Hóemberkollázs

Fáradok

Anya kimety ajunni - rázott fel Mr. Február a mese után és megsimogatta a fejemet.

Kiskarácsony vol. 2

Télapó szerencsére sok ajándékott hozott a srácoknak, szépet is, hasznosat is. Mindkét kategóriának megfelel a Japán vasúthálózata című dvd, amely szigetekre lebontva bemutatja, hogy milyen vonatok közlekednek az országban. Az epizódok felépítése a következő. Képanyag: az állomáson áll, majd onnan kigördül egy vonat, voice over Miniegér hang az alábbi információkat közli: ez a vonat ez és ez a város között megy, x kiló a súlya, y évben állították forgalomba, z számú utas fér el rajta, +1 érdekes információ, pl. a kijelzőjén darumadarak vannak. Játékidő: 121 perc. Densha, densha tíví néz, kiabálja a mi többnyelvű szemünk fénye nap mint nap.

Egy másik nagy kedvenc (bár nem érhet a vonatok nyomába) Anpanman kalandjai. Anpanman egy kenyérfejű szuperhős, aki (legalábbis a régebbi részekben) úgy segít a bajba jutottakon, hogy felajnálja megevésre a fejét. Amúgy érdekes ez az anime-erőszak, mert Mr. Február, aki képes végigzokogni egy Kockásfülű nyúl epizódot, érdeklődéssel szemléli, amint Baikinman (Anpanman ellenlábasa) egy giga-robotot vezérelve ízzé-porrá zúzza a kenyérgyárat, ahol Anpanman és barátai élnek.

Indirekt

Amíg mi csak találgatunk, hogy Ervin bácsiék mit csinálnak éjjelente felettünk, ami olyan, mintha tekéznének, addig az alsó szomszédaink pontosan tudják, hogy nálunk mi zajlik:
P. néni: Olyan kis drágák a gyerekeid, nagyon elevenek!
Én: Ööö, igazán? (eddig 20 mp-re tetszett látni a nagyobbikat a lift előtt)
P. néni: Bizony, bizony, ahogy egész nap futkosnak (sic!) és sikoltoznak! P. bácsival mindig mondjuk, hogy ezeknek a gyerekeknek még akkor is mennyi energiájuk van, amikor mi már rég ágyban vagyunk!

Más: a lúzerségi mutatónk nagyon megemelkedett az utóbbi napokban. Kezdve azzal, hogy rögtön Miron első sétája alkalmával sikerült összetörnöm a babakocsit. Éreztem én a zebrán, hogy egy kicsit félre húz, de arra a horrorfilmre emlékeztető élményre, amikor az ember lassított felvételen látja, hogy a lift előtt álló babakocsi hirtelen megroggyan és az 1 hónapos gyerekkel együtt felborul, nem számítottam. Szerencsére Miron az erős rögzítésnek és a húsz réteg téli cuccnak köszönhetően fel sem ébredt az incidensre. Így elrohantam a legközelebbi bababoltba, ahol hosszas nézelődés után az eladó megvetésétől sújtva a legolcsóbb (52 ezer forintos) modellt vettem meg ("ebben az_olcsó_modellben_ha egyszerre 2 óránál többet tölt egy ilyen kicsi gyerek, visszafordíthatatlanul károsodhat a gerince") Vessetek a mókusok elé, de nekem nem jutott eszembe 2 óránál többet sétálni egy ilyen kicsi gyerekkel. Ezzel a karácsonyi utazásra szánt teljes büdzsét sikerült elvernem. Hosszas tépelódés után végül mégis rászántuk magunkat, hogy ennek ellenére megvegyük az akciós repülőjegyeket Rómába, hogy aztán annál keserűbb legyen a csalódás, amikor kiderült, hogy már minden jegy elkelt.

Kiskarácsony

"Kacs, kacs,
Pici, nagy,
kics kacs, nagy kacs."

Ma a MÁK-os ügyintéző meglepődött, hogy gyerekem van, pláne kettő, mert állítása szerint "olyan fiatalnak" nézek ki. Ugyanakkor hazafelé a metron egy néni meghúzkodta a kabátom ujját, hogy kiscsillag, nem akar leülni? Gondolom, rossz a szeme és nem vette észre, hogy milyen fiatal vagyok.

Prés

Nem elég, hogy a zöldségcentrifuga 6 darab, nehezen elmosható részből áll, és hogy úgy szétszedve, mint összeszerelve a fél spájzot elfoglalja, és hogy a céklától az egész konyha lila lesz, és hogy kábé 3 kg cuccból egy kancsónyi levelet sem lehet előállítani, még mindennek tetejében a végtermék is olyan, hogy az ember gyorsan, lehetőleg levegő vétel nélkül felhajtja, hogy minél hamarabb túl essen rajta.

Télapó

Nekem a Mikulás már csak Télapó marad, gondolom azért, mert amikor ez nálam aktuális volt, akkor éppen ez volt a hivatalos verzió. Erőst gondolkoztam is megfelelő dalon, amit a neves alkalomból majd énekelhetünk Mr. Februárral, de csak a "Télapó itt van" kezdetűt tudtam felidézni. Ezért vasárnap kicsit félszegen indultunk a Pagony által szervezett ünnepségre, ahol az a kellemes meglepetés ért, hogy a nagyon kedves csellista lány is csak ezt az egyet ismerte. Mr. Februárt még sosem láttam ennyire megszeppentnek, egy kukkot sem szólt, amikor arról kérdezték, hogy viselkedett az év során, csak bólogatott és a fejét rázta, amikor a Télapó végül áttért az eldöntendő kérdésekre.

Később itthon is lett egy csomó ajándék: beltéri hinta és kültéri szánkó (kár, hogy mióta ez utóbbit beszereztük, olvadásnak indult a maradék hó is), hogy csak a legfontosabbakat említsem. Miron egy plüss Boribonnal lett gazdagabb, ami ezen a képen nem látszódik, de majd csinálunk róla egyet, mert pont olyan alakú feje van, mint itt Mironnak.

Egy estém otthon

Amikor majd tinédzser korukban azon aggódunk, hogy drogoznak-e, bizonyára nosztalgiával gondolunk majd vissza ezekre a napokra, amikor Miron zokog, hogy nem akar az ágyában aludni és Mr. Február késő estig hótaposóban vagy egy doboz tejjel a hóna alatt sikítva rohangál körbe-körbe a lakásban, most azonban elég nehezen viseljük a késői órákat és emiatt így nézünk ki a közös családi fotón:

Bár ma az empátia első jelei mutatkoztak Mr. Februárnál: egy pillanatra abbahagyta a kiabálást és megkérdezte, hogy fáj-e a fejem.