Nálunk a tévé neveli a gyerekeket. Különösen azokon az estéken, amikor helikopteres tűzoltóbevetésből kifolyólag fejenként kétszer már lezúgtak a kanapéról. (És ha valaki a gyerekvédelmiseken gondolkodik, az adatgyűjtés megkönnyítése végett ezt is bevallom, hogy édességadással /-megvonással is rendszeresen manipulálom őket.) Szóval ma éppen a vacsora romjait takarítottam a konyhában, miközben a Drága Gyeremekek a Jó éjszakát Szezám utcát nézték DVD-n, amit ma vételeztem a közértben, mert időről időre új anyagba fektetek, ugyanis az ismétléseket nehezen bírom (vö. Thomas és a törkény rakomány). És akkor Grover egyszer csak azt mondta, hogy most énekeljünk el egy dalt, amit mindenki ismer és rázendített a Hull a pelyhesre, gondoltam is, hogy mintha ez nem egy karácsonyi epizód lenne, majd egyszer csak azt harákolta (btw, a Szezám utca 25 éve sokkal viccesebbnek tűnt, de lehet hogy csak azért mert már age inappropriate vagyok), hogy most olyan hangosan énkeljük, hogy minden csillag meghallja, akkor már nem lepődtem meg, hogy Mr. Február kikiabál, hogy anya, a Télapó mit beszélget a csillagokkal? Amúgy nem tudnék egy olyan altatódalt mondani, amit biztosan mindenki ismer, pláne csillagokkal, már csak azért sem, mert egyetlen altatódalt sem ismerek (merthogy ugye a tévé neveli a gyerekeket és Bálint házban is hülye arcot vágtam a múltkor, amikor az énekes foglalkozáson egyetértésemet kereste az énekes foglalkozást tartó nő, hogy 'mert ugye amikor este gitározunk a gyereknek').
Ps: azért ez elég vicces
No comments:
Post a Comment