Baleset

Kellett nekem arról panaszkodni, hogy mostanában nem történik semmi. Ezen a héten szerintem behoztuk az lemaradást, sőt. Csütörtökön Mr. Február elesett és nagyon csúnyán lefejelte az erkély küszöbét (ami amúgy az egyetlen küszöb a lakásban és nincs is lépten-nyomon útban). Az eredmény egy paradicsom nagyságú, vérző púp lett, ami rémisztően nézett ki, azt hittem, hogy betörte a fejét. Elrohantunk az ügyeletre, ami szerencsére az metróállomás mellett volt, és még nagyobb szerencsére egy idegsebészeti klinika volt, felszerelve mindenféle fejvizsgálásra alkalmas készülékkel. Mr. Február a körülményekhez képest jól viselkedett, és a vizsgálat első szakaszát jól tűrte, a baj akkor kezdődött, amikor a CT-re került sor. A nővérke kedvesen mosolygott és megkért, hogy mondjam meg Mr. Februárnak, hogy feküdjön mozdulatlanul (egy tök sötét csőben, leszíjazva, egyedül, miközben furcsa fények villognak és nagy számú, ólomköpenyes ember zsizseg a szobában). Nem sikerült ezt megbeszélnem vele, de szerencsére volt egy-két pillanat (amikor levegőt vett a következő üvöltéshez), amikor nem mozgott, ezért lett egy pár használható szelet, amin látszik, hogy nem történt belül baj. A röntgen ehhez képest simán ment, bár a felvételek felén az én kezem is rajta van. A képeket amúgy később albumba rendezve megkaptuk, nagyon figyelmes.

Ma pedig éppen fodrásznál voltam, amikor kaptam egy sms-t, hogy Mr. Február ismét eltanyolt, ezúttal a száját ütötte be és csúnyán vérzik, de a telefonos ügyelet szerint ha nem mozog a foga, akkor nincs nagy baj. Most értem haza, és ő most éppen alszik, ezért erről nem tudok bővebben beszámolni.

A fodrászkaland most is, mint mindig, nagyon mókás volt, de most inkább csak annyira szorítkoznék, hogy leginkább Mia Farrowra emlkéztetem magam a Rosemary gyermekében (bár talán annyira azért nem volt rossz ez a hét).