játszunk

Nem vagyok egy nagy játszóházazós, mert eddig sosem sikerült úgy érkeznünk, hogy rajtunk kívül más gyerek is ott lett volna a Bálintházban, a kettesben játszunk Mr. Februárral figurát meg itthon is tudjuk hozni, minusz az odajutással járó komplikációk. Ma sem volt ez másképp. Amikor odaértünk, épp az utolsóként távozó anyuka próbálta befogni másfél év körüli gyermekét, miközben egy családterápiával foglalkozó asszony kapacitálta, hogy vegyen részt a hétfői foglalkozásokon. Most szeretném, ha megfognád a gyermekedet, amíg egy pár fontos gondolatot megosztok veled a családról és a harmóniáról, mondta. Az anyukának sikerült elkapnia egy fordulóban a gyereket. Nadine nem megy hazaaaaa!!! bömbölte az, és kitépte magát a fogásból. Úgy látom, gondot okoz az érintés - így a családterapeuta. Nem, nem okot gondot, válaszolta az édesanya, de a szeméből az sugárzott, hogy még egy szó és lelöklek a lépcsőn. Ezt az egymás közötti hatékony érintkezés szakértője is észlelte és innentől hozzánk intézte a szavait. Látom, nagyon lekötnek a gyