A motor

Mr. Február ma igazán szerepelhetett volna egy Mastercard reklámban - műanyag gyerekmotor: 3400 Ft, az öröm: megfizethetetlen. Mr. Feb. általában nem a tárgyaknak örül, hanem a velük kapcsolatos eredményeinek, pl. lap jól sikerült besatírozása, kirakós kirakása, bármilyen ketyere működésbe hozatala, ami nagyon jó, mert ezzel gyakorlatilag egész nap leköti magát, néhány malőrrel persze, pl. fal jól sikerült besatírozása (itt főleg a sebesség volt figyelemre méltó, amíg pisilni voltam egy teljes alakos képpel elkészült az előszoba falon), vekker beállítása fél 5-re, stb.

De hát itt volt ez a motor kérdés. Mr. Feburár minden motorozó gyereket (a 1.5-2 éves populáció 99%-a) hosszan megbámult az utcán, a bölcsiben többször kirontott az előtérbe, ahol a motorokat parkolják, hogy szemrevételezze őket. Persze, mi nem vagyunk ám olyan szülők, akik az összes hype-nek bedőlnek, mert hová is vezetne az, ha minden kutyafülét megvennénk, ami más gyereknek van (pl. itt és most ünnepélyesen megfogadom, hogy hozzánk playstation a lábát be nem fogja tenni, akkor sem, ha egészen Csádig kell költöznünk, hogy emiatt ne rekesszék ki majd kis társai).

Más szempontból nézve viszont itt volt ez a hosszú és ronda betegség, és Mr. Feburárnak már nagyon régen nem volt jó kedve, ma végre elég jól volt, sétáltunk és hát pont elsétáltunk a motorbolt előtt.

És akkor megvettük, és Mr. Február nem is hitt a szemének, hogy neki lett egy motorja és nem is merte sokáig megfogni sem, aztán meg nem akarta elengedni, még akkor sem, amikor 300 m motorozás után gyakorlatilag ledőlt róla, annak ellenére sem, hogy az első 5 méteren már az első balesetet is sikerült elszenvedni, amikor egy éles kanyarban kicsúszva a zöldséges előtt landolt.

Ugyan ez fotóképregény formájában:
Meglepődik:


Még mindig nem hiszi:


Örül:


Még jobban örül: