Tojás úr túl van a szinusz műtéten, amit a fül-orr-gégészetben jártasok FES-műtétként ismernek és a körülményekhez képest jól van, pedig teljesen egyedül ment be és intézett el mindent, amíg én a pulyákat reggeliztettem itthon. Amikor délután meglátogattuk, éppen egy nővérke magyrázta többször egymás után, tagoltan, hogy amikor csipog, akkor tessék kivenni (ti. a lázmérőt).
Felelőtlen igérgetésemnek köszönhetően a FES-műtét egy napra esett a Tojás úr Japánba tévozó kollégájától örökölt jégkása készítő készülék beüzemelésével, amivel már régóta kábítom mr. Febet, és aki most számonkérte rajtam a házi jégkását. Eképpen kiderült, hogy szorongatott helyzetben még mindig képes vagyok japán szöveget értelmezni, bár a dicsőségből némileg levon, hogy ez valójában két okból történhetett meg: egyrészt, mert a kanjik fölé hiraganával is ki volt minden karakter írva, a második ok pedig ennek folyománya, nevesül, hogy a gyártó ezt azért így írta rá, mert a termék elsődleges célközönsége az alsó tagozatos korosztály, azaz ha nagyon a mélyére akarunk látni a dolgoknak, akkor úgy nyelvi, mint műszaki készségem egy 7 éveséhez mérhető.
No comments:
Post a Comment