Csókolom, melyik az orgona?

Minden úgy volt egészen reggel 9:30-ig, hogy ma 8 és 12 között hozzák a dobozokat. Ekkor telefonált Klári, hogy a teherautós bácsi saját hatáskörében úgy dönött, hogy nem hozza ki a mi cuccunkat, mert abban benne van egy 300 kilós zongora is. Majdnem elbőgtem magam. Ehelyett inkább elmagyaráztam Klárinak, hogy az nem egy zongora, pláne nem 300 kilós, hanem egy kisebbfajta pianínó, nincs mechanikája és a férjem egyedül is fel tudja emelni (kábé 3 másodpercre). Erre megenyhült a teherautós bácsi, mondta, hogy majd hétfőn kihozza. Mondok, az nem jó, bölcsödébe kell iratni a gyereket. Na jó, akkor délután 4 felé, de nem ám a gyűjtőfuvarral, hanem direktbe, felárért. Engem minden megoldás érdekel, könnyen zsarolható típus vagyok. Ennek szellemében elmentünk itthonról és fél egykor éppen befordultunk Mr. Februárral a Hollán Ernő utcából, amikor megláttunk egy teherautót, mondtam is, ott áll egy szép teherautó, majd a mi holmijaink is ilyennel jönnek délután. Mire felértünk, már telefonált is Klári, hogy otthon vagyok-e, mert a sok átszervezésnek az lett a vége, hogy mégis a reggeli gyűjtőfuvarral hozták a cuccot. (Ezt amúgy csak akkor tartom lehetségesnek, ha a teherautó egyben időgép is). Már csörög is kaputelefon: Keziccsókolom, tessék már legyünni megnézni az árut, rácsavart (?) egyet a targonca, azt' ki van nyílva az oldala. Mr. Februárral lefáradtunk a szakadó esőbe és inspekciót tartottunk javaink felett, majd jobb híján jóváhagytuk annak kibontását. Csókolom, melyik az orgona? kérdezte a Bácsi 2, aki eddig szendvicsezett vezetőfülkében. Rámutattam egy random dobozra, majd megkértem, hogy én a lakásból izgulhassak, hogy sikerül-e kibontani a raklapra kötözött dobozokat. Ezek után már minden sínen volt, kábé fél óra alatt mindent felhordtak, az orgona - ami amúgy 6 darabra volt szedve - minden elemét külön rosszallóan méregették amit időnként megjegyzésekkel is fűszereztek (hogy fér ez ilyen kis helyre? én nem örülnék, ha a szomszédba orgonálnának, stb.) de nem ejtették le, vagy legalábbis én nem láttam. Ezt követően 2 és 10 között kipakoltam a dobozokat és nagy részüket el is tudtam helyezni különböző szekrényekben. Egy további érdekesség, hogy mindennek fáradt olaj szaga van, ez különösen a ruhák esetében zavaró. És tessék egy újabb szett 'ilyen volt-ilyen lett' kép, valamint egy remek felvétel a szállítólevélről.

Working Girl

Ez lesz keddtől. Viszont erről majd nem fogok blogolni. Persze a szuper irodámról majd teszek fel képeket.

Logisztika

Na, hát gondoltam, nem írok addig, amíg nem történik valami más, mint a lakásfelújítás meg a költözés, mert azt már úgyis mindenki unja, néha már én is. A költözéshez kapcsolódóan, mintegy mellékszálként futott a csomagok nyomon követése és az értük való izgulás. Először az történt, hogy a japán iroda küldött egy vices számlát, amiben 25 ezer jent felszámoltak azért, hogy Ei szétszerelte a pianínót. Amikor mondtuk, hogy nem fizetünk, akkor ők mondták, hogy akkor nem rakodják be a cuccot. Erre berezeltünk (gondolom, ez volt a cél) és végül kifizettük a felét. Ezután 1 hónapig nem történt semmi, ami arra késztetett, hogy hosszan beszéljek a brémai irodával, ahol ilyen és ehhez hasonlókat mondtak, mint: "Azt mégis honnan kéne tudnunk, hogy hol van most a teherhajó?" "Ilyen csomag egyáltalán nincs a rendszerben" "Maga kínai?" Aztán írtam Jeremynek (akinek megpróbáltam jó áron eladni a hűtőt), hogy most már csináljon valamit, de mire csinált volna bármit is, ma reggel kaptam egy emailt egy budapesti cégtől, aminek nem volt semmilyen szövege, csak Klári aláírással 9 melléklete, ezekben mindben valakit meg kellene hatalmaznom, hogy általam értelmezhetetlen dolgokat hajtson végre a nevemben. Erre felhívtam Klárit, aki azt mondta, hogy kénytelen volt ezeket elküldeni, mert már itt az ideje, hogy valaki elvigye a cuccunkat (ami az egyik melléklet szerint amúgy tegnap éjjel érkezett) a vámterületről, mert majd meglátom, hogy micsoda fekvőköltséget (?) fogok fizetni. És még sok más is kiderült, legyen most csak elég annyi, hogy egy másik melléklet szerint a csomagok kinyitva és megrongálódva érkeztek, amiért minden érintett cég minden felelősséget kizár. Erre Klári azt mondta, hogy ha nagyon izgulok (miért is izgulnék, végül is csak az összes mozdítható cuccunkról van szó?), akkor majd holnap küld fényképet, mert szerinte nincs nagy baj, ez amolyan rutineljárás. Azért ennek ellenére még egy kicsit izgulok.

UPDATE: 19 oldal mellékletet küldtem végül át Klárinak, aki cserébe küldött képeket a raklapunkról, és sajnos nem sok jóra számítok.

Ilyen volt-Ilyen lett:


Most csak azért nem aggódom (mert egyrészt nem vagyok dohányos), mert ma a leendő főnököm azt mondta, hogy ő olyannak képzeli a férjemet, hogy egy ilyenért simán kettévágja a katanájával a fuvarvállalat vezetőjét. Már csak a nevezett katanát kell beszereznünk, Ei úgyis jön vasárnap.

Fiatal dogmások találkozója