Nórival, Katával és a fiúkkal kimentünk az állatkertbe. Ez már önmagában megért volna egy posztot, mert láttunk fürdőző barnamedvéket. De azért meg kell mondjam, a büfénél kihallgatatott diskurzus még ennél is lebilincselőbb volt.
4 (talán általános iskolai) tanárnő, kávé mellett:
- Egyszerűen manapság túl sok joguk van a gyerekeknek.
- Na igen, mostanában már a macskáknak is van joguk.
- Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha úgy mennének a dolgok, mint a mi időnkben. A pedagógust mindig tisztelni kéne, akkor is, ha nem tiszteletre méltó. :s ha nem mondják otthon a gyereknek, hogy a tanárnak akkor is igaza van, amikor nincs igaza, akkor én mégis mihez kezdjek velük bent az iskolában?
- Igen. Felnőtt már egy pár generáció, akiknek mindent szabad volt, mégsem ment semmire a társadalom.
- Aki 12 éves koráig nem tanulja meg, mi a rend, menthetetlen.
- Hát igen, nem attól a pár nyaklevestől lesz a gyerekből bűnöző. Sőt!
Azt már nem tudtuk meg, hogy akkor viszont mitől, mert ennél a pontnál eljöttünk.
4 comments:
Hmm. Engem az érdekelne, hogy pontosan melyik generáció volt az, akiknek mindent szabad volt?
szerintem pont a miénkre gondol a tanárnő. te vizsgáltad már a saját felelősségedet a gyerekek fizikai bántalmazásának visszaszorulását illetően?
hmmm...most, hogy így mondod... még nem. de feltétlenül elmeditálok rajta a közeljövőben.
de mondjuk olyanra nem emlékszem az életemből, amikor mindent szabad volt. te igen?
úgy rémlik, amikor anyukám 14 éves koromban megengedte, hogy feketére fessem a körmeimet, úgy éreztem, végképp leráztam rabláncaimat. ez annak is köszönhető, hogy lányregénybe illően szegényes fantáziám van.
Post a Comment