Házasélet

Rögtön meg is írom, hogy mennyire nehéz házasodni, ha az ember a Magyar Nagykövetséget is kénytelen bevonni az eseménybe. A hajadon-blogról talán még emlékezetes a Nagykövetségi Kaland I-III sorozat. A folytatás úgy nézett ki, hogy nagyon sok telefonálás után kiderült, hogy egészen eddig rossz papírokat gyüjtöttönk be, mert a konzul "ideiglenesen külföldi tartózkodás" alatt az "állandó lakcím megszüntetését" értette. Miután erre fény derült, anyuékat bevonva azt is megtudtuk, hogy ezt nem lehet csak személyesen elintézni a helyi önkormányzatnál, meghatalmazással nem (nem tudom, hányan viccelik meg azzal ismerőseiket hogy a nevükben meghatalmazást hamisítva megszüntetik lakcímüket, de biztos vannak számosan, ha ilyen szigorú a szabályozás). Ezen kívül anyu azt is megtudja, hogy "ha a lánya külföldön akar férjhez menni, hát tudja meg, milyen papírok kellenek hozzá". Mivel a konzulátustól már korábban megtudtuk, hogy a "konzulátus nem tanácsadó szolgálat, a helyi önkormányzat ad tájékoztatást", kétségbesésünkben a fujisawai önkormányzathoz fordultunk, ahol a hétvégi (!) ügyintézés keretében egy néni kinyit egy nagy könyvet, amiben nemzetközi iratminták vannak és lefénymásol egy csomó oldalt, meg listát, hogy mi kell.


Közben hazai fronton némi utánajárás után kiderül, hogy akkor mégis lehet meghatalmazással is lakcímet megszüntetni, ha a konzul előtt esküvel vallom, hogy komolyak a szándékaim a kijelentkezést illetően, kényszer, elmebaj hatása alatt nem állok, stb. Evégett előzetes időpontegyztetés után bemegyünk a követségre, Ei igaziból véletlenül jött, de a helyszínen kiderül, hogy nélküle nem lehetett volna kitöltetni a papírokat, mert ő a jelenlegi állandó lakcímemet biztosító lakás bérlője. Fizetünk csomó pénzt, kapunk pecsétes papírt, amit megküldünk gyorspostával a VI. ker önkormányzatnak. Apu beviszi a meghatalmazást, majd alapos vizsgálat után kiderül, hogy kell a lakcím kártya is, amit bevonnak, majd egy üreset adnak ki helyette. Lakcímkártya elküld, apu ismét bemegy. Kedves ügyintéző elfogadja a papírokat, majd a biztonság kedvéért kinyit egy könyvet, amiben nemzetközi iratminták vannak, hogy meggyőződjön, tényleg minden rendben van-e. (Hol volt vajon az iratmintakönyv decembertől májusig?). Papírok visszaküldve, stb, új időpont a konzulátuson.

A konzul begyűjti a magyariratokat, ismét kitöltjük azokat a papírokat, amiket egyszer már kitöltöttünk, mert most csak a faxot találja, az eredetit nem, sok pénz fizetünk a fordításért és hitelesítésért, hazamegyünk, hogy izgatottan várjuk a postávak érkező íratokat, amik valóban megérkeznek időben. Észreveszünk ugyan egy fordítási hibát (Ei tartózkodási helye helyett állandó lakcímet írtak), de optimisták maradunk.

Kezdeti örömünk hamar elszáll, amikor június 6-án délben az önkormányzatba indulva rájövünk, hogy Ei születési anyakönyve nincsen a visszaküldött dokumentumok között (a sok hitelesített másolat közé egy üres papír csúszott be a piros-fehér-zöld madzaggal gondosan átfűzott iratcsomóba). Telefonálunk a konzulátusra, ahol az üzenetrögzítő udvariasan tudomásunkra hozza, hogy 2-ig van ügyfélfogadás, majd bont a vonal. Egy életünk-egy halálunk, mégis elmegyünk az önkormányzatba.

Pozitív feltünést kelt az esküvői menet a fujisawai önkormányzatban, kedves fiatalember jegyzőkönyvet vesz fel a hiányzó okiratról, kivételes hiánypótlási engedélyt kapunk. Már majdnem fellélegzünk, amikor kiderül, hogy a konzulátus a papírokon eltérőképpen írta anyu nevét, a Pap Zsuzsanna Gabriella több különböző kombinációban bukkan fel. Újabb jegyzőkönyvet készítünk anyu valódi nevéről. Aláírunk, pecsételnek, összeházasodtunk.