Munka

Nekem jutott a világ legkisebb íróasztala, de legalább jutott. Viszont a titkárnő óránként megkérdezi, hogy kérek-e teát, kávét, kekszet stb-t. Ilyen sem volt még. Ezen kívül az épület felújítása miatt a Szerb utcai rész fel van állványozva, az ablak előtt időröl időre mesteremberek masíroznak át, amitől első ízben frászt kaptam, lévén a másodikon van a tanszék és nem számítottam övmagasságig látszódó testekre a látómezőmben.

És a múltkorról elmaradt pozitív update: bár pótszékeket nem kellett behozni, azért várakozáson felül jöttek diákok, sőt, azóta még további jelentkezők is érkeztek, akiket társaik lelkesítettek be.

alma, apple, ringo

Amint az az oldalsó videon is jól látszik, Mr. Február minden kétséget kizáróan egy nyelvzseni, bár itt kicsit zavarba jött a kamerától. (Valamiért a bloggerre nem tudom közvetlenül feltölteni, de majd még próbálkozom.)

TDK

Mint elsőéves phd-hallgatónak, az én tisztem a TDK megszervezése. Elég klassz programot találtam ki, illetve legalább nekem tetszik. A mai előadáson annak rendje szerint be is mutatkoztam, röviden beszéltem a TDK munkájáról, majd mindenkit kapacitáltam, hogy jöjjön el a ma délutáni alakuló ülésre. Nagyjából olyan érzés volt, mintha egy csoport ponty előtt ismertettem volna a TOTO-eredményeket. Az egyetlen kérdés az volt, hogy tudnék-e hangosabban beszélni. Zárójelben jegyzem meg, hogy állati nehéz egy nagyelőadót bekiabálni technikai segítség nélkül, így utólag is respect minden oktatónak, akinek sikerült. A legjobb az volt, amikor Csilla nénivel a hallgatóság előtt "beszélgetünk", azaz fél méterről egymás arcába ordítottunk, hogy a hátsó sorban is lehessen hallani. Amúgy azt sosem értettem, hogy ha egy 300 férőhelyes teremben ötvenen vannak, akkor ebből 25-en miért a leghátsó sorokban ülnek. Remélem, hogy este egy nagyszerű update-et írhatok arról, hogy bár látszólag senkit nem érdekelt, amit mondtam, mégis pótszékeket kellett behozni az alakuló ülésre.

Van egy epizód a Desperate Housewives-ban, amikor Lynette, hogy az iskolai felvételin ne tomboljanak az ikrek, előbb felásatja velük a kertet. Ez nyilván túlzás, nincs is kertünk, legfeljebb a parkettát szedethetném fel, de tagadhatatlan, hogy az erőteljes fizikai aktivitás hatására a jólviselkedési mutatók nagyban javulnak, az étvágy és az alvási hajlandóság nő, a polcról levert tárgyak száma pedig csökken. Ez annyira jó érzés, hogy hajlandó vagyok nagyobb összeget fektetni mindenfajta víz- és hidegálló gyerekruhába, annak érdekében, hogy bármilyen időjárási körülmény között képesek legyünk folytatni a negy sétákat és a hosszú játszóterezéseket.

Baleset

- Most pedig anya ezzel a távcsővel nézi, ahogy kimész a fürdőszobába fogat mosni. (A papírtörlő gurigáját szeméhez emelve elindul a szobán keresztül.)
- Ööö... anya egy kicsit később jön utánad, mert lefejelte az ajtófélfát és jeget tesz rá.

És eljött a nap

amikor én mondtam, hogy "inkább másolj!".

Üzletpolitika

Van diákigazolványom. Ez mondjuk nem ment ennyire gyorsan, mert pontosan 70 várakozó volt előttem a Questura irodában. A várakozás 2.5 órája alatt annyira kiolvastam a velem lévő újságot, hogy az olvasói levelekre* és az autóstesztre is sort kerítettem. De ez egyébként még mindig nem volt elég, ezért a maradék időt mások beszélgetésének a kihallgatásával ütöttem el. Mellettem két lány és egy fiú ült, sajnos az eszmefuttatás elejéről lemaradtam, de a fiú hosszan értekezett arról, hogy a japánok képtelenek megtanulni angolul, mert olyan a nyelv szerkezete, hogy ha már egyszer valakinek az agya rááll erre, akkor egyszerűen képtelen más nyelvet elsajátítani, ez egyetlen megoldás az lehetne, ha előbb tanulnának meg angolul, mint japánul. Az egyik lány megerősítette, hogy az angol nyelvtudás igen fontos manapság, ő pl. - idézem - angol tolmácsként dolgozott a nyáron: a Sárkányhajó verseny parkolójában irányította a külföldi gépkocsivezetőket. Szerencse, hogy a tehetség nem vész el.

Majd sorrakerültem, és az alábbi tanulságos beszélgetést folytattam az ügyintézővel:

Ügyintéző: (...) és még be kell fizetned 1800 Ft bírságot, mert nem adtad le a cégünknek az előző diákiazolványodat.
Én: Amikor én végeztem, a ti cégeteket még nem alapították meg.
Ügyintéző: Erre nincs üzletpolitikánk. Inkább fizesd be, ok?!

[Inkább másolj.]

*Feladvány Bandinak: Ki írta az alábbi - a cikk szempontjából irreleváns - olvasói levelet:
"Szép gondolat a Summa Artium részéről a Baumgarten-díj újraindításának javaslata. Volt már egy ilyen kezdeményezés. Tíz évvel ezelőtt elhunyt barátom, Baumgarten Artúr, a család utolsó férfitagja, Baumgarten Ferenc fivérének, Ignácnak a fia írt Antall Józsefnek. (...) hic Rhodus, hic salta!"

Kóla

Pompásan indult a szerdai nap, Mr. Februárral nagy sétát tettünk a környéken, utána közösen zöldborsófözeléket készítettünk, délután Ferber Kati könyvbemutatójára mentünk, ahol Mr. Február példásan viselkedett, egy hang nélkül ült 1 teljes órán kersztül. Büszkeségtől dagadó kebellel találkoztam egy volt japán kollégánkkal, akit rögtön meg is hívott Tojás úr vacsorázni magunkhoz. Vendégszertő ember lévén nem is tiltakoztam, ugyan éppen semmi nem volt, amit vacsoraként felszolgálhattunk volna, de hát végül is mi másra találták ki a pizzarendelést, ha nem az ilyen esetekre? Leugrottam a sarki közértbe, ahol közkívánatra gyümölcslevet és nagy kiszerelésű kólát vásároltam, hogy ezzel is teljesebbé tegyem a közös vacsora élményét. Miután hazatérve levettem a cipőmet, a szatyor kiszakadt, a nagy kiszerelésű kólásüveg pedig G-vel gyorsulva, kupakkal lefelé a lábujjamra esett. Egyrészt megdagadt, másrészt bekékült. A gyors családi kupaktanács úgy döntött, hogy nincs szükségem orvosi beavatkozásra, mert a) nem tudjuk meg, hogy eltört-e, mert nem mehetek röntgenbe, b) ha el is tört, nem lehet vele mit csinálni, mint borogatni és fáslizni.

A fentiek szellemében ma a borogatást és a fáslizást felváltva használtam a panaszok enyhítésére - elmondhatom, hogy szinte eredménytelenül (bár már nem kék, hanem halványzöld). Ha nem fáslizom, akkor fáj, mert mozog, ha befáslizom, fáj, mert nem fér bele a cipőbe, ha anyu cipőjét veszem fel, akkor nem befáslizott lábam kijár a másik fél cipőből. A legjobban azonban akkor fáj, amikor Mr. Február motorral áthajt rajta, Mr. Február viszont akkor ordít a legjobban, ha elkobozzuk a motort. Patthelyzet.

Hétvége

A hétvége jó része az volt, amikor a Londonból látogatásunkra érkező Dietmarral és Charlotte-tal jártuk a várost (az eső ellenére) és utána annyi szusit ettünk a Kyoto nevű étteremben, amennyi csak belénk fért.

A hétvége nem annyira jó része az volt, amikor éppen elindultunk volna, hogy megnézzük az Andrássy úton a zenei fesztivált, mikor Mr. Februárt pont nem sikerült megakadályozni abban, hogy motorral zúzzon le a lépcsőn, így felszakította az állát. Gyerekorvosi ügyelet, vígaszsütizés, stb. stb.

Watery discharge - vol.2

Ezt a postot most idemásolhatnám azzal a különbséggel, hogy nem volt olyan gép, ami azt mondja, 'ping' és bár a tünetek hallatán a betegfelvételen a srác belenyomott egy tolókocsiba és végigszáguldott velem a fél kórházon, a szülészeten már nyugodt hangulatban várakoztam egy stóc zománcozott lavór és egy "placenta" feliratú hűtő között.

Meg kell jegyeznem, hogy az ügyeletes doktornéni annyira kedves és megnyugtató volt, mintha egy Disney filmből lépett volna elő. De az most sem derült ki, hogy mi folyik, csak annyi, hogy nem a magzatvíz. Emellett két haszna is volt a sürgősségi látogatásnak: egyrészt már tudjuk, hogy hol van a kórház, másrészt ezúttal nem a magánrendelő 70-es években szanált 7x12-es, hangyaháborús képernyőjén lehetett látni Gedeont, hanem pompás LCD-kijelző mutatta, hogy teljesen vízszintesen, fejét fogva fekszik.

