hozzászólok

Konkrétan senkit sem érdekel, hogy mennyire okos vagyok. Ma voltam azon a konferencián, amire nyertem egy belépőjegyet (kicsit pontosabban: annak a konferenciának a záróelőadásán, amit rosszul írtam be a naptáramba és nem ma kezdődött, hanem ma ért véget, bár volt némi adminisztratív kavarás a dátumokkal) és arról szólt, hogy az állam hogyan kompenzálja az előre nem látható nagy katasztrófák áldozatait (9-11, iszapkatasztrófa stb). A sok példás helytállás felsorolása közben valaki bevetette, hogy amikor lezuhant egy ukrán utasszállító, felthetően az ukrán hadügyminisztérium hibájából, akkor a civil áldozatokat ugyan kárpótolták, de mivel a bizonyítékok elsüllyedtek a nyílt tengerben, a légitársaság nem tudta bizonyítani az ukrán állam felelősségét és egy kanyi fillért sem kapott. Amikor a közfelháborodásnak vége lett, mint láthatóan az egyetlen jogász résztvevő közbevetőleg megjegyeztem, hogy ez bár igazságtalannak tűnik, de nem ördögtől való gondolat. A hirtelen támadt csöndet rosszul értelmezve azt gondoltam, hogy a hallgatóság most már aztán nagyon kíváncsi, hogy miért, és belefogtam egy részletesnek szánt magyarázatba, állati nagypályásnak érezve magam, hogy még a 'casum sentit dominus' regula is eszembe jutott, majd amikor levegőt vettem a következő mondathoz, a moderátor kihasználva a pillanatot egy gyors 'ez meg ki a halál?'-pillantás után megállapította, hogy mivel nincs más hozzászólás, következzék egy új téma. Mindenki láthatóan megkönnyebbült, hogy szóra nyitott számból a meglepetéstől nem jött ki több hang. Mint említettem, senkit sem érdekel, mennyire okos vagyok.