Fodrászbaleset

Kedden Mr. Februárt elvittem egy újonnan nyílt fodrászatba, ahol pár perc alatt olyan focista frizurát vágtak neki, hogy már ránézésre is beválogatták volna egy junior csapatba. Hogy valamelyest korrigáljuk, ma visszavittem a szokásos fodrászatba, ahová én is bejelentkeztem, mert a múlt hónapban olyanra sikerült a frizurám, mint a KDNP választási plakátjain az Anyáé. Mr. Feb. sokat javult, nálam viszont ismét eléggé elkalandozott az olló, és úgy nézek ki, mintha otthon játszottunk volna fodrászosat a gyerekollóval.

Éppen hazafelé sétáltunk az Ó utcában, amikor észrevettük, hogy az utca túloldalán a védőnő siet, hogy lehetőség szerint ellenőrizze,  Mr. Február számára otthonában biztosított-e a rendszeres, megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék felvétele. Ekkor úgy csináltunk, mintha elmélyülten tanulmányoznánk a szomszédos horgászbolt kirakatát, majd amikor hiábavaló csengetés után öles léptekkel elsietett, besurrantunk kapun. Amúgy valószínűleg egyáltalán nem érdeklik a táplálkozási és szociális körülményeink, különben biztosan kiszúrta volna, hogy egy alultáplált és egy hórihorgas kisgyerek megy a körzetébe tartozó utcán.