Üzletpolitika

Van diákigazolványom. Ez mondjuk nem ment ennyire gyorsan, mert pontosan 70 várakozó volt előttem a Questura irodában. A várakozás 2.5 órája alatt annyira kiolvastam a velem lévő újságot, hogy az olvasói levelekre* és az autóstesztre is sort kerítettem. De ez egyébként még mindig nem volt elég, ezért a maradék időt mások beszélgetésének a kihallgatásával ütöttem el. Mellettem két lány és egy fiú ült, sajnos az eszmefuttatás elejéről lemaradtam, de a fiú hosszan értekezett arról, hogy a japánok képtelenek megtanulni angolul, mert olyan a nyelv szerkezete, hogy ha már egyszer valakinek az agya rááll erre, akkor egyszerűen képtelen más nyelvet elsajátítani, ez egyetlen megoldás az lehetne, ha előbb tanulnának meg angolul, mint japánul. Az egyik lány megerősítette, hogy az angol nyelvtudás igen fontos manapság, ő pl. - idézem - angol tolmácsként dolgozott a nyáron: a Sárkányhajó verseny parkolójában irányította a külföldi gépkocsivezetőket. Szerencse, hogy a tehetség nem vész el.

Majd sorrakerültem, és az alábbi tanulságos beszélgetést folytattam az ügyintézővel:

Ügyintéző: (...) és még be kell fizetned 1800 Ft bírságot, mert nem adtad le a cégünknek az előző diákiazolványodat.
Én: Amikor én végeztem, a ti cégeteket még nem alapították meg.
Ügyintéző: Erre nincs üzletpolitikánk. Inkább fizesd be, ok?!

[Inkább másolj.]

*Feladvány Bandinak: Ki írta az alábbi - a cikk szempontjából irreleváns - olvasói levelet:
"Szép gondolat a Summa Artium részéről a Baumgarten-díj újraindításának javaslata. Volt már egy ilyen kezdeményezés. Tíz évvel ezelőtt elhunyt barátom, Baumgarten Artúr, a család utolsó férfitagja, Baumgarten Ferenc fivérének, Ignácnak a fia írt Antall Józsefnek. (...) hic Rhodus, hic salta!"