トイレスリッパ,

Két és fél év alatt nem sikerült megszoknom, hogy a vécében át kell cserélni a papucsot ilyenre:

azután ha az ember végez, akkor nem elfelejteni visszacserélni. Még Varsóban láttam egy vicces japán rajzfilmet, amiben a külföldiek vécépapucsban voltak ábrázolva. Akkor azt gondoltam, hogy ezek a külföldiek nyilván buta amerikak, akiknek semmi érzékük a különböző kultúrákhoz, de annyira nincs értelme, hogy igaziból képtelenség megszokni.

Szamuráj

Ha ma lépést akartam volna tartani Mr. Február vacsorájával, akkor testtömegemhez viszonyítva meg kellett volna ennem egy akkor mangót, mint a fejem, leöblítve egy karton almalével. Amúgy Mr. Február úgy tűnik, megmenekült a lelencbe adástól.

Ma elmentem ajándékot vásárolni annak a srácnak, aki kedvesen megtalálta, majd visszajuttatta az útleveleinket. Megálltunk az áruház játszósarkában, hogy Mr. Február kinégykézlábazza magát. Egy 3 éves-forma kisfiú szemétkosárral a fején azt üvölltötte, hogy ő egy szamuráj, majd amikor anyukája megpróbálta elkapni, átesett két másik gyereken, azután mindenki egyszerre üvöltött. Ennek a szakasznak is megvan a maga bája, bár most csak egy kicsit várom.

Egytálétel

Mr. Február nem hajlandó megenni a tintahalas bébiételt - amiért szeretném, de mégsem tudom kárhoztatni -, így kénytelen voltam tápszerkészítésbe fogni. Először főztem egy húslevest, majd szétválogattam a hozzávalókat, ezeket egyenként leturmixoltam és utána különböző felállásban újra összekevertem. Így előállítottam répás-krumplis-csirkés, spenótos-krumplis-csirkés és brokkolis-krumplis-csirkés kajákat.¹ Ha mondjuk valaki kiskoromban megmutatta volna, hogy néz ki a főtt csirkemell turmixolás közben/után, egy életre vegát csinált volna belőlem, még így is fontolgatom. Nettó két óra alatt max. 3 napi adagot sikerült lebotmixereznem, plusz a lefolyó is eldugult a brokkolipéptől. Ez nem valami hatékony, különösen az (elmegyek a közértbe+végtelen mennyiségű bébiételt veszek) = 15 perchez képest. Ha ezek után nem eszi meg, amit főztem, lelencbe adom.


¹Most, hogy így nézem, a krumpli és a csirke eléggé dominálnak.

Hazaérkezés

Hazaérkeztünk. Útközben semmi bonyodalom sem volt (kivéve talán, hogy Mr. Február Moszkvában kicsusszant a babakocsiból). Most már tényleg biztos, hogy az Aeroflotnál sem a légi, sem a földi személyzet nem beszél angolul. Illetve ez nem igaz, mert angol szavakat tudnak, csak sajátos kontextusban használják őket, és (mint Bálint nagymamája - vö. "István nagyon konok") ha értetlenséggel szembesülnek, akkor hangosabban és tagoltabban mondják. Mint pl:

• "Itt nem lehet bemenni, forduljon vissza és a folyosó végén jobbra" = Ahead!
• "A babakocsit most elkérem, majd kiszálláskor visszaadjuk" = Stop! No board!
• "Megkérjük az egyik utast, hogy cseréljen önnel helyet, mert ide nem tudjuk felszerelni a bébikosarat" = Sit!

Ei időközben meg/visszaszerezte a jogosítványát, és egy pompás bérelt autóval várt bennünket a reptéren. A nyaralás alatt elszoktam a baloldali közlekedéstől, de szokásomtól eltérően most előbb gondolkoztam és csak azután beszéltem, így végül nem kérdeztem meg, hogy miért a külső sávban megyünk az autóúton.

Mr. Február tegnap főzött nekünk vacsorát. Kibontott egy csomag tésztát, meglocsolta szójaszósszal és egy kiürült cipősdobozban tálalta. Igazán figyelmes.