100 cm

Ennyi a körfogatunk Gedeonnal. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy Mr. Februárral hétre pontosan ugyanekkora voltam. Sőt, valójában eddig minden adat megegyezik az első terhességével. A fő különbség abban van, hogy itt senki nem aggódik a súlyom miatt, Japánban ilyenkor már rég heti rendszerességgel beszélgettem a táplálkozási tanácsadóval arról, hogyan tudnám megfékezni a rapid súlygyarapodást. Emiatt hatalmas bálnának éreztem magam, pedig visszanézve a képeket, nem voltam olyan óriási. Ezzel szemben most úgy látom, hogy egész jól tartom magam, viszont elnézve a nyaraláson készült fotókat, a valóságban hatalmas bálna vagyok.

új lakás

2 hétig nem volt internet a költözés miatt. Most kábé 2. órája nézzük az olvasatlan üzeneteinket. De azért volt jó oldala is, pl. többet aludtunk.

Az új lakás állati szuper, nem sok extra bútort szereztünk be (bár bizonyos fajtából átlagon felül teljesítettünk - kanapéból 3 is van), ezért Mr. Február komoly kártevés nélkül tud lakáson belül motorozni, viszont elég sokat kell keresni, mert kicsit zeg-zugos a lakás és észrevétlenül el tud bújni egy sarokba, ilyenkor rettegek, hogy zsírkrétával rajzol a tapétára. Ez a tapétán esztétikailag nem rontana, de nehéz ledörgölni. Amúgy kezdek megbarátkozni vele, most, hogy lekerültek róla a 70x120-as vadász- és zsánerképek, egész elfogadható. De ezen kívül tényleg csak jó tulajdonságai vannak a lakásnak, ezek közül is az egyik legjobb a mosogatógép létezése. Majd készítek képeket.

Más: egyértelmű, hogy számunkra a Balaton a riviréra. 2.5 pompás napot töltöttünk Esztiéknél Felsőörsön. (Ez majdnem 3 lett, de pont kisiklott egy vonat és ezért értékes órákat töltöttünk azzal, hogy rászántuk magunkat a buszos utazásra, majd ennek megfelelően buszoztunk. Ez egyébként sokkal kényelmesebbnek bizonyult, mint a vonat.) A következő programokat szerveztük: hosszan tartó, mértéktelen evés (különösen sült húsból és helyi kifliből), borivás (mértékkel), strandolás (ezen belül is sült hekk, főtt kukorica és lángos fogyasztása). A Balaton nagyon bejött Mr. Februárnak, aki ezidáig nem szerette, ha vizes lesz az arca, most viszont erővel kellett partra vonszolni, ahonnan különböző cselfogásokkal próbált visszasurranni a vízbe. Voltunk Füreden is, itt a Szabadság téri szökőkút ikertestvére és a hattyúk voltak a főbb látványosságok.

Megint más: Mr. Február szókincse ugrásszerűen megnőtt. Hogy majd a jövőben elérzékenyülhessünk ezen, most összegyűjtöm a már kimondott szavakat nyelvekre lebontva.

magyarul:
- nem
- tej
- anya
- atya (édesapját érti alatta)
- kuka
- kaka(ó)
- hattyú
- majom
- páva
- meleg
- néni
- kakuc (kukac)

angolul:
- apple
- car
- ball
- kitchen

japánul:
- achi (meleg)
- itai (fáj)
- gan (ütést követő hangutánzó)
- ofuro (fürdő)
- atta (megtaláltam)
- hachuko (hattyú)

Különösen a japán szókincs alakulása érdekes, ezek jól tükrözik a Tojás úrral kettesben töltött elfoglaltságokat, illetve ezek kimenetelét. A "na, és hogy telt a délután?" kérdésre ilyen és ezekhez hasonló válaszokat kapok:
- Hát, úgy néz ki, hogy allergiás lehet valamire, mert miután kürtős kalácsot ettünk piros foltok lettek rajta és a fél szeme eltünt, ahogy kicsit bedagadt az arca, sírt, de adtam neki gumicukrot és akkor abbahagyta.
- Jó volt, fociztunk. Mondjuk egyszer véletlenül úgy rúgtam a labdát, hogy elgáncsoltam vele, és amikor elesett, elharapta a száját, de már nem vérzik.
- Amikor kergettem, rosszul lépett, lefejelte a konyhabútor fogantyúját és letört egy darab a fogából, szerintem nem kell orvoshoz vinni, végül is ez tejfog.