Téves riasztás

Ezen a héten kétszer hittem, hogy most fog megszületni Áron. Először szerda éjjel, amikor arra ébredtem, hogy rettenetesen fáj a hasam és mozdulni sem tudok - ez úgy egy óra múlva elmúlt.

Ma pedig reggeli után, amikor felálltam az asztaltól, hirtelen egy kisebb pocsolyában találtam magam, ezért berohantunk a kórházba, hogy kiderítsük, ez a magzatvíz volt-e. A kórházban szombat délutáni hangulat volt, trécselő nővérekkel és lézengő látogatókkal, de amikor benyitottunk a szülészet lengőajtóján, hirtelen a Vészhelyzet közepén találtuk magunkat, két orvos és két nővér állt készenlétben és egy percen belül a vizsgálóasztalon feküdtem, ahol nagy számú maszkos ember ijesztő eszközökkel állt körülöttem. Sokáig vizsgáltak ultrahanggal, de valamit nem láttak, ezért átkerültem egy másik ágyra és behozták azt a műszert, ami azt mondja "ping", ennek működtetéséhez rögtön két ember is kellett. A feszültséget jól oldotta, amikor egyikükre rátekeredett a kábel és nekiesett a monitornak. Végül kiderült, hogy ez nem a magzatvíz volt, az viszont nem, hogy akkor micsoda, végül "watery discharge"-ként dokumentálták a terheskönyvemben.

Hazafelé pont elértünk egy Super Rapid Express vonatot, amiről sajnos csak az Ajtók záródnak! felhívás után vettük észre, hogy az ellenkező irányba megy, persze visszafelé csak minden bokorban megállós járat volt, így az általában 50 perces utat több mint 2 óra alatt tettük meg. Most egy ideig nem akarok itthonról kimozdulni.