9/22/2010
TDK
Mint elsőéves phd-hallgatónak, az én tisztem a TDK megszervezése. Elég klassz programot találtam ki, illetve legalább nekem tetszik. A mai előadáson annak rendje szerint be is mutatkoztam, röviden beszéltem a TDK munkájáról, majd mindenkit kapacitáltam, hogy jöjjön el a ma délutáni alakuló ülésre. Nagyjából olyan érzés volt, mintha egy csoport ponty előtt ismertettem volna a TOTO-eredményeket. Az egyetlen kérdés az volt, hogy tudnék-e hangosabban beszélni. Zárójelben jegyzem meg, hogy állati nehéz egy nagyelőadót bekiabálni technikai segítség nélkül, így utólag is respect minden oktatónak, akinek sikerült. A legjobb az volt, amikor Csilla nénivel a hallgatóság előtt "beszélgetünk", azaz fél méterről egymás arcába ordítottunk, hogy a hátsó sorban is lehessen hallani. Amúgy azt sosem értettem, hogy ha egy 300 férőhelyes teremben ötvenen vannak, akkor ebből 25-en miért a leghátsó sorokban ülnek. Remélem, hogy este egy nagyszerű update-et írhatok arról, hogy bár látszólag senkit nem érdekelt, amit mondtam, mégis pótszékeket kellett behozni az alakuló ülésre.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
ismerős érzés.
a Rendőrtiszti Főiskolán a laza, dinamikus fiatal tanárúr (én) óráján egy szőkített lány az első sorban romantikus regényt olvasott, a szeminárium végén feltett egyetlen kérdés (amelyhez sokan csatlakoztak) pedig az volt, hogy akkor abból, amit elmondtam, pontosan mire vonatkozóan lesz kérdés a ZH-ban.
Jaj ne csinaljatok...a mig az ember diak, addig a milyen hulyek a tanarok sztorikat nyomja, aztan meg a milyen hulyek a diakokat :)
Legyetek oszintek magatokkal, ti peldaul aktivan nyomultatok volna egy TDK alakulo ulesre?
mi nyomoltunk Andrással - nem tudom, hogy konkrétan az alakuló ülésre-e, de oszlopos tagok voltunk.
Post a Comment