hozzászólok

Konkrétan senkit sem érdekel, hogy mennyire okos vagyok. Ma voltam azon a konferencián, amire nyertem egy belépőjegyet (kicsit pontosabban: annak a konferenciának a záróelőadásán, amit rosszul írtam be a naptáramba és nem ma kezdődött, hanem ma ért véget, bár volt némi adminisztratív kavarás a dátumokkal) és arról szólt, hogy az állam hogyan kompenzálja az előre nem látható nagy katasztrófák áldozatait (9-11, iszapkatasztrófa stb). A sok példás helytállás felsorolása közben valaki bevetette, hogy amikor lezuhant egy ukrán utasszállító, felthetően az ukrán hadügyminisztérium hibájából, akkor a civil áldozatokat ugyan kárpótolták, de mivel a bizonyítékok elsüllyedtek a nyílt tengerben, a légitársaság nem tudta bizonyítani az ukrán állam felelősségét és egy kanyi fillért sem kapott. Amikor a közfelháborodásnak vége lett, mint láthatóan az egyetlen jogász résztvevő közbevetőleg megjegyeztem, hogy ez bár igazságtalannak tűnik, de nem ördögtől való gondolat. A hirtelen támadt csöndet rosszul értelmezve azt gondoltam, hogy a hallgatóság most már aztán nagyon kíváncsi, hogy miért, és belefogtam egy részletesnek szánt magyarázatba, állati nagypályásnak érezve magam, hogy még a 'casum sentit dominus' regula is eszembe jutott, majd amikor levegőt vettem a következő mondathoz, a moderátor kihasználva a pillanatot egy gyors 'ez meg ki a halál?'-pillantás után megállapította, hogy mivel nincs más hozzászólás, következzék egy új téma. Mindenki láthatóan megkönnyebbült, hogy szóra nyitott számból a meglepetéstől nem jött ki több hang. Mint említettem, senkit sem érdekel, mennyire okos vagyok.

Családregény

Tényleg nincs szükségünk TV-előfizetésre, életünk enélkül is bővelkedik regényes fordulatokban. Tegnap például az derült ki, hogy a sógorom kivándorolt Tanzániába szerzetesnek. A hír hallatán először nagyon buta arcot vágtam, azután már el is képzeltem, hogy Yufu pásztorbottal a kezében szeli át a szavannát, miközben a vörösen izzó ég alján zsiráfok sziluettje rajzolódik ki. A képet némileg árnyalja, hogy a kivándorlásról, ha földrazból jobbak lennénk, akár a Facebookról is tudomást szerezhettünk volna egy múlt heti "in Dar es Salaam" postból, de én azt hittem, hogy ez egy Black Eyed Peas szám címe.

Szóval, a google maps tanúsága szerint Dar es Salaam, amellett, hogy nem egy metropolis, de azért infrastruktúrával rendelkező város, és Yufunak ezek szerint internet hozzáférése is van. Ez persze nem vesz el a kaland értékéből, én személy szerint nem költöznék olyan településre, ahol nincs mosogatógép. Az esetről úgy szereztünk tudomást, hogy anyósom levélben kérdezte, hogy a Japánban hátrahagyott cuccaink közül mi az, amire feltétlenül szükségünk van, mert kisebb lakásba költözik így, hogy Yufu Afrikába távozott. Az interurbán családi üvöltözés során az is kiderült, hogy áprilisban megszűnt a munkahelye, illetve az, hogy nyáron Fukushimában volt önkéntes. Előbbit Tojás úr, utóbbit előttem titkolták el (amúgy érdekes látni, hogy ezek szerint Tojás úrban a vaskalapos üzletembert, bennem pedig az IAEA alvó ügynökét látják - szögletes zárójelben jegyzem meg, hogy ezek szerint nem csak engem vezetett meg a nyugati média a valós sugárfertőzési adatokat illetően, hanem Yufu volt cégének az összes ügyfelét is, amennyiben a jövőben nem kívántak japán zöldséget-gyümölcsöt nagy tételben felvásárolni). A shintotól a keresztyény térítő munkába vezető eszmei-politikai fordulatot azonban egyelőre nem értjük.

Más tollával ékeskedem

Eredetileg Melissa ötlete volt, aki az 53-as posta dolgozóinak küldte az alábbi számot, én ezzel szemben a terézvárosi okmányiroda azon munkatársának figylmébe ajánlom, aki kollégáival folytatott eszmecsere után végül úgy határozott, hogy megsemmisíti Tojás úr leadott japán jogsiját (á. JPY 350.000).