Családregény

Tényleg nincs szükségünk TV-előfizetésre, életünk enélkül is bővelkedik regényes fordulatokban. Tegnap például az derült ki, hogy a sógorom kivándorolt Tanzániába szerzetesnek. A hír hallatán először nagyon buta arcot vágtam, azután már el is képzeltem, hogy Yufu pásztorbottal a kezében szeli át a szavannát, miközben a vörösen izzó ég alján zsiráfok sziluettje rajzolódik ki. A képet némileg árnyalja, hogy a kivándorlásról, ha földrazból jobbak lennénk, akár a Facebookról is tudomást szerezhettünk volna egy múlt heti "in Dar es Salaam" postból, de én azt hittem, hogy ez egy Black Eyed Peas szám címe.

Szóval, a google maps tanúsága szerint Dar es Salaam, amellett, hogy nem egy metropolis, de azért infrastruktúrával rendelkező város, és Yufunak ezek szerint internet hozzáférése is van. Ez persze nem vesz el a kaland értékéből, én személy szerint nem költöznék olyan településre, ahol nincs mosogatógép. Az esetről úgy szereztünk tudomást, hogy anyósom levélben kérdezte, hogy a Japánban hátrahagyott cuccaink közül mi az, amire feltétlenül szükségünk van, mert kisebb lakásba költözik így, hogy Yufu Afrikába távozott. Az interurbán családi üvöltözés során az is kiderült, hogy áprilisban megszűnt a munkahelye, illetve az, hogy nyáron Fukushimában volt önkéntes. Előbbit Tojás úr, utóbbit előttem titkolták el (amúgy érdekes látni, hogy ezek szerint Tojás úrban a vaskalapos üzletembert, bennem pedig az IAEA alvó ügynökét látják - szögletes zárójelben jegyzem meg, hogy ezek szerint nem csak engem vezetett meg a nyugati média a valós sugárfertőzési adatokat illetően, hanem Yufu volt cégének az összes ügyfelét is, amennyiben a jövőben nem kívántak japán zöldséget-gyümölcsöt nagy tételben felvásárolni). A shintotól a keresztyény térítő munkába vezető eszmei-politikai fordulatot azonban egyelőre nem értjük.