi időt pedig valami sírás-szerűvel töltötte, nem igazán sírás ez, hanem elégedetlenkedő, hangos nyöszörgés. Amior az első vonat elindult, és én még mindig fel-alá járkáltam, akkor eléggé elkámpicsorodtam. Ha jól emlékszem, Mao Ce Tung kínoztatta a politikai foglyokat alvásmegvonással - nagyon hatékony, én mindent bevallanék. Azt sem tudom, mit rontottunk el a kisággyal, mert ez az a hely, ahol Áron a legkevésbé szeret lenni, és főleg aludni. Végül fél 6-ra sikerült elaltatni, egészen fél 8-ig én is aludtam, akkor az egész újrakezdődött. Ezért 11-kor gondoltam egyet, és a szigorú tiltás ellenére felkerekedtünk sétálni. Jó alkalom volt ez arra is, hogy kipróbáljuk Áron vadiúj kardigánját és a hordozókendőt. Miután az akvárium lekerült a hasamról, nagyon szilfidnek látom magamat, ezért keserű csalódás volt meglátni, hogy mennyire nem férek bele a régi ruháimba - de hát ugye a világi hívságokról már pár napja lemondtam. A hordozókendőbe elég nagy kihívás volt beleaplikálni a gyereket, mert vagy a praktikus háttámasz gombolódott le, vagy a babuka csúszott túlzottan le, illetve egy kis csipeszes fogantyú funkcióját nem sikerült kitalálnom. Jót sétáltunk a tengerparton és Áron egész sokat aludt. Hazafelé betértünk az éjjel-nappaliba és vettünk egy csomó joghurtot. Itthon azután nagyjából újrakezdődött az egész, este - hála a férjemnek és a tejpumpának - tegnap éjjel 4 egybefüggő órát sikerült aludnom, azt álmodtam, hogy Borival és Bálinttal geocatchingelünk (ami a valóságban soha nem történt meg), és én egy szoptatásról szóló könyvet rejtek el a ládában.

Amúgy nem csak a zenében, hanem az irodalom terén is határozott preferenciái vannak a gyermeknek, a kortárs szépirodalom felé húz, leginkább a Szösz néne jön be neki.

3 kezem továbbra sincsen és a tárgyakat sem tudom magamhoz vonzani, de elejtett ruhadarabokat egész ügyesen szedek fel a lábammal, a végén még gorilla lesz belőlem.

Náhány nagyratörő tervet a polcra tettem, ezek között van a környezetbarát textilpelenka-használat is - igaza volt Esztinek -, ha valaki azt mondaná, hogy most pedig mossak pelenkát, azt derékon lőném egy pumpálós shotgunnal.

Mindenfélék, de főleg kesergés a koszt miatt

Tegnap kicsit hiányzott a havas Budapest, de miután pólóban reggeliztünk a napfényes teraszon, elmúlt. Az aznapra készült tojásos rizsnyákot nem vállaltuk be, a frigóban lévő, és beazonosított hozzávalókból a palacsinta receptjét tudtam kirakni. Ma, a tejtermelés fokozása végett valami olyasmit kaptam, mint amit a Mátrixban esznek, amikor a valóságban vannak. Olyan ez, mint egy nehéz vizsgaidőszak, legalábbis, ami az alvás mennyiségét és a magamhoz vett ételek színvonalát illeti. Még jó, hogy a Mikulás küldött csokit, különben nagyon szomorú lennék.

A csecsemőket a természet nagyon aranyosra tervezte, ez azért lehet így, mert ha egy kicsit kevésbé aranyos lény pisilne le az éjszaka közepén, akkor biztosan elég ideges lennék. Amúgy a csecsemők elvileg a nap nagy részét átalusszák, ezt a részt fel fogom olvasni a mi babukánknak a könyvből, aki napközben gyakorlatilag egyáltalán nem alszik, estefelé pedig csak úgy, ha az ölemben van. Emiatt most egy kézzel gépelek, egyre gyorsaban megy. Még az lenne hasznos, ha jediként magamhoz tudnám vonzani a tárgyakat. Annyi azonban bizonyos, hogy csak karnyújtásnyira lehetek a Nirvánától, mert tegnap hajmosás helyett a jógázást választottam. Remélem, a megvilágosodás a külsejükkel szemben igénytelenek előtt is nyitva áll. Ha megvilágosodom, biztos arra is rájövök, hogy a melltartóbetétek miért 25-ösével vannak csomagolva.

Tegnap meglátogatott bennünket Alice, hozott gránátalmalevet, ami a kínai népi orvoslás szerint elengedhetetlen a gyermekágyasok számára. Ehhez tényleg fiatal anyukának kell lenni, mert csak nekem ízlett, így legalább megihattam a többiekét is. Ezenkívül hozott egy nagy gyümölcstortát is, ennek temészetgyógyászati szempontból vitatott a haszna, viszont mindenkinek ízlett.

Áronnak amúgy korához képest nagyon jól kialakult zenei ízlése van, kedvence a Specko Jedno, második eg régi japán altatódal a nagymama előadásában, Halász Judit éppen csak dobogós. Én nem énekelek, csak szavalok, mindannyiunknak jobb ez így.

Manokiraly levegozik

Hogy is volt

Szóval, az úgy volt, hogy csütörtökön bementünk a kórházba, ahogy már mondtam, minden velünk volt, kivéve a papírokat. Kicsit morogtak, de végül mindent kitölthettünk (Ei mindent kitölthetett) újra, én pedig elfoglaltam az ágyamat. Egy elég pöpec, kétszemélyes szobám volt, saját hűtővel és LCD tévével, bár ez utóbbit nem néztem, alapterülete pontosan két ágy nagyságú volt, és a két ágy közötti függöny mindig el volt húzva, ami megkönnyítette, hogy ne kelljen kínosan társsalognunk a szobatársammal, aki láthatóan hosszabb időre rendezkedett be, és a 24 óra 4. évadját nézte. Ami az étkezést illeti, többféle menü közül lehett választani, én a halasra iratkoztam fel, sőt, a napi háromszori rizs adagomat - egy számomra eddig ismeretlen dietetikai szabály értelmében - két-két szelet lekváros kenyérre tudtam cserélni. Ezután nagyon sok vizsgálatra küldtek el, és este 8-ra megállapítást nyert, hogy ma már semmi sem fog történni, és részletesen elmondták, hogy ezzel szemben holnap mi minden fog történni, hogy meginduljon a szülés. Visszamentem a szobába, és ahogy lefeküdtem, rögtön el is kezdett fájni a hasam. Gondoltam, hogy ez biztosan nem a szülés lesz, mert most mondták, hogy ma már nem lesz semmi. Aztán, hogy egy óra múlva is még mindig nagyon fájt, és valamilyest rendszeresnek is éreztem, hívtam a nővérkét, aki megállapította, hogy 3 perces fájásaim vannak, és megindult a szülés. Ezután kicsit mindenki pánikba esett, mert ez már nagyon előrehaladott fázisnak számít, volt egy kis rohangálás, valaki telefonált Einek, hogy jöjjön vissza, engem meg felkísértek a vajúdó szobába. A vajúdó szoba kellemes, félhomályos helyiség volt, lefeküdtem az ágyra, és körülbelül itt véget is érnek az emlékeim erről a szakaszról, de talán jobb is így. Néhány dologra azért emlékszem, pl. hogy erősen koncentrálok a légzésemre, és a kilégzések egy idő után ordításig fajulnak, meg hogy Matheisz Erzsébetre és a határhaszon elméletre gondolok: mit adnék fájdalomcsillapítóért (minden vagyonomat) és madárfüttyért (le se szarom). Majd sok-sok óra elteltével arra, hogy húscsomóként csüngök egy tolószéken, és áttolnak a magenta szülőágyhoz, a kitolási fázishoz. Itt már jobban magamnál voltam, és amikor bejött a világ legundokabb arcú doktornője és a világ legundokabb módján hozzálátott, hogy megvizsgáljon, nagyon határozottan elküldtem a francba, és követeltem, hogy jöjjön ide a másik ügyeletes orvos, akit az UH-ról már ismertem. Majd még fél óra mindenféle erölködés (most nyomjak, most ne nyomjak), megérkezett Áron, aki egyáltalán nem sírt, hanem azt mondta, grööö, és máris vidáman nézett a kamerába, ahogy az a képeken is látható. Ezután mindketten a lehetőségekhez képest megtisztálkodtunk és elszállítattunk a saját osztályunkra. Pont addigra lett mindennek vége, mire megindult a reggeli jövés-menés a kórházban, és jött egy csomó orvos, aki nagyon csodálkozott, hogy már meg is van a baba, és jól megvizsgáltak, én pedig nagyon, de nagyon szerettem volna, ha inkább hagynak aludni egy kicsit.
Másnap a kórház szeretettel látott minket, ifjú szülőket vendégül egy ünnepi vacsorára, amit a kórház éttermében fogyaszthattunk el. Én úgy tudtam, hogy már jártam a kórház éttermében, egy nagyon kulturált étkezde a földszinten, ahová orvosok, betegek és látogatók is szoktak járni. Erről kiderült, hogy ez a kórház étkezdéje, az étterem pedig a tetőn van, pazar kilátással Shinjuku felhőkarcolóira, és csak a kiválasztottak étkezhetnek ott. Ennek folytán az elegáns társaságból némileg kilógtam a flanel szoptatós hálóingemmel és kisrókás papucsommal.
A beigért tanfolyamok elég simán mentek, főleg, hogy a legtöbbet a kedvemért külön szerveztek meg, olyan időpontban, ami jó volt Einek is, és így tudott fordítani. A legtöbb igen hasznosnak bizonyult, kivált, hogy ugye Áron az első baba, akit élőben látok. Mind közül a legfélelmetesebb a fürösztés volt, először a nővérke egy gumibabán elmutogatta, hogy mit kell csinálni, majd teleeresztett egy hatalmas kádat forró vízzel, és mondta, hogy akkor most én következem. Halálfélelmem volt, ahogy a szappanos, csúszós kis testet egy kézzel úsztattam a fél méteres vízben, de Áron borzasztóan élvezte (legalább tudjuk, hogy miért tudnak a japánok felnőtt korukra tévét is nézni a 42 fokos vízben).
Szerdán pedig mindannyian haz is jöhettünk, Áron nagyon jól bírta a másfél órás utat, és csak az átszállás utáni 15 percben sírt, igaz, akkor úgy, hogy az egész metrokocsi visszhangzott tőle, mi pedig bezsebelhettünk számtalan rosszalló pillantást (Ahelyett, hogy enni adna a gyerekének...).
Itthon sokkal jobb és könnyebb minden, mint a kórházban, egyrészt nem kell végigcaplatni két folyosón, ha enni kér a gyermek, másrészt mégiscsak itthon vagyunk. Ei anyukája kedvesen főz nekünk minden nap. Ei egyszer mondta, hogy az anyukája csapnivalóan főz, akkor én úgy gondoltam, hogy ilyet nem szép dolog mondani a saját anyukánkról, de igaz, ami igaz, tényleg nagyon bizarr ételek kerülnek az asztalra, nagy részüket nem ismerem fel, kis részüket felismerem, de bár ne tenném (lóhereleves). Persze, szemétség, hogy ezt mondom, mert ha ő nem főzne, akkor nem ennék semmit se.

Köszönet

Szerdán szerencsésen hazaértünk a kórházból, anya és gyermeke jól vannak. Köszönjük szépen a sok kedves drukkolós/gratulálós e-mailt, fogok majd válaszolni, meg persze egy csomó vicces dolog történt a kórházban, amiról majd beszámolok, ha egy kicsit jobban belejöttem a dolgokba, egyelőre úgy tűnik, hogy mindenhez 3 kéz kellene, szabadidős tevékenységem pedig jobbára kimerül az alvásban. De azért egyre ügyesebbek vagyunk.

Megerkezett!

Ma hajnalban megerkezett Aron, 2870gramm es majdnem 50cm.

Alom

Azt olvastam, hogy a szules elotti almok kulonos jelentoseggel birnak, az anya rejtett szemelyisegjegyeit tarjak fel. Hat en ma azt almodtam, hogy elkesunk a korhazbol, ezert inkabb ugy dontok, hogy bemegyek az irodaba. Egy ertekezlet van eppen, leulok a fonokom melle, aki egy testresimulo, parducmintas dzsorzeruhat visel, majd hirtelen felugrik az asztal tetejere es razendit egy porgos enka dalra amit tanccal kiser.

Most eppen a korhazba tartunk, minden velunk van, kiveve a terheskonyvemet.

Hát akkor...

...én holnap reggel bemegyek a kórházba és megszülöm ezt a gyereket. Mindenkit értesíteni fogunk a nagy eseményről.

Kultúra

Tegnap voltunk Andrew Wyeth kiállításon is, ami Einek nagyon, nekem egyáltalán nem tetszett. Érdekes, hogy valakinek 70 év alatt ennyire ne változzon (fejlődjön) a stílusa. Ez történhet az emberrel, ha egymás után 30 nyarat tölt Maine-ben egy áfonyafarmon.

Az állatkerttel és a múzeummal biztosítottnak láttuk a hétvégi sétaadagomat, mivel pénteken kiderült, hogy azért nem született még meg a baba, mert keveset mozgok. De lehet, hogy ezt csak azért mondták, hogy mondjanak valamit, mert hogyan is venné ki magát, ha egy teljes hétig nem szúrnak le valami miatt a kórházban. A következő gyereknél a harmadik trimeszterben be fogok iratkozni egy űrhajós képzésre az elégséges testedzés végett. Bár arra is emlékszem, hogy pár héttel ezelőtt minden baj forrása az volt, hogy túl sokat mozogtam. Lehet, hogy ez egyfajta felkészítés a nagybetűs életre, ahol bármi történjen is a gyerekkel, az a szülők hibája, és egyszer majd hálás leszek ezért. De most még nem vagyok. Sőt, ma a tisztítóba menet az az eretnek gondolat is megfogalmazódott bennem, ha (a ded eddig mindig kicsinek találtatott) + (most az istennek se akar megszületni) = a magzat fiatalabb, mint gondoltuk. Vagy tényleg egy párnát tettem a pólóm alá és nem is vagyok terhes.

Állatkert

Elvittük Áront az állatkertbe. Pont mire odaértünk, elkezdett esni az eső, de így legalább csomóan hazamentek, és olyan volt, mint amikor a Pöttyös Panniban Matyi Tamás hintázik. Jó, nem egészen, mert mi állatokat is láttunk, készítettünk is képeket jóbarátainknak -

tapírt Zsuzsinak:


okapit Andrásnak:



(Persze ez nem azt jelenti, hogy akinek nem csináltunk képet, azt ne tekintenénk jóbarátunknak.)

Ezzel kicsi és kövér komodói sárkánygyíkkal a japán-indonéz barátság 50. évfordulója alkalmából bővült a hüllőház:



Sajnos Ling Ling, az óriáspanda szívelégtelenségben meghalt a közelmúltban. Ling Ling volt az állatkert fő attrakciója, most kegyeleti okokból nem lehet pandás hátizsákot kapni, de láthatóan hiába nyomják a kengurusat, az nem kell a gyerekeknek. A férjemnek leginkább az okapi imponált, annyi fényképünk van, hogy bátran készíthenénk egy 2009-es falinaptárat. Nekem az okinavai gyümölcsdenevér tetszett, mert olyat nem láttam. Bár ezen a képen bármilyen szőrös, fáról csüngő állat lehetne, ez maga az okinavai gyümölcsdenevér:


Jobban belegondolva, komodói sárkánygyíkot és japán óriásszalamandrát sem láttam még, de azok nem tetszettek.

uj kardigan

e-vacsora

Ma, Japánban először, pizzát rendeltem az interneten keresztül - természetesen japánul. Külön köszönet a Google-nak, aki segített a hibaüzenet fordításában ("name no enter full-lenght in katakana please"). Kiváncsi vagyok, kiszállítják-e.

PS: Igen, most hozták meg!

Personal Missin

Egy újabb kulturális különbséget kellet észrevennem: Japánban nincs asztalterítő. Még olyan helyeken is csak egyfajta rondát lehet kapni, mint az IKEA. A mi eddigi abroszunk korábban egy náaszajándék csomagolóanyagaként szolgált (mert csomagolni viszont terítőbe szoktak errefelé), de már sokszor leevődött, ezért felmerült a csere. Vásároltam mindenféle anyagokat és Personal Missin is ismét előkerült a szekrényből, akit tegnap legjobb igyekezetem ellenére sem sikerült 3 cm-nél hosszabb anyag megvarrására rábírnom, mert folyton elszakadt a cérna. Először arra gondoltam, hogy biztos túl vastag az anyag, amit választottam, de összevetettem a babzsák párnákkal, és nem találtam jelentős különbséget. Azután arra gondoltam, hogy biztos valamit elállítottam, de Personal Missin báját többek között az adja, hogy semmit sem lehet rajta beállítani. Így egy megoldás maradt: a cérna a bűnös, mivel egyedül ezt cseréltem ki. Ma a rövidáru üzletben beszereztem egy piros és egy fekete guriga extra erős cérnát amivel gond nélkül megvarrtam két terítőt, holnapra még hátravan egy.


Azt olvastam, hogy a babák néha azért nem születnek meg a kiírt időben, mert érzik, hogy valami még nincs elrendezve körülöttük. Namost, ha Áron esetleg úgy érezte, hogy snassz egy olyan családba érkezni, ahol nincs rendes abrosz, akkor ezennel ezt megoldottuk.

Lakás

Bár ezúttal nem követelték széles tömegek az átrendezett lakásról készült képeket, mégis felteszek néhányat.

Íme a dolgozószoba:


Egy minőségi videofelvétel ugyanerről (a háttérzörejt a mosógép szolgáltatja, illetve én, amikor rálépek a csomagolóanyagra):


És a gyerekszoba:

The nesting instinct 2

A szakirodalom nem szól arról, amikor a házaspárokat együtt ragadja magával a fészekrakási láz, mi mindenestere teljesen átrendeztük a lakást, ezen belül is főleg a gyerek- és nappali szobákat, összekötve egy, a sarkokra is kiterjedő takarítással. Holnap megérkezik az új íróasztal is. Egyedül a kis kerek asztalnak nem lett helye, de - mint egy rendes japán bútorhoz illik-, összecsukható, ezért majd a szekrényben várja ki az alkalmas pillanatot, hogy ismét életünk része legyen.

A lakberendezési akciót egy kiváló vacsorával gondoltuk megünnepelni, amihez többek között két pompás fej salátát is beszereztem. A konyhában kiderült, hogy az egyikben nagy fekete bogarak laknak, míg a másik sűrű rózsaszín levet eresztett, ezért az ünnepi vacsorát paradicsom körettel készítettem. Elfogyott ezen kívül kiadós amerikai palacsinta adag is, mintegy fél liter juharsziruppal együtt. Kíváncsi vagyok, a juharszirupnak létezik-e más felhasználási módja, minthogy eláztassuk benne a palacsintát.

Most pedig arra várok, hogy elkészüljön a mai forró fürdőm, amit orvosi javallatra kell vennem. Ennek érdekében beizzítottuk a vízmelegítős kádat, de mivel nem találtuk meg a használati utasítást, nem jöttünk rá, hogy lehet bekapcsolni az időzítőt, a segélykérő gombot viszont kétszer is megszólaltattuk. Láttam egy propektusban, hogy lehet kapni vízálló minitévét az otthoni fürdőzéshez. Lehet, hogy idővel hozzá lehet szokni a forró vízhez, de nem hiszem, hogy én az időjárásjelentésnél hosszabb műsort végig bírnék nézni a 42 fokos vízben, így is komoly erőfeszítést jelent a kezemet lent tartani.

Karácsonyi hangulat

Véget ért a Halloween-dömping, és rögtön át is adta a helyét a karácsonyinak. Tegnap a csillámló fehér, fekete és piros műfenyők láttán azon gondolkoztam, hogy ide vajon miért csak a full-giccs ért el, amikor Anyu rávilágított, hogy ezek mind nagyon messze vannak az igazi karácsonyi rémálomtól, ami ezúttal is a Quelle-katalógus segítségével ért el hozzánk:

Az amatőr természetbúvár

Ma nagyon szép idő volt, ezért kirándultunk Ofunába, hogy megnézzük azt a nagy Buddha szobrot, amit már sokszor láttunk a HÉV-ről és messziról nagyon impresszívnek hatott - közelről sajnos kevésbé nagy élmény. A 20-as években kezdték építeni, de a háború miatt abbamaradt az építkezés, végül 1960-ban fejezték be, most ugyan sokkal jobb, mint ahogy az eredeti tervek alapján kinézett volna, de azért messze van Daibutsutól. A kiránduláson a legérdekesebb az a nagy, zöld-rózsaszín pók volt, amit mindketten megpróbáltunk lefényképezni.
Először én:


Azután Ei:


Hogy azután makro-beállítás ide vagy oda, ez legyen a legjobban sikerült kép:

De állíthatom, hogy ekkora pókot, főleg zöld-rózsaszín kombinációban még nem pipáltam.

Csalódás

A jóhoz könnyű hozzászokni, pl. hogy itt az éttermekben jó minőségű ételeket adnak. Így nagy törést jelentett a mai ebédem a Shane's Burg-ben, ahol a jó hangulatot az idősödő, western-csizmás pincérnők és Brenda Lee garantálták. A fotón remekül mutató hamburger a valóságban az alábbiakat tartalmazta: két szelet pirított zsemle, egy nagy szelet löncshús, egy karika nedvesség nélküli, fehéres paradicsom, feltehetően egy nukleáris erőmű kertjéből, egy levél barnás színvilágú saláta, egy szelet hőre keményedő sajt, nagy adag mexikói szósz. Megpróbáltam reklamálni, de nem sikerült, ezért végül a löncshús kivételével bevállaltam, legalább a mexikói szósz remekül elvette a többi összetevő ízét.

Rotring

Ha a noverke megegyszer megkerdezi, hogy kivel es hogyan fogok erkezni a korhazba, ha megindul a szules, a rotringjaval fogom szivenszurni.

Nemzetközi vacsora

Ma Dietmarral vacsoráztam egy francia étteremben, ahol csak japán menü volt, viszont az egyik pincér beszélt franciául, ezért mindketten leporolhattuk a franciatudásunkat, én különösen villogtam, mert értettem azt is hogy, pacal (szerencsére, mert így azt nem rendeltünk), ezzel fizetéskor kiérdemeltük a "szimpatikus amerikai házaspár" címet. Az étteremben amúgy elegánsan kis adagokat adtak, ezért hazafelé betértünk a Krispy Kreme-be és vettünk egy tucat cukormázas fánkot, aminek csak a felét bírtuk megenni és ettől is rosszul lettünk, de fánktól nem annyira rossz megbetegedni, majdnem élvezem is.

The nesting instinct

Sok kismama erős késztetést érez, hogy pincétől a padlásig kitakarítsa a házat, mielőtt a baba megérkezik, vagy hogy átrendezze a gyerekszobát. Nekem porszívózni továbbra sincs kedvem, viszont folyton sütisütésen jár az eszem (az elmúlt héten két adag macaront és diós bejglit sütöttem, most éppen gyümölcskenyér van soron) és néha éjszaka arra ébredek, hogy ellenőríznem kéne a kórházi bőröndömet, amiben eredetileg leginkább hálóingek voltak, de a tartalma mostanra akkorára duzzadt, hogy gond nélkül eltölthetnék vele egy hosszú hétvégét egy random turisztikai célponton.

Hogy mik vannak

Ez egy kutya-spa:
.
Van kávézó, külön menüvel kutyáknak és gazdiknak, futtató, divatáru-üzlet (szintén kutyáknak és gazdiknak), és persze szépségszalon, ahol újdonság a viziterápia, ezen belül is a mikro-buborékos fürdőt ajánlják, ami jót tesz a bőrnek és a talpnak. Persze a Dog Fashion Week után már nem kéne csodálkoznom.

A mobiltelefonnal keszitett termeszetfotok szuksegszeruen rosszul sikerulnek, de en legalabb tudom, hogy igazibol tok szep volt.

Mozi

Tudom, hogy már sokszor elmélkedtem azon, hogy a japánok azért nem járnak moziba, mert csupa rossz filmet adnak, vagy azért adnak rossz filmeket, mert úgyse nézi meg őket senki. Greater Tokyo Area mintegy 30 millió lakosa a héten az alábbi filmek közül választhat: 1) három fiatal rájön, hogy a brutális gyilkosságok hátterében a kormány áll 2) Halloween-maszkos sorozatgyilkos tartja rettegésben a kisvárost 3) legyalult arcú holttestre bukkannak a rendőrök 4) és egyben legígéretesebb, a 'Be kind rewind', Jack Black-kel, akit úgy nem szeretek, hogy egy filmjét sem láttam - ezt ma este fogjuk megnézni.


Lapzártánk után érkezett a hír, hogy aki látta trailert, az látta az összes vicces részt a filmben. Ezt egy költség- és időkímélő módszerként ajánlhatom azoknak, akik ezek után még érdeklődnek a film iránt.

A többnyelvű gyermek

Ez volt a Zsidó Közösségi Ház által szervezett előadás címe, amin ma reggel részt vettem. Az előadó Marsha volt, akit eddig is jófejnek tartottam, de most pláne. Az előadás lényege az volt, hogy következetesen és sok odafigyeléssel kell beszélni a gyerekekhez, és akkor akárhány nyelven meg tudnak tanulni. Mielőtt elkezdtem volna sokat olvasni arról, hogy a gyerekekre mikrofont kell szerelni és azután bonyolult egyenletekbe foglalni, hogy milyen nyelven hány szót mondanak, hogy ezzel megkapjuk a "t-értéket", én is pont így gondoltam, úgyhogy szívesen visszetérek ehhez a kiindulási ponthoz. És nagyon jó volt találkozni macedón-amerikai, olasz-kínai, német-japán, holland-angol stb. kombinációjú szülőkkel, akik hasonló cipőben járnak.

Első benyomás

Az anyósom, miután nyugdíjba ment a saját vállalkozásából, újabb saját vállalkozást indított, úgy kábé egy éve: előadásokat tart mindenféléről, de leginkább szépségápolásról, öltözködésről meg önismeretről. Eddig ezt Kyotóban tette, ahol régebben lakott, de nemrég átköltöztette ezt a tevékenységét is Tokióba, és most szombaton volt az első hivatalos előadás. A helyszínt egy barátja szolgáltatta, aki foglalkozására nézve multimiliárdos, 51 étterme van, meg egy 24 emeletes service apartman háza, ahol olyan bérlők vannak, akik hajlandóak iszonyatosan sok pénzt fizetni azért, hogy a nagyon pici lakásukat kitakarítsák és feltöltsék a frigót. Az előadás ebben a házban volt, a 23-ik emeleten, ahonnan pompázatos kilátás nyílt más 24 emeletes service apartman házakra, korábban lehetett látni a Tokyo Towert is, de nemrégiben egy ellen-apartman házat húztak fel torony és az épület közé. Szóval itt volt az előadás, ezúttal önismeret témakörben, pl az első benyomás fontosságáról. Gyakorlás képpen mindenkinek röviden be kellett mutatkoznia, a többiek pedig név nélkül leírták egy kis papírra, hogy ez alapján mit gondolnak a beszélőről. Persze azt mindenki tudta, hogy melyik papír származik tőlem, mert én angolul írtam.
Én ezeket a kommenteket kaptam:

• Érezni a Földanya erejét a tekintetében és a hangjában (észrevette volna, hogy terhes vagyok?)
• Intuitív és aranyos (ez a férjem volt, megismerem az írását, tehát nem számít)
  
• Nagyon magával ragadó, áthatja a japán szellemiség (?)
  
• Aranyos, igazi divatdiktátor (nem mostam hajat, ezért sapkában voltam, állati menő)
• Boldog, meleg és boldog otthont képes teremteni, kicsit szégyellős
  
• Boldog (sokkal hosszabb a jegyzet, jó lenne tudni, mit nem fordított le Ei)
• Önállótlan, a férjére támaszkodik, annak személyisége határozza meg minden lépését (szerencse, hogy nem Ozzie Osbourne-höz mentem feleségül)
• Vad és energikus (groáá!!)
  
• Barátságos és nyitott, jó lenne jobban megismerni
• Nagyon magával ragadó, egy kicsit félénk, de határozott és kifejező tekintete van (két felkiáltójellel)
• Rosszmájú, kritikus

A házi íráselemzés kimutatta, hogy az, aki szerint minden lépésemet a férjem határozza meg, azt írta Eiről, hogy mindenben az anyjára támaszkodik, nem nőtt még fel. Ezek szerint az én összes lépésemet valójában az anyósom irányítja a háttérből. Egy másik résztvevőről, aki bemutatkozásában végig arról beszélt, hogy hét unokája van, azt írta, hogy kegyetlen és erőszakos. Én igazán jól tudom, hogy nem minden nagymama aranyos, de nekem amúgy Kalán néni jutott róla az eszembe, bár ezt nem írtam meg.

Ma az anyósom azt mesélte, hogy csomóan nagyon örültek az én megjegyzéseimnek, mert sok olyan dolgot fedeztek fel, amit eddig nem tudtak magukról, pl. hogy beszéd közben a ruhájukat markolásszák, vagy nem néznek a hallgatóságra. Annak is meg van a maga haszna, ha az alapján mondunk véleményt a hallottakról, hogy nem értjük, miről beszél valaki.

Az önismereti előadás személyes tanulsága, hogy megfogadtam, többet nem teszek rosszindulatú megjegyzést, amikor mások is hallják, ugyanis a liftben azt ecseteltem, hogy soha nem költöznék ilyen helyre, később liftes útitársunkról kiderült, hogy az apartmanház-tulajdonos jóbarátja, és mint nyelviskola igazgató, az egyetlen, aki a hallgatók közül tud angolul.

Így készült

Ma fontos hiánypótló beruházásra szántam el magam: vettem képet a hálószoba falára. Illetve posztert. De azért nagyon elégedett vagyok, már régóta terveztem. Az egyik bökkenő az volt, hogy a falak nagyon gyengék, mert tkp. csak szigetelőanyagból állnak, és ezért majdnem semmit sem bírnak el, ezért igazi, keretezett kép az ágy fölé nem jöhetett számításba. A másik bökkenő pedig a földrengés, mert ilyenkor még a legjobban rögzített kép is fejbe találhatja az embert. Ezért keretezés helyett habkartonra kasíroztam a képeket (külön köszönet Andrásnak, aki a habkartonra kasírozás fogalmával megismertetett), vagy legalábbis öntapadós habkartonra ragasztottam őket és csak egyszer vágtam bele a középső kép szélébe.

Szokásos péntek

Most jövök a szokásos pénteki vizsgálatról, ezúttal az anyósom is velem tartott, ez több szempontból is jó volt, mert egyrészt jobban telt a várakozás, először gúnyoltuk a többi a várakozót, azután viccesen befonta a hajamat, másrészt fontos támaszt nyújtott a bábával való elbeszélgetésen, ahol ismertettük a "B" tervet, miszerint ha Ei valamiért nem tudna velem lenni, majd Kaya-san kísér el. Az új bába, aki korábban egy munkatáborban lehetett nevelőtiszt, egyből közölte az anyósommal, hogy a tanfolyam elvégzése nélkül nem jöhet be a szülőszobába, de lehetősége van pótolni az ismereteit, és akkor majd meglátja, mit tehet, addig is röviden összefoglalta a tankönyvet és adott kötelező olvasmányt.

Majd Ei távollétét kellett igazolnunk, akinek már nem ez az első mulasztása a beszélgetésekről, és ezek alapján hogyan garantáljuk, hogy részt fog venni a szülés utáni felkészítésen. Kérdeztük, hogy az jó-e, ha mondjuk megígérjük, de láthatóan nem hitt nekünk, talán azt várta, hogy okiratba foglaljuk és a vérünnkkel pecsételjük meg, erről mindenesetre hosszan jegyzetelt a füzetébe. Ezután megkaptam a nevezett 5 napos felkészítő tanfolyam órarendjét:
5:30 - ébresztő
8:00 - eligazítás
10:00 - 12:45 szoptatás
13:00 - 16:30 egyéb ismeretek
18:30 - 19:00 napi összefoglalás

Persze nagyon örülök, hogy majd elmagyarázzák, mit hogyan kell csinálni, mert sokat parázom azon, hogy mi lesz, ha beleejtem a gyereket a lekvárba, de ennyi idő alatt egy teknőst is be lehet idomítani a pelenkacserére.

Ezután én kerültem sorra, mivel japánul keveset értek, felmerült a gyanú, hogy majd nem tudok lépést tartani a csoporttal, esetleg azt sem értettem, ami a korábbi tanfolyamokon elhangzott. Mondtam, hogy de igenis értettem, mert Ei lefordította. Hát, azért az nem az igazi. A következő gyereknél felveszünk egy szinkrontolmácsot. Már persze, ha egyáltalán még szabadlábon leszünk, mert amikor megmondtam, hogy hagyományos, és nem rooming-in elhelyezést kértem (ezzel negyedére csökkentve a kórházi ellátás költségét), biztosan azt írta a naplójába, hogy potenciális csecsemőgyilkos vagyok, akinek pszichiáter és titkosrendőr általi megfigyelése javasolt. Ennek ellenére írásba adtuk, hogy ez a végső döntésünk és kisomfordáltunk a szobából.

Jaj...

...ne, ezt már igazán ne. Szektává változik a cég.

Mosómedve

Ma éjjel nem tudtam (tudok) aludni, ezért az erkélyen ültem (ülök). Innen vettem észre egy mosómedvét, aki az erkély alatt futott el, majd bekanyarodott az állomás felé. Hogy ne csak érdekes, hanem hasznos is legyen a blog, megpróbáltam kideríteni, hogy a mosómedve a környék természetes faunájához tartozik-e, vagy ez netán valakinek a szökésben lévő házikedvence volt, és kiderült, hogy a mosómedve igen komoly veszélyt jelent a környékre, legalábbis a Yokohama Egyetem szerint, ahol egy egész konferencia foglalkozott a témával, még tanulmányi kirándulást is szerveztek: "This tour visits a Japanese historical city, Kamakura. Kamakura, located in suburb of Tokyo, has rich natural and cultural heritage, but has been threatened by increase of invasive species such as raccoons." A jelentkezéseket a chipmunk@... email címre várták. Vessetek a mókusok elé!

Azért az valahol szomorú, hogy már szerda (csütörtök) van, és a héten eddig ez a legérdekesebb, ami történt. Holnap is kiülök, hátha erre jön egy rozmár.

Téves riasztás

Ezen a héten kétszer hittem, hogy most fog megszületni Áron. Először szerda éjjel, amikor arra ébredtem, hogy rettenetesen fáj a hasam és mozdulni sem tudok - ez úgy egy óra múlva elmúlt.

Ma pedig reggeli után, amikor felálltam az asztaltól, hirtelen egy kisebb pocsolyában találtam magam, ezért berohantunk a kórházba, hogy kiderítsük, ez a magzatvíz volt-e. A kórházban szombat délutáni hangulat volt, trécselő nővérekkel és lézengő látogatókkal, de amikor benyitottunk a szülészet lengőajtóján, hirtelen a Vészhelyzet közepén találtuk magunkat, két orvos és két nővér állt készenlétben és egy percen belül a vizsgálóasztalon feküdtem, ahol nagy számú maszkos ember ijesztő eszközökkel állt körülöttem. Sokáig vizsgáltak ultrahanggal, de valamit nem láttak, ezért átkerültem egy másik ágyra és behozták azt a műszert, ami azt mondja "ping", ennek működtetéséhez rögtön két ember is kellett. A feszültséget jól oldotta, amikor egyikükre rátekeredett a kábel és nekiesett a monitornak. Végül kiderült, hogy ez nem a magzatvíz volt, az viszont nem, hogy akkor micsoda, végül "watery discharge"-ként dokumentálták a terheskönyvemben.

Hazafelé pont elértünk egy Super Rapid Express vonatot, amiről sajnos csak az Ajtók záródnak! felhívás után vettük észre, hogy az ellenkező irányba megy, persze visszafelé csak minden bokorban megállós járat volt, így az általában 50 perces utat több mint 2 óra alatt tettük meg. Most egy ideig nem akarok itthonról kimozdulni.

Hokkaido

A képek alapján azért nem lehetett annyira rossz a kirándulás, nekem különösen a csokoládégyár tetszik, ahol egyrészt nagyon finom és nagyon szép csokoládék készülnek, másrészt kicsit rájátszottak a Charlie-effektre:


Az almafarmról kaptam egy csomó lekvárt, azt viszont nem tudtuk meg, hogy mi van az üvegraktárban, mert Ei néhány társával együtt ellógott a programról.

Ami a bált illeti, voltak, akik pincérnek öltöztek, és örömmel fedeztük fel azt a kollégát is, akinek már csak az a bizonyos fehér szmoking maradt.

Egy rossz nap

Ma a terhesgondozáson simét felbukkant a négybetűs rém, IUGR, azaz Intrauterine Growth Restriction, magyarán hogy a baba nem nő úgy, mint az statisztikailag elvárható. Reggel 8 és délután 3 között az összes, az osztályon fellelhető diagnosztikai gépet végigpróbálták rajtam, és szerencsére a súlyon kívül más gond nincs, ezért nem értik, hogy mi lehet a baj. Amikor felvetettem, hogy talán nincs is baj, olyan döbbenettel néztek rám, mintha bevallottam volna, hogy valójában marslakó vagyok és küldetésem a földi civilizáció megsemmisítése. De valószínű, még jobban fel lennék dúlva, ha nem aggódnának ennyit.

Ezután elmentem a frissen nyílt H&M-be, hogy az elmúlt évek hagyományát követve itt szerezzem be az idei sapka-sál együttesemet. A bolt előtt Disney Landet idéző sor hömpölygött a bejutásért, 3 biztonsági őr terelte a népet, a negyedik egy táblát fogott, amin a várakozási idő (40-60 perc) volt felírva. Nem árulok el titkot, ha elmondom, azt a sapkát még nem kötötték meg, amiért én ennyit sorban állok. Bánatomban ettem egy citromtortát és hazajöttem.

Rosh Hashanah

Már napok óta készültem a jeles napra, vadásztam a különböző hozzávalókra és törtem a fejem az ünnepi menün. A Gefilte Fisch-t azonnal kilőttem, mivel talán nincs is olyan étel, amit ennél jobban utálok. Viszont szilárdan tartottam magam a hatfonatú barheszhez. Hétfő reggel kipattantam az ágyból, hogy a második fogmosás óráig elkészüljek. Ekkor jöttek az első gondok. A recept friss élesztőt ír, én pedig csak szárítottat kaptam. Megjelent előttem a nagymamám arca, amint a más által sütött kalácsra összeszorított fogai közül szűri ki a halálos csapást: keletlen. Szóval akkor mennyi az annyi. Egy részletes internetes keresés után a legegyszerűbb, 1 teáskanál szárított=10 gr friss mellett döntöttem, összegyúrtam a tésztát, és betettem a fürdőszobai melegítő alá. Jöttem-mentem a lakásban, majd úgy negyed óra múlva feltünt, hogy a komparatív élesztő-tanulmány elkészítése közben a tojások bizony kimaradtak a tésztából. Miközben a felvert tojásokat gyurmáztam a félig megkelt tésztába, azon gondolkoztam, mi az a szint, amin a barheszben járatlan családnak még beadható, hogy ennek ilyennek kell lennie. Némi utókelesztés után jött a fonás, ezt sosem csináltam, ezért ezt a Youtube videójáról lestem el. A kis video végén a mosolygós háziasszony figyelmeztet: Újévkor nehogy azzal az olcsó trükkel éljünk, hogy két kis kalácsból csinálunk egy kereket, azt eleve hosszan kell megfonni. Megfontam, majd az így keletkezett krokodilt ismét begyúrtam, és újból nekiláttam, ezúttal a snassz két kicsinek. Fonás közben egymást érték a gondolatok a fejemben, pl hogy egy, a barheszt hírből sem ismerő országban felesleges túlvállalás a hatos fonás, ha ezt a fogmosás óra után csináltam volna, akkor nem szorítana az időcsapda, valamint, hogy a Youtube nézőit még biztos érdekelné néhány kiegészítő video is, pl amikor a tésztakarok rejtélyesen elszakadnak, követhetetlenné téve ezáltal a fonás menetét, vagy amikor a verejtékes munkával elkészült kalács gyúródeszkáról tepsibe való transzoprtálása először lehetetlen, később pedig csak a minta irreverzibilis sérülésével oldható meg, illetve legalább egy montázs erejéig más háziasszonyok arca, amikor a lisztes zacskó a nappali közepére borul. De végül elérkezett a pillanat, amikor a kerek kalács a sütőből figyelt. Majd 15 perc múlva az a pillanat is, amikor keserűen konstatáltam, hogy a kalács tovább dagadva kitölti a tepsit, és felveszi annak szögletes formáját. A végeredmény:

és a kistestvére:


Intermezzo: Fogmosás óra

A második fogmosás óra valójában egy 2 részből álló vizsga volt. Először egy önbevallálsos kérdőíven nyilatkoztunk olyasmikről, hogy hányszor használunk egy héten fogselymet, majd egy gyakorlati rész az újonnan tanult kefekezelési technikákról, ahol a védőnők mindenkit egyenként végignéztek, majd a fogorvos ellenőrízte, hogy mennyi lepedék maradt a fogakon. Én egy "jó" minősítést kaptam, a fogselyem használatom nem volt megfelelő, és a legutolsó rágófogon maradt lepedék.

Ezután visszatértem az ünnepi főzéshez. A már előre beáztatott csicseriborsóból gond nélkül megcsináltam a hummuszt, viszont a falafellel az történt, hogy bármit csináltam, az olajban egyszerűen szétmállott, majd a kis szemcsék nem kevés füst kiséretében gyorsan feketére égették az olajat. Amikor a harmadik leégett edényt tettem a mosogatóba, akkor hirtelen felindulásból a maradék csicseriborsó masszát kivágtam a szemétbe. A túlélők száma 15 körül mozgott, ami sajnos kevés 4 embernek vacsorára. A "mi van a hűtőben?" csak kicsit ünnepi szellemében kiegészítő fogásként spenótos-sajtos palacsinta került az asztalra, de a palacsintákat egy főzős portálról ellesett technikával muffin-formába tettem, amitől nagyon dizájnosak lettek, és lehetett azt hinni, hogy direkte ezt főztem. Szerencsére a sült almát nem lehet elrontani.

A vacsorát 8 órára hirdettem meg, Ei 7:40-kor tudott csak elindulni az irodából, de az elmúlt hetek átlagát nézve ez is csúcs. Az ünneplő család megtekinthető a fotókon.

Képek

Hiába a sok igyekezet, azért csak úgy nézek ki, mint a Szörny Rt. egy szerethető karaktere. Ezért a most hétvégén készült képeket nem tettem fel, hátha lesz jobb is. A rémisztő szemű elefánt a csilipaprikás thai éttermet hivatott népeszrűsíteni.

Osztálykirándulás

Ei csütörtöktől 4 napos céges jutalomnyaraláson vesz részt Hokkaidón, amire elvileg én ismentem volna, de végül a baba miatt lemondtam. És milyen jól tettem.

Ízelítő a programból:
Péntek
6 órakor ébresztő, 10 perc reggeli torna
napközben látogatás az almaüzemben és a csokoládégyárban

Szombat
6 órás ébresztő, ezúttal 30 perces reggeli tornával
napközben az üvegraktár megtekintése, később sörgyárlátogatás

Lássuk be, ez "Voltál-e már kőfejtőben?" színvonal.

A kirándulás fénypontja a szombat esti bál. Mivel Ei követetkezetesen nem olvasta az eseményre vonatkozó emaileket, én meg nem voltam a levelezőlistán, ezért számunkra szombat délután derült ki, hogy ez egy black tie rendezvény.

Hogyan szerez az ember szerdáig szmokingot? Először felhívja azokat az ismerőseit, akiktől esetleg kölcsönkérhet egyet. Ez esetben ez egy fő volt, neki pedig pont kell. Ezután felhívja a szállodát, ahol a Hany (sic!) Wedding szalont ajánlják. A szalon honlapján csak Princess ruhák vannak, az "Emlékek" között kutatva egy férfimodellt találunk, jelesül:


Ezután Sapporo összes esküvői ruhakölcsönzőjét végignéztük, és végül találtunk egyet, ahol kevésbé extravagáns darabok is voltak, bár a zsakett, a szmoking és a frakk egyaránt tuxedo néven futott, ezért időbe telt, amíg elmagyaráztuk, hogy mit is szeretnénk. De legalább házhoz szállítják és helyben méretre igazítják, igaz, egy kisebb vagyonért.

"Best things in life really are free"

Elegáns pár évődik a Preferred Hotels Group hirdetésén a "Wake up and smell the free coffee" headline alatt. Utána néztem, és PHG-csoport szállodai szobái személyenként és éjszakánként - szobától függően - 43,000 és 185,000 jenbe kerülnek. Szerintem, aki kicsenget 185,000 jent (kábé 280 ezer Ft) egy éjszakára, azt nem hozza lázba az ingyen reggeli kávé, valamint legalábbis álságos egy luxusszálloda hirdetésében a címben jelzett mondat.

Talált tárgyak osztálya

Shopping

Ma eredetileg gyertyát akartam venni, de mivel azt az egész városban nem lehet kapni - es erre csak úgy jöttem rá, hogy nagyon sok boltban megfordultam -, ezért inkább egy csomó más dolgot vásároltam, úgyismint csinos ruhát, sálat (talán lesz egyszer hideg idő is), kismamaharisnyát, majd spontán betértem a fodrászatba, remélve, hogy a megújult ruhakollekciómat megújult frizurával egészíthetem ki.

A fodrászatban mindig nagyon kedvesek, kaptam fejmasszázst és savanyú cukorkát, amíg várakoztam, és 3-an kértek bocsánatot, hogy bejelentés híján nem tudnak azonnal foglalkozni velem. De ez jobb is volt így, mert a tengernyi katalógusból így nyugodtan tudtam választani - mivel elmagyarázni nem nagyon tudtam volna, hogy mit akarok. Így viszont ment minden, mint a karikacsapás, egészen addig, amíg a szárításhoz nem értünk. Beleegyztem, hogy a fodrásztanuló szárítsa be a hajamat, aki azután beleadott apait-anyait, és csak szárított és vizezett, szárított és vizezett. A frizurám bő 30 perc leforgása alatt széles skálán változott a nagycsoportos tablóképemtől Lengyel Lászlóig (bajusz nélkül), ekkor közbelépett az igazi fodrász, kicsit leszúrta a tanulót, és mondta, hogy most majd akkor ő beszárítja olyanra, amilyen a képen. Ekkor már annyira éhes voltam, hogy annak ellenére, hogy éppen úgy néztem ki, mint Julie Andrews a Muzsika hangjaiban, inkább eljöttem. Hazafelé végig azon izgultam, hogy akkor most a nem éppen formabontó, de megbízható hajviseletemet hosszú időre elrontottam, vagy azért van még esély, de némi házi formázás után egész jó eredményt produkáltam.

Tudomány

A feldolgozott források alapján az alábbi gyermeknevelési irányelvek X számú klinikai kutatás és Y számú környezettanulmány alapján tudományosan megalapozottak, éppen ezért követendők, a tőlük való eltérés a gyermek fizikai, érzelmi és szociális fejlődését veszélyezteti.

- a szoptatás és a cumisüveg párhuzamos használatával a baba többféle szopási technikát is megtanul / a szoptatás és a cumisüveg párhuzamos használata megzavarja a babát, aki erre az anyamell elutasításával válaszol
- az anyatej melletti kiegészítő táplálás fejleszti az emésztőrendszert / táplálkozási zavarhoz vezet
- a cumi megnyugtatja a babát és kielégíti a szopási reflexet / értelmetlen kötődéshez vezet, szeretetpótlékká válik
- a cumi / hüvelykujj szopása fogszuvasodáshoz vezet, ellentétben a hüvelykujj / cumi szopásával
- ha a baba a szülőkkel egy szobában alszik nyugodtabban pihen, hamarabb megtanulja a különböző alvásmintákat / önállótlan lesz és alvászavarral küzködik
- az éjjeli örzőlámpa segít az önálló visszaalvásban / látáskárosodást okoz
- a hordozókendő segíti a baba szociális fejlődését / csípőficamot okoz
- a baba feltámsztása ülő helyzetbe erősíti a hátizmokat / deformálja a gerincet
- a babát fel kell venni / nem kell felvenni, ha éjszaka sír
- a babát fel kell ébresztni / nem kell felébreszteni éjszaka, hogy megetessük
- a baba a pasztell / az élénk színeket kedveli
- a plüssálatok fejlesztik a kézügyességet / fulladást okoznak
- a háton / hason altatással ugrásszerűen megnő a hirtelen bölcsőhalál esélye

Dr. Fuji

Ma beszéltem a Nagy Csonkolóval, akinek a telefonban pont olyan akcentusa volt, mint a rabbinak. Remélem, nem a hitközség öltöztette be a mohelt megbízható japán orvosnak. Bár ha a szemek kézzel való széthúzásánál fondorlatosabb módszert választottak az álcázásra, nehez fogom észrevenni a csalást.

Szeptember 23

Ma az András születésnapja alkalmából rendeltetett munkaszüneti napon csomó jó dolgot csináltunk. Délelőtt strandoltunk, én csak a szárazföldön, mert már nem szabad úsznom, így a sportfotózásban leltem örömömet:



Este pedig Ei főzött vacsorát: goya-chanpurut, ami egy okinawai specialitás

A goya-chanpuru áll goyából, ami egy ragyás, kesernyés uborka-szerű zöldség Okinawából, tofuból és tonhalporból, és igen finom, az elkészítéséhez pedig a konyhában maradt nyomok alapján ítélve nagyon sok papír törlőkendő kell.

Fog (folyt.)

Ma ismét voltam a nagyon hosszú hajú fogorvosnál, és kaptam helyi fájdalomcsillapítást egy meglepően hosszú tűből. Ha már ott voltam, akkor gondoltam a fogmosás órán javasolt fogkőleszedést is megejthetnénk, ennek nagyon örült a doktornő, mert pont volt nála egy orvostanhallgató, aki így segédkezhetett. Kilobbiztam, hogy ezúttal ne fejjel lefelé legyek, ennek viszont az lett a következménye, hogy a az orvostanhallgató, aki egyszerre 3 műszert tartott a számban, folyton bevágta a fejét a lámpába és ilyenkor beszippantotta a nyelvemet a nyálszívóval. Kezdem sejteni, hogy miért utálnak az emberek fogorvoshoz járni.

Hogy kárpótoljam magam, megvettem azt a szamaras forgót, amivel már régóta szemezek.

Trend és stigma

Szeptember közepe van, tehát ősz, tehát az őszi divatnak megfelelően öltözik a nép, (bunda) csizmát, prémmel díszített kötött sapkát, gyapjúsálat és szövetkabátot ölt, annak ellenére, hogy ritkán van 28 foknál alacsonyabb hőmérséklet.

And now something completely different. Éppen a rabbival beszéltem a briszről, amikor rejtélyes módon elkezdett vérezni a lábfejem közepe. Vajon ez egy csonkolás elleni égi jel? Mindenestre megkaptuk Dr. Fuji elérhetőségét, aki járatos a körülmetélésben. Hétfőn fixálunk egy randit.

Csak az egészség meglegyen!

Reggel arra ébredtem, hogy kicsi fáj a bölcsességfogam, illetve az a rész, ahol majd később a bölcsességfog kinő. De nem vagyok gyenge gyerek, elmentem a terhesgondozásra. Mivel a klinika az egyik nagy egyetemhez tartozik, ezért az orvoskat egy csapat hallgató kíséri mindenhová. Eddig hozzám, mint félelmetes alienhez nem mertek közelíteni, a vizsgálófülke térelválasztója mögül nyújtogatták a nyakukat. Most biztos megmondták nekik, hogy az órán aktívan részt kell venni, ezért ma mindenki felsorakozott a paraván előtt, mint egy görög drámában a Kar, és amikor az orvos valamit mondott, akkor értően hümmögtek és bólogattak, amikor pedig megállapítást nyert, hogy túlléptem a megengedett testsúlyhatárt, olyan felháborodással zúgtak fel, mint egy megkövezési jelenet előjátékában.

Ezután a bábánál vizsgáztunk, a férjem, aki a hétvégéjét a tankönyv fordításával töltötte, úgy kente-vágta a szülés megindulásának jeleit, hogy 5 percen belül kvalifikálta magát a szülésen való részvételre.

A sikeres vizsga felett érzett örömünket kicsit beárnyékolta az erősödő fogfájás, mire beértünk az irodába, már úgy néztem ki, mint Gábor, amikor egy jelmezbálon Don Corleónénak öltözött és szilvával tömte ki az állkapcsát - igaz, én csak a jobb oldalon. Este 6-ra tarthatalan lett a fájdalom, ezért átmentem a szemközti fogászatra, ahol a nagyon hosszú hajú doktornéni kedvesen fogadott, és feltett egy "Best of European Classics" CD-t (Kék Duna keringő, Tavasz, O Fortuna), majd miközben az ínyemet nyomkodta, részletesen kikérdezett a fájdalom természetéről. Amikor azt hittem, hogy rosszabb már nem lehet, akkor hátradöntötte a széket, de nem ám úgy, mint otthon, hanem úgy, hogy gyertya-állásba kerültem, amitől a baba tüdőmre csúszott és akadályozott a légzésben. Olyan volt, mintha egy nagy karácsonyi ponty lennék, akit rossz gyerekek kivettek a lavórból. A fogfájásra az lett a megoldás, hogy nincs megoldás, mert antibiotikumot és fájdalomcsillapítót nem kaphatok a terhesség miatt. Most itthon vagyok, és tejbegrízből álló vacsorám elfogyasztása után a haladó orvostudomány egy nemzetközileg elismert vivmányával, fagyasztott zöldborsóval kúrálom magam.

Művészet

Damien Hirst formaldehidben eltett aranyszarvú bikája 10.3 millió fontért kelt el hétfőn a Sotheby's aukcióján.

Japán humor

A japán és az európai (világ többi országbéli) humor között igen komoly szakadék van. Ha az ember előre bejelenti, hogy most valamit viccből fog mondani, akkor általában nevetnek, gondolom leginkább udvariasságból, amúgy értetlenül néznek, és azt gondolják, hogy valamit rosszul értettek, mondjuk nyelvi nehézségek miatt. Az utánzáson alapuló viccelődés egyáltalán nem nyerő. Ei nagyon sok tekintetben kivétel ezalól, de azért vannak alapvető különbségek, pl a Jóbarátok megítélésében.

Mindezek fényében csak kicsit lepődtem meg, hogy a Monthy Python itt egyáltalán nem ismert, viszont annak nagyon örülök, hogy a hétvégén 15 perc alatt rajongót csináltam Eiből, most éppen a Gyalog galoppot készülünk beszerezni.

Ami pedig a japán humort illeti, az egyik kollégánktól kaptunk egy nagyon viccesnek számító 5 részes DVD-sorozatot, Golden Eggs-et. Eddig nem volt időm rá, de 3 epizód után azt hiszem, nem fogom végignézni. Este kiderítem, hogy Ei szerint is nagyon vicces-e.

Gyermekvilág

Életre nevel a Quelle. Kár, hogy a készségfejlesztő légkalapács csak 3 év múlva lesz esedékes.

Posta

Ma láttam a nem ajánlott leveleket kézbesítő postást, aki egy 60 év körüli, mopedes néni tulipiros rúzzsal. Nagyon vagány.

Oktatás

Ma több oktatási programon is részt vettünk, reggel a Temple University-re mentünk, ahol én a Branding and Communication, Ei pedig az MBA kép képzésről tájékozódott. A BC-ben a tantárgyak tök szuperek, a tanárok kevésbé, ezért amikor csatlakoztam az MBA-sek közös ebédjéhez, kicsit irígykedtem és egy időre el is ment a kedvem a tanulástól, de azután arra gondoltam, hogy ez nem az első oktatási intézmény, ahol közepesen szimpatikus tanárokkal találkozom.

Ezután a szülőfelkészítő tanfolyam második részére mentünk, amiben volt szülőszoba látogatás is, nem volt annyira rémisztő, mint gondoltam, leszámítva a permanens hányásszagot, ami úgy tűnik, minden kórházban adott, viszont a falon Snoopy-s óra van, a szülőszék pedig magenta rózsaszín. Rákérdeztünk a körülmetélésre, erre úgy nézett ránk az egész osztály, a bába és az orvos, mintha mi lennénk a láncfűrészes gyilkosok, és egy kis kellemetlen szünet után a bába azt válaszolta, hogy ebben a kórházban nem csonkolják a gyerekeket.

Este pedig megérkezett anyuéktól a pelenkaszállítmány, Kelly legnagyobb örömére.

Múlt és jelen

Szeretném,

ha pár dolog visszatérne a rendes kerékvágásba. Megint tudnék például úgy aludni, hogy nem ébredek fel minden fordulásnál, 5-nél több lépcsőn úgy felmenni, hogy nem fulladok ki, segítség nélkül felállni a kanapéról, felütni egy tojást, anélkül, hogy hányingerem lenne, lehajolni, hogy bekössem a cipőmet.

Pet Fashion Week

Pár nappal ezelőtt ért véget New Yorkban a Pet Fashion Week, adta hírül az újság. Az idei trend a türkíz, a föld színek és a réteges öltözködés. A cikk külön felhívja a figyelmet Emma Rose esküvői kollekciójára (USD 2,500 - 10,000) és a Target Star Wars ihlette arany bikinijére, amilyet Leia hercegnő viselt Jabba palotájában. De az "Android Runaway" sem rossz:



A legjobb designer modellek megtekinthetők itt:

http://jp.youtube.com/watch?v=krHUIzYX3l4

Spice Girl

Kipróbáltuk a mellettünk lévő thai éttermet, ahol rengeteg elefánt van, mindenféle méretben és jóféle ételek is. Az élvezetet kicsit rontotta, hogy az, amit a bazsalikomos csirkén díszítésül szolgáló koktélparadicsomnak néztem, az thai chilipaprika volt, ezért egészben való elfogyasztása mindenképpen rossz ötletnek bizonyult, mert amellett, hogy patakokban ömlött a könnyem, az ízlelőbimbóim is megbénultak, így a többi fogás nagyjából egyformán ízetlennek tűnt.

Kórház-kaland

Ma voltam megint felülvizsgálaton, ami ezúttal is 6 teljes órát vett igénybe a különböző vizsgálatokra való várakozás miatt. Volt elbeszélgetés a bábával is, aki igaziból Eivel akart volna beszélni, mert annyira tud angolul, mint én japnául, ezért csak annyit tudtunk tisztázni, hogy megvettük az előírt cumisüveg mennyiséget és nekem a hosszú hálóinget, valamint kiderült, hogy a szülőfelkészítő tanfolyamból vizsgázni kell a jövő héten, majd ha ezt sikerül, akkor feliratkozhatunk a következő kurzusra, hogy tovább lépjünk az anyagban.

Előrelátóan vittem magammal könyvet, az 1984-et, viszont egy meglepően unalmas részhez értem, utólag visszgondolva, amikor a gimiben olvastam, akkor ez volt az a pont, ahol végül valami mást kezdtem ovasni, majd elfelejtettem folytatni. Szóval most is inkább a többi várakozót néztem, megint itt volt a spray-sapka pár, ezúttal a spray-s bácsi anyukájával, aki hatalmasakat nevetett a saját viccein, a sapkás meny pedig végig pofákat vágott. De ennél is érdekesebb volt az a nő, aki pont úgy volt felöltözve, mint a pornófilmeken a titkárnők: plisszés szoknya, zárt blúz, hamis fehér, hosszú gyöngysor ötvözve egy 20 cm-es sarkú ezüst szandállal, a fél arcot eltakaró szemüveg mögül pedig mondén smink villant ki. Sajnos, hamar sorrakerült.

Hajfestés

Ma rendkívül csúnyának éreztem magam, ezért elmentem a közeli illatszerboltba, hogy hajfestékkel javítsak a helyzeten. Persze, ezt már a múltból tudom, hogy mivel itt mindenkinek fekete haja van, világos árnyalatot találni nehéz. Végül a "Natural Honey" fedőnevű, vörös-jellegű árnyalat mellett döntöttem. Itthon már éppen húztam fel a gumikesztyűt, amikor arra gondoltam, hogy nem ártana, ha előbb egy kis részen kipróbálnám, mielőtt az egyész hajamat, tudom is én, mondjuk sárgára festem. És lőn, a teszt tincs igen szép kanári sárga lett, ám ez ügyes fésüléssel nem feltűnő. Most viszont az eredeti hajszínemmel határozottan csinosabbnak érzem magam, ez is valami.

Eigo

A múltkor az önkormányzatban láttam egy hirdetményt, miszerint Fujisawa üdvözli a térség idegenajkú lakóit és a kényelmük éredekében szept 1-től minél több helyen bevezeti az angol nyelvű ügyfélszolgálatot. Mivel vettünk egy új porszívót, és emiatt meg kívántunk válni a régitől, intézkedni kellett az elszállításról (mert hogy a porszívó az "Special Large Garbage" kategória, és nem lehet ám csak úgy kidobni - vö. az illegális hulladékelhelyezés szankciója). Nem sok esélyt adtam annak, hogy azt egyedül el tudom intézni, de gondoltam, egy telefont megér, és akkor a szeméttelepen kapcsolták az angolul tudó diszpécsert. Hát eldbobom az agyam.