Mr. Február viccet mond

Az új lakásnál nincsenek támadókedvű halászsólymok, vannak viszont ronda fekte madarak, amik azt mondják: kuaó, kuaó. Ezt Mr. Február (aki amúgy egyáltalán nem tud beszélni) teljesen élethűen utánozza. Ma rámutatott az égen repülő madárra, azt mondta, kuaó, hozzáfűzött valamit a saját szókincséből, majd ezen 3 percig folyamatosan röhögött. Azután táncolt a rádióból szóló enka muzsikára, amin utána szintén jót nevetett.

Állatkert

Hú, ezt a posztot jó régen kezdtem el írni, de most van csak időm befejezni. Először úgy volt, hogy szerdán nyolcan elmegyünk az állatkertbe. Aztán ebből a hét elejére 4 lett, aztán szerda reggelre egy anyuka beteg lett, később egy gyerek belázasodott, a nagymama meg beleesett a lekvárba, de mivel egy hete esett az eső, kivéve szerdán, mi juszt is elmentünk az állatkertbe. Mr. Februárt nem érdeklik a nagy állatok, mint pl. az elefánt, sem azok, akiket nehéz észrevenni, mint pl. a kifutó árnyékában alvó tigrist, és valamiért a tapírokat sem szereti, pedig a tapír kicsi és mozgékony. Viszont szerencsére pont időben érkeztünk a kisállatsimogatóhoz, amikor is a látogatók etethetik fűvel a kecskéket. Amikor szétosztották a gondozók a füvet, minden 5 év alatti látogató egyszerre rohamozta meg az ól szélénél várakozó 5 kecskét, akik erre menekülőre fogták és a nagy kavarodásban egy kecske elsodorta Mr. Februárt nekem pedig egy birka kitépte a kezemből a fűcsomómat. Mr. Február sokáig álldogált egyetlen fűszállal a kezében, mire végül odajött egy kiskecske és megette. ettől nagyon boldogok voltak mind a ketten. Később odajott egy birka (nem az, amelyik megette a füvet), akinek a bundájába száraz levelek tapadtak, Mr. Február felemelt néhány levelet a földről és szépen elrendezte őket a birka tetején.
Aztán láttunk még bébivizilovat, akit egy nagy kefével sikáltak, meg vicces majmokat. András a megmondhatója, hogy utálom a majmokat, de lenyűgözve álltam a pókmajom ketrece előtt. A pókmajmok egy az egyben úgy mozognak, mint Pókember. Csudálatos. Aztán láttunk még De Brazza majmot is, ami a wikipédián nem néz ki olyan viccesen, mint élőben, mert élőben látszódik, hogy teljesen tojás alakú a testük és olyan mintha egy nagy, narancssárga napellenzős sapka lenne rajtuk.

Azóta még az is történt, hogy Mr. Február elindult. Egyelőre egyszerre 3 lépést tud segítség nélkül megtenni, azután le kell ülnie pihenni és átgondolni a következő tervet.

A rakétaporszívóautó írtó klassz, van benne egy 5 különböző hangeffect, a legjobb egy kellemes női hang, ami azt mondja: astroids ahead, a legidegesítőbb, amikor egy férfihang bömböli, hogy 3, 2, 1, BLAAAST OOOFF. És az ülés alatt van egy titkos rekesz, pont akkora, hogy belefér a légkondi távirányítója, amit egy egész délelőttön keresztül kerestem. (Operator, may I help you?)

Boldog Születésnapot!

Mr. Február 1 éves!

Baba-mama jóga, 1-2. rész

1. rész:
A nyáron Mr. Februárral beneveztünk a Paulay Ede utcai jógahely baba-mama jógájára, mert feltételeztem, hogy egy hely, ahol Laci tanít, az feltétlenül olyan óriáskirály, mint maga Laci. Ez sajnos nem volt igaz. A foglalkozást egy platinaszőke fitness-cica tartotta, méregdrágán (bérlet nem érvényes), egy tornaöltöző szagú, 40 fokos miniatűr szobában. Maga a foglalkozás abból ált, hogy párba osztott bennünket (nem lehetett választani, pedig én egy Samu nevű helyes gyerekkel és a hozzá tartozó helyes anyukával akartam lenni, ehelyett a kis Kopánnyal kellett lennem, akinek az anyukája egész idő alatt azon aggódott, hogy nem fogunk-e véletlenül rálépni az új napszemcsójára, ami GUCCI), és így felváltva kellett lóbálni egymás gyerekét, majd körbe-körbe kellett menni a szobában és ismét lóbálni a gyereket. Nem mentünk többet.

2. rész
Jennifer újságolta, hogy talált egy helyet egész közel, ahová gyerekeket is lehet vinni, sajnos nekem ma pont nem volt jó, amit nagyon bántam, de aztán ezután az üzenet után mégse annyira:

"The class was a mummy and us, run by volunteers"

Korlevel

Most ertesultem egy Dear Sir/Madam kezdetu levelbol, hogy nem nyertem a palyazaton. Mivel igazibol tenyleg nem feleltem meg a felteteleknek, nem hibaztatom oket, viszont jol esett volna, hogy faradozasaim elismereseul legalabb a level elso sorat modositottak volna.

Csirke

Ez a bejegyzés eredetileg arról szólt volna, hogy Mr. Február életében először evett húst. Egy hosszabb részt szenteltem volna annak, hogy ennek a csirkének az elkészítése miben tért el a korábbi csirkék elkészítési módjától, majd alaposan vállon veregettem volna magam, hogy sikerült több hónapos eredménytelen kísérletezés után állati fehérjét juttatnom a kis szervezetbe. Ehhez képest a valóság az, hogy amikor nem néztem oda, akkor kivette a szájából az összecsócsált csirkét és ráült. De ez csak azután derült ki, hogy felállt az asztaltól, és persze előtte bezsebelte az összes dicséretet.

Update: Mr. Február a balra látható videofelvételen éppen egy új pulóvert próbál fel.

Baleset

Kellett nekem arról panaszkodni, hogy mostanában nem történik semmi. Ezen a héten szerintem behoztuk az lemaradást, sőt. Csütörtökön Mr. Február elesett és nagyon csúnyán lefejelte az erkély küszöbét (ami amúgy az egyetlen küszöb a lakásban és nincs is lépten-nyomon útban). Az eredmény egy paradicsom nagyságú, vérző púp lett, ami rémisztően nézett ki, azt hittem, hogy betörte a fejét. Elrohantunk az ügyeletre, ami szerencsére az metróállomás mellett volt, és még nagyobb szerencsére egy idegsebészeti klinika volt, felszerelve mindenféle fejvizsgálásra alkalmas készülékkel. Mr. Február a körülményekhez képest jól viselkedett, és a vizsgálat első szakaszát jól tűrte, a baj akkor kezdődött, amikor a CT-re került sor. A nővérke kedvesen mosolygott és megkért, hogy mondjam meg Mr. Februárnak, hogy feküdjön mozdulatlanul (egy tök sötét csőben, leszíjazva, egyedül, miközben furcsa fények villognak és nagy számú, ólomköpenyes ember zsizseg a szobában). Nem sikerült ezt megbeszélnem vele, de szerencsére volt egy-két pillanat (amikor levegőt vett a következő üvöltéshez), amikor nem mozgott, ezért lett egy pár használható szelet, amin látszik, hogy nem történt belül baj. A röntgen ehhez képest simán ment, bár a felvételek felén az én kezem is rajta van. A képeket amúgy később albumba rendezve megkaptuk, nagyon figyelmes.

Ma pedig éppen fodrásznál voltam, amikor kaptam egy sms-t, hogy Mr. Február ismét eltanyolt, ezúttal a száját ütötte be és csúnyán vérzik, de a telefonos ügyelet szerint ha nem mozog a foga, akkor nincs nagy baj. Most értem haza, és ő most éppen alszik, ezért erről nem tudok bővebben beszámolni.

A fodrászkaland most is, mint mindig, nagyon mókás volt, de most inkább csak annyira szorítkoznék, hogy leginkább Mia Farrowra emlkéztetem magam a Rosemary gyermekében (bár talán annyira azért nem volt rossz ez a hét).