Átlagostól elmaradt

Valószínű, hogy minden esetleges védőnői kifogás, ami Mr. Február testi vagy szellemi fejlődésével kapcsolatos, szíven ütött volna, ám azt a megállapítást, miszerint nyelvi fejlettség tekintetében elmarad az átlagostól, azért a valóságtól némileg elrugaszkodottnak tartom. Megkockáztattam, hogy bár kétségetelen, hogy nem formál mondatokat, mondjuk japánul valószínűleg jobban tud kortársainál, és ezzel talán kompenzálhatná a mondatképzésbeli hiányosságait, de süket fülekre találtam, mert sajnos a tesztlapon nincsen hely az ilyen kiegészítő információk feltüntetésére. Nem mintha számítana.

Terrible twos

"Wondering quite what will occur at the sports day for sakura tomorrow. Competitive tantrum throwing?"

Ezt Jennifer barátnőm postolta a minap a Facebookon és én ma ezzel vidítottam fel magam, miközben a bömbölő Mr. Februárt vontattam a Petőfi Sándor utcában. Ezúton üzenem minden kedves járókelőnek, aki megvető pillantásával sújtott: a szülő is ember.

Private import

Nálunk jártak Tojás úr barátai Japánból, és kívánságunkra csupa olyan instant ételt hoztak, amit korábban szigorúan tiltottam. Alighanem a felhasznált mesterséges anyagok függőséget okoztak, mert már hetek óta arra készülünk, hogy hamarosan kapunk UFO márkájú yaki-sobát és japán curry-t. Természetesen a zsákmányt nem osztjuk meg Mr. Február fejlődésben lévő szervezetével és titokban, éjszaka járunk rá a zacskó tartalmára.

Az erőszakmentes televíziózásért

Mr. Feb. nevében követelem, hogy a sün elrablásáró szóló részt kockázzák ki! Amúgy azt hiszem, felhagyunk a rajzfilmnézéssel.

doktorandusz hallgatónak

lenni jó, mert:
- mindenki kedves (kiv. az informatikai csoport dolgozói - FYI: a patkányszerű srác már nincs ott)
- a büfében igazi bögrében és nem műanyag pohárban jár a tea
- korlátlan keksz hozzáférés van a tanszéken
- köszön a portás bácsi
- a gondnokságon viccelődnek az elveszett kulccsal kapcsolatban
- kölcsön lehet venni könyvet a könyvárból
- többször is elhangzik az "ezt még ma el tudom intézni" mondat

Alvajárás

Mr. Február a gyerekpopuláció azon 15%-ba tartozik, akik alvajárnak. Erre egy pár hete lettünk figyelmesek, amikor is Mr. Feb szó nélkül átgyalogolt a szobán, majd visszafeküdt az ágyába. Azóta már ennél vakmerőbb kalandokat is végrehajt: hallottuk már motorozni, építőkockázni és lámpát kapcsolgatni is, egy ízben pedig a szoba sarkába bújva találtuk. Kicsit ijesztő, de már kezdünk hozzászokni. Az okos fórumok azt javasolják, hogy ilyenkor ne ébresszük fel az alvajárót, hanem kísérjük vissza az ágyába - most már azt is tudom, hogy miért. Ma Mr. Február annyira hitelesen játszotta, hogy ébren van (levette a hálózsákját és előkészített egy könyvet), hogy simán bedőltem, és amíg azt magyaráztam, hogy most már késő van és majd holnap lehet olvasni, egyszer csak felébredt (ezt így nehéz körülírni, mert alvajárás közben is nyitva van a szeme, de valahogy másként) és hirtelen elkezdte a nevét kiabálni, majd keserves zokogásban tört ki. Az események hatására azt hiszem, én leszek az, akinek ma alvásproblémái lesznek.

A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója

"Április 3. Szombat
Reggel 8. Anglia hadban áll Argentínával! Épp most mondták be a negyedik műsorban.Halálizgatott vagyok. Egyrészt azt gondolom, hogy ez szörnyű, másrészt, hogy marha izgalmas.
Reggel 10. Felébresztettem apát, és elújságoltam: Argentína megszállta a Falkland-szigeteket. Kiugrott az ágyból, azt hitte, hogy a Falkland-szigetek a skót partoknál vannak. Amikor elárultam, hogy tizenháromezer kilométerre, visszafeküdt, és fejére húzta a takarót."

Pontosan ennyit tudok a Falkland-szigeteki háborúról, ezt viszont fejből, mert Adrian Mole titkos naplóját legalább tízszer olvastam, de ez pont elég volt arra, hogy ma állati okosnak tűnjek nemzetközi jog órán. (Gondolom, a most alapkézésre járó diákoknak olyan Adrian Mole, mint nekem Timur Lenk és csapata.) Ezzel le is tudtam az órai felszólalást, így nem derült ki, hogy a többi említett nemzetközi jogi konfliktusról még sohasem hallottam.

Tanulás

Csak hogy igaza legyen Bálintnak, diákként tényleg azzal jövök, hogy hülyék a tanárok. Legalábbis az, aki a mai, Első Hivatalos PhD-seknek Szóló Órát tartotta. A bevezetőből megtudtuk, hogy bár pár éve felmerült az igény, hogy egy tudományegyetemen oktasson módszertant, a diákok mégsem örültek annak, amikor ez megvalósult, ezért most nem is igazán lehet tudni, hogy ezen az előadássorozaton mit fogunk tanulni, de mindegy is, mert a phd nem ér semmit, és a dolgozatunk - ha egyáltalán megírjuk - úgyis nélkülözni fog mindenféle empirikus hátteret. Majd az is kiderült, hogy a mai prezentáció vírus áldozata lett, az idézendő könyvből pedig kiestek a könyvjelzők, az ajánlott irodalom címére viszont fejből nem emlékszik, de ne aggódjunk, mert úgysem lesz igazi számonkérés. Jó, hogy a csoportos öngyilkosság gondolata nem vetődött fel, bár ennek kivitelezésére egyébként jó esélyünk lett volna, mert ha még 20 percet töltünk a szellőzés nélküli teremben, tuti elfogyott volna az összes levegő.

Ezzel éles kontrasztot alkot az International and Comparative Tax Law névre hallgató szeminárium, amit egy holland bácsi tart napi 5 órában, főként erasmusos diákoknak. Az első öt percben játékosan megpróbálta kitalálni, hogy ki hol dolgozott a nyáron, ami után adót kell majd fizetnie - rám mint pincérnőre gondolt. Előre örültem, hogy majd jól megbánja, hogy így alábecsült, amikor villantok valami intelligens kérdést, amiből kiderül, hogy én már milyen okos doktorandusz vagyok - ehhez képest nagyon gyorsan kezdtem elveszíteni a fonalat, amit egy óra után érzetem az nagyjából annyi volt, hogy ennél jobban leegyszerűsítve már tényleg nem lehetne elmagyarázni a dolgokat és aktívan reménykedtem, hogy soha nem derül ki, hogy én már szigorlatoztam pénzügyi jogból.

Korhatáros

Mr. Február ma különösen jól viselkedett, ezért engedélyeztünk egy epizódot a Kockásfülű Nyúlból, amit egyébként nagyon szeret, különösen a főcímet. Ma a Menyus és a rajzverseny került sorra, de viharjelenet teljesen kikészítette Mr. Feb-et, a mécses 3:30-nál tört el, amikor már a foxi kutya sem tudja kezelni a tomboló szelet.