karizma

Majd én is szeretnék egyszer olyan nagyhatású oktató lenni, mint a férjem gazdasági és még valamilyen jog tanára, hogy egy óra tartása után a diákom azzal zárjon le egy dogmatikai vitát, hogy ezt tőlem másként hallotta és nagyon meggyőző volt.

itthon

A takony idő és a hasmenéses vírus kombója miatt itthon voltunk az elmúlt napokban. Ma, miután kora délutánig tartó áramszünet miatt sem világítás, sem melegvíz, sem fűtés nem volt, eléggé egymás agyára mentünk a langyos félhomályban. Tetőfokára hágott a hangulat, mikor a Mr. Február által laptop dvd-bemenetébe dugdosott ötforintosokat piszkáltam ki a séfkéssel. Mérges vagy? - kérdezte együttérzően.

Történelmi pillanat

Szükségesnek tartom dokumentálni, hogy Miron tegnap és ma is átaludta az éjszakát. Kevés dolognak tudnék még ennyire örülni.

Vasárnapi vezető

Külföldön tartózkodásom 4 éve alatt 0 km-t vezettem, itthon az elmúlt 1 évben ezen a statisztikán jelentősen javítottam: legalább 5 km-t tettem apu kocsijába. Ehhez képest bevállalósnak tűnt, hogy ma én viszem a családot a közeli Tescóba. A terv az volt, hogy a CEU-ban 4-kor felvesszük Eit, mert addig csak eljutok valahogy (azért nem a Nádor utcáig, hanem a Frankel Leóig, ha valaki alábecsülné az önbizalmamat). Óramű pontossággal érkeztünk az intézményhez, leparkoltunk és vártunk. Közben énekléssel szórakoztattam a hátsó ülésen helyet foglalókat. Mikor 30 perccel később a repertoár kimerült, Ei viszont nem volt sehol, sőt a telefont sem vette fel, Mr. Február pedig "menjünk haza!" skandálással jelezte, hogy részéről itt véget is ért a program, válaszút elé érkeztem. Mivel egész délelőtt arra készítettem fel a gyerekeket, hogy figyeljék csak meg, milyen klassz lesz, amikor anya vezet és elmegyünk egy csuda érdekes helyre, ahol hegyekben áll a túró rudi, a visszafordulás a totális kudarccal, míg a magatartásmutatók fényében a két gyerekkel a hipermarketban projekt pedig öngyilkossággal ért fel. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Baj nélkül sikerült még vagy 3 km-t mennünk, a kiabálás is abbamaradt, az talán kicsit zavaró volt, hogy Mr. Február 300 méterenként azt süvítette, hogy nézd anya, egy ló!, de összességében jól sikerült az út, az üzletbe vezető felhajtón egy luxusterepjárót még abban a sikerélményben is részesítettünk, hogy először levilloghatott bennünket, majd elénk vághatott. Ezt egy rövid hezitálás követte a parkolóban: melyik gyereket kell előbb kivenni a kocsiból, majd szokásomtól eltérően ezúttal egy olyan bevásárló kocsit választottam, ami nem húzott félre és nem is nyikorgott. Mr. Február ült a kocsi szék részében, Miron az autósülésben a másik végén. A fiúk talán még soha nem viselkedtek egy végtében ennyire jól, egyetlen enyhe nézeteltérés volt az ügyben, hogy lehet-e kinyitni a joghurtot az üzletben (szerintem nem lehetett), de szerencsére a családi csomag jól bírta a gyűródést és a kocsiból való harmadik kihajítás után sem repedt szét a doboz. Több vásárló elsimerő pillantását is bezsebeltem, az eladók kedvesen mosolyogtak utánunk, egyetlen személyt nem hatott meg a triónk: a pénztárosnőt. Nem lehet a pékáruba belenni - tudtuk meg rögtön, ahogy a csücsöktelen baguette-t feltettük a futószalagra, majd arra hivatkozással, hogy elmulasztottam meggyőződni arról, hogy sértelen-e a vonalkód az árun, visszatartotta az összes irattartót (kiruccanásunk fő célját), mert természetesen nem képzelhettem, hogy ő kézzel viszi be a kódot, a szükséges zacskók számát pedig előre kellett megbecsülni, mert azokat viszont nem szedegeti elő egyesével. Amikor ennek ellenére sikerült fizetni, majd mindent és mindenkit biztonságosan elhelyeni az autóban, Mironnak hirtelen szébe jutott, hogy vacsoraidő van. Ehhez érdemes azt tudni, hogy Miron majdnem soha nem sír, kivéve, ha éhes, akkor viszont iszonyatos hangerővel bömböl. Isten áldja a Bartók rádió zenei szerkesztőit, akik akkor és ott Bach mellett döntöttek, aminek hatására Miron 3 percen belül elaludt. Bónusz, hogy a kaland olyan jól lefárasztotta a fiúkat, hogy 9-kor már alvás volt.

zen

A hárommal ezelőtti poszt fényében nem kis büszkeséggel tölt el személyiségem rapid fejlődése. Például ma, amikor Mr. Február úgy 3 centiméternyi post-itot ragasztott körbe a tanulósarokban, inkluzive a nagyon_fontos_telefonszámot tartalmazót, akkor mindössze annyit mondtam: most játssz inkább a kifestőkönyveddel.

customer feedback

Az az igazság, hogy eluntam a fiatal anyukák jógadvd-jét, és mivel jelenleg esélyem sincs élő embertől leckéket venni, ezért beruháztam egy új oktatófilmre. Erről ezt írták:

"(..) It should be noted that asana practice is the first of seven stages or practices of hatha yoga. Hatha yoga, although having minor references made to it in the ancient Upanishads and Puranas, was, it seems, developed by the Nath sect and is a rather recent addition (6th-8th century) to the paths to yoga. Hatha yoga is the only path to yoga that explored asanas to any degree; Patanjali mentions just four and they are all seated asanas.

Asanas are steady, comfortable postures and nothing else. They cannot be altered in the now fashionable 'vinyasa' formulas as they will not achieve what they are meant to. And what they are meant to achieve is divine and no one should short change themselves by wasting their time and money on nonsense 'yoga' classes and DVD's such as this."

Felmerül a kérdés, hogy akkor ez a vásárló egyáltatlán miért rendelt DVD-t? Ha nem jutok a nirvánáig, akkor csak magamat okolhatom.

Altató

Anya, te aludjál, most én énekelek.

"Boci, boci tarka
Füle, farka tarka
LÁLÁLÁLÁ
Tejet kapni.
(-)
Megiszom!"

20 perc

Remélem, ez a poszt soha nem jut el a gyermekvédelmi szervekhez. Szóval, ma délután a szüleimnél Mr. Február 4:00 és 4:20 között, mialatt Miront szoptattam (és emiatt nem tudtam elhagyni a karosszéket) a következőket csinálta: levette a telefonomat a könyvespolcról, lepiszkálta a hátlapját, kiszerelte az akkumulátort, majd elszaladt vele és elrejtette. Ekkor szelíd hangom kérleltem, hogy hozza vissza. Majd mikor ezzel végzett, kiment a konyhába málnaszörpért, azt először pohárba töltötte, majd szétlocsolta az ónémet politúrozott étkezőasztalon. Ekkor már erőteljesebben hangot adtam nemtetszésemnek. Ezt követően pedig hozott egy üveg ásványvizet és kiöntötte az asztalra, eláztatva az alatta elterülő (gépi) perzsát. Ekkora lilává változott a fejem és a tudományos kutatásokkal is igazoltan legkevésbé hatékony módszerhez folyamodtam: torkom szakadtából üvöltöztem, hogy nem hiszem el, hogy egy ilyen kis gyerek ennyire rossz tudjon lenni, majd beküldtem a hálószobába és rácsuktam az ajtót. Látható pszichés károsodást vélhetően nem okoztam, ha mondjuk a védőnő pont felugrott volna, akkor azt látta volna, hogy én az asztal alatt dühöngve tocsogtatom a málnaszörpös keveréket, mialatt ő az odabent található játékokkal mintagyerek módjára játszadozik. A rohamnak az vetett véget, hogy tekintetem a riadtan bámuló Mironét kersztezte, ettől kicsit elszégyelltem magam, majd újfent négykézlábra ereszkedtem és alig 10 perc alatt megtaláltam a telefon akkumulátorát.

Egyébként meg ilyen jófej is tud lenni: