Remek képeket küldött Lidia, amiket gyorsan fel is töltöttem. Mondhatom, igazán szép helyen lakunk. Lassan véget ér majd az esős évszak, és akkor még jobb lesz, mert nem csak sarat dagasztani lehet majd a tengerparton. Az eső egyedül a szörfözőket nem riasztja el - ideértve a férjemet is-, akik az időjárárástól függetlenül az egész hétvégét a vízben töltik. Értem én az "úgyis vizes leszek" koncepcióját, de nekem a tengerparthoz napsütés is kell.
Na és persze itt is vannak a Kamakurából olyan jól ismert madarak (halászsas? hamburgersas?). Szerencsére az összes többi madár nagggyon fél tőlük, ezért nem kell az erkélyre fészkelő galamboktól (esteleg sirályoktól) tartani, mert mi még az ő területükön belül lakunk, és minden kerepelő-pörgő-forgó-hálós galambriasztó izénél jobban távol tartják a többi madarat.
2 comments:
na de a hamburgersasok nem eszik ki az AGYATOKAT?
Az agyunkat nem, erre nagyon figyelünk, de én tartok tőle, hogy esetleg a kisdedet elragadják. Csivavát majdnem biztosan esznek.
Post a Comment