mit képzelek?

Direkt elhatároztam, hogy nem fogok puffogós-szapulós posztokat írni, mert nem akarok sokáig rágódni a sérelmeken, de kénytelek leszek kivételt tenni, mert mostanra egy egész csokorra való történet gyűlt össze "mit képzel?!" témában.

Pénteken voltam a Kamarában, hogy leadjam az ügyvédjelölti papírokat. Már majdnem dél volt, ezért az ügyfélszolgálaton eleve rossz néven vették, hogy bejöttem (2-ig vannak nyitva amúgy), mert az Erika már elment, és ost akkor őt vissza kell hívni. Kisvártatva visszajött Erika, sejthető, hogy mennyire örült nekem. Amit egyébként roppantul sajnálok, mert Erika rendkívül figyelemreméltó jelenség, jó lett volna összebarátkozni vele, aztán megkérni, hogy modellkedjen Bandinak. Erika asszimetrikus frizurát visel, de nem kicsit, piros nájlongarbójához pedig zebramintás műszőrnadrágot választott (vö. vukihatású szőrnadrág). Beadtam az un. egységcsomagot, Erika kelletlenül szétszórta a papírokat az asztalán (tüntetőleg végig kabátban maradt), majd két ujja közzé csippentve felvette az önéletrajzomat, és megkérdezte, hogy hát ez mi? Mondok, önéletrajz. Angolul??? Mit képzel, a maga kedvéért itt majd valamennyien meg fogunk tanulni angolul??? Rögtön rájöttem, hogy nem. Nem nagyon lepődtem meg, hogy nem kaphattam meg a befizetésről, stb-ről szóló tájékoztatást, de azt egy kicsit zokon zokon vettem, hogy indoklásként azt kaptam, hogy majd meglátja, hogy előbb sikerül-e nekem összeszedni rendesen az iratokat, mert ő feleslegen nem mondja ezt el senkinek.

A hét elején telefonáltam az OEP-be, hogy ha sem postán nem küldik ki Mr. Február TAJ-kártyáját, sem személyesen nem lehet azt kiváltani az ügyfélszolgálaton, akkor vajon hogyan fogunk hozzájutni. A központi számon nem lehet igazi emberrel beszélni, ezért kikerestem a titkárság közvetlen számát, gondolván, hogy ott akár ezzel is foglalkozhatnak. Úgy hiszem, valami titkos belső használatra szóló számot találhattam, mert a néni kedélyesen azzal vette fel a telefont, hogy ki vagy és mit akarsz? Mindkét kérdésre megfeleltem, erre belevisított a kagylóba, hogy mit képzelek én, hogy csak így felhívom, kérdéseket intézek hozzá, és most jól gondolkozzak el, hogy milyen számot hívtam, majd lecsapta.

Ma pedig a DM-ben kérdezte meg a biztonsági őr, hogy mégis, mit képzelek, mit csinálok, amikor meggondoltam magam szappanválasztás közben, és a kék flakont a sárgák közé tettem vissza.

Hát igen, ez az idő is eljött, amikor Mr. Február már jobban tud bizonyos dolgokat, mint én. Történt ugyanis, hogy megtanulta a Nagypapájától, hogy melyik a jobb és melyik a bal lába.

Maja Starzynska megerkezett!

es mar otthon is van!

A megrögzött radikális

A szomszédban lakó Nusi néni (92) elkötelezett híve a radikális változásoknak. Ezt elsősorban a liftbéli beszélgetéseinkből, valamint az általa bömböltetett különböző rádió- és tévéműsorok jellegéből tudom. Nusi néni ráadásul a térítős típusba tartozik (szerintem nem állt még össze benne a kép az országot elfoglaló idegenek és a férjem viszonylatában), egy találkozást sem hagy ki: sose lehet tudni, mikor fog meggyőzni arról, hogy eljön majd az az idő, amikor ismét a magyaroké lesz az ország. Eddig valaki azt skandálta a rádiójából, hogy "Most vagy soha!" meg hogy "Igazságot - életfogytiglani börtönt a kutyáknak" [?], majd egy másik valaki, akinek retorikai képességei a Süsüben szereplő lila kancelláréhoz mérhetők, elszavalta A nép nevébent. Nehéz elhinni, hogy egy ilyen csoportnak támogatói legyenek, bár addig nem félek, amíg a nusinéniknél ér célba az üzenet, mert a 90 feletti korosztály nehezen mobilizálható mondjuk lincselésnél, de majd megmondom Mr. Februárnak, hogy ne fogadjon el tőle édességet.

Update: haha, az Index is felfigyelt a rendezvényen elhangzott szavalatra.

Balfogás

"Remélem, hamarosan személyesen is találkozunk" Ezt egy jó fordulatnak tartom telefonos elköszönésnél, ha olyan valakivel beszélünk, akit még nem láttunk. Sőt, annyira elégedett vagyok vele, hogy gyakorlatilag automatikusan ezzel köszönök el ilyen helyzetben. És igazán röstellem, hogy ezt ma annak az ügyfelünknek mondtam, aki éppen meglehetősen hosszú szabadságvesztés büntetését tölti és a börtönből telefonált, hogy rákérdezzen egy polgári ügyére.