Szülinapi karaoke

Ma volt Jennifer szülinapi karaoke-partija, ami már 3 hete szerveződik és a lényeg az lett volna, hogy anyukák gyerekek nélkül csapnak egy görbe délutánt. Ehhez képest az emberek fele nem jött el, a másik fele pedig mégis elhozta a babukáját. Ha valakinek is kétsége lett volna, akkor elmondom, hogy nem jó 0-2 éves gyerekekkel karaokezni. A helynek amúgy volt "gyerekszobája", ami abból állt, hogy a falon mintás tapéta volt és a fotelek 30cm magasak voltak, de amúgy nem sok szórakoztató dolog volt a gyerekeknek, ezért az ilyenkor szokásos módon jártak el: kiborították a papírkosarat, leverték a poharakat, össze-vissza nyomkodták a távirányítót (bár az vicces volt, amikor a gyorsító-lassító gombot nyomogatták). Az anyukák sem érezték jól magukat, senki nem tudott végigénekelni egy dalt, mert mindig történt valami. Kivéve persze engem, mert Mr. Február a nagymamánál lett elhelyezve, de hát az én énekhangom ugye... sírtak is gyerekek.

Ma amúgy az a nap van, amikor semmi sem jön össze, szóval mér' pont a karaoke jött volna össze. Reggel Mr. Február lependerült a zsámolyáról és bevágta a fejét az erkélyajtó peremébe, ez az eddigi legkomolyabb sérülése, egy gigapúp nőtt a homlokára. Aztán ajándék gyanánt sütöttem szülinapi muffinokat, de alighanem kétszer is tettem bele sűtőport, mert kidagadtak a papírkapszliból és felrepedtek. Aztán otthonfelejtettem a fényképezőgépet. Aztán hazafelé a sarki fénymásolóban, ahol illegálisan sokszorosítom a jogeseteket, elfogyott az apróm, nem váltottak, ezért ma csak kettőre futotta.

Update: Most vettem észre, hogy Mr. Február szívószálas poharára rosszul csavartam vissza a kupakot és az összes víz kiömlött a táskámba, eláztatva a pénztárcámat és a bérletemet.