Logisztika

Na, hát gondoltam, nem írok addig, amíg nem történik valami más, mint a lakásfelújítás meg a költözés, mert azt már úgyis mindenki unja, néha már én is. A költözéshez kapcsolódóan, mintegy mellékszálként futott a csomagok nyomon követése és az értük való izgulás. Először az történt, hogy a japán iroda küldött egy vices számlát, amiben 25 ezer jent felszámoltak azért, hogy Ei szétszerelte a pianínót. Amikor mondtuk, hogy nem fizetünk, akkor ők mondták, hogy akkor nem rakodják be a cuccot. Erre berezeltünk (gondolom, ez volt a cél) és végül kifizettük a felét. Ezután 1 hónapig nem történt semmi, ami arra késztetett, hogy hosszan beszéljek a brémai irodával, ahol ilyen és ehhez hasonlókat mondtak, mint: "Azt mégis honnan kéne tudnunk, hogy hol van most a teherhajó?" "Ilyen csomag egyáltalán nincs a rendszerben" "Maga kínai?" Aztán írtam Jeremynek (akinek megpróbáltam jó áron eladni a hűtőt), hogy most már csináljon valamit, de mire csinált volna bármit is, ma reggel kaptam egy emailt egy budapesti cégtől, aminek nem volt semmilyen szövege, csak Klári aláírással 9 melléklete, ezekben mindben valakit meg kellene hatalmaznom, hogy általam értelmezhetetlen dolgokat hajtson végre a nevemben. Erre felhívtam Klárit, aki azt mondta, hogy kénytelen volt ezeket elküldeni, mert már itt az ideje, hogy valaki elvigye a cuccunkat (ami az egyik melléklet szerint amúgy tegnap éjjel érkezett) a vámterületről, mert majd meglátom, hogy micsoda fekvőköltséget (?) fogok fizetni. És még sok más is kiderült, legyen most csak elég annyi, hogy egy másik melléklet szerint a csomagok kinyitva és megrongálódva érkeztek, amiért minden érintett cég minden felelősséget kizár. Erre Klári azt mondta, hogy ha nagyon izgulok (miért is izgulnék, végül is csak az összes mozdítható cuccunkról van szó?), akkor majd holnap küld fényképet, mert szerinte nincs nagy baj, ez amolyan rutineljárás. Azért ennek ellenére még egy kicsit izgulok.

UPDATE: 19 oldal mellékletet küldtem végül át Klárinak, aki cserébe küldött képeket a raklapunkról, és sajnos nem sok jóra számítok.

Ilyen volt-Ilyen lett:


Most csak azért nem aggódom (mert egyrészt nem vagyok dohányos), mert ma a leendő főnököm azt mondta, hogy ő olyannak képzeli a férjemet, hogy egy ilyenért simán kettévágja a katanájával a fuvarvállalat vezetőjét. Már csak a nevezett katanát kell beszereznünk, Ei úgyis jön vasárnap.