Indirekt

Amíg mi csak találgatunk, hogy Ervin bácsiék mit csinálnak éjjelente felettünk, ami olyan, mintha tekéznének, addig az alsó szomszédaink pontosan tudják, hogy nálunk mi zajlik:
P. néni: Olyan kis drágák a gyerekeid, nagyon elevenek!
Én: Ööö, igazán? (eddig 20 mp-re tetszett látni a nagyobbikat a lift előtt)
P. néni: Bizony, bizony, ahogy egész nap futkosnak (sic!) és sikoltoznak! P. bácsival mindig mondjuk, hogy ezeknek a gyerekeknek még akkor is mennyi energiájuk van, amikor mi már rég ágyban vagyunk!

Más: a lúzerségi mutatónk nagyon megemelkedett az utóbbi napokban. Kezdve azzal, hogy rögtön Miron első sétája alkalmával sikerült összetörnöm a babakocsit. Éreztem én a zebrán, hogy egy kicsit félre húz, de arra a horrorfilmre emlékeztető élményre, amikor az ember lassított felvételen látja, hogy a lift előtt álló babakocsi hirtelen megroggyan és az 1 hónapos gyerekkel együtt felborul, nem számítottam. Szerencsére Miron az erős rögzítésnek és a húsz réteg téli cuccnak köszönhetően fel sem ébredt az incidensre. Így elrohantam a legközelebbi bababoltba, ahol hosszas nézelődés után az eladó megvetésétől sújtva a legolcsóbb (52 ezer forintos) modellt vettem meg ("ebben az_olcsó_modellben_ha egyszerre 2 óránál többet tölt egy ilyen kicsi gyerek, visszafordíthatatlanul károsodhat a gerince") Vessetek a mókusok elé, de nekem nem jutott eszembe 2 óránál többet sétálni egy ilyen kicsi gyerekkel. Ezzel a karácsonyi utazásra szánt teljes büdzsét sikerült elvernem. Hosszas tépelódés után végül mégis rászántuk magunkat, hogy ennek ellenére megvegyük az akciós repülőjegyeket Rómába, hogy aztán annál keserűbb legyen a csalódás, amikor kiderült, hogy már minden jegy elkelt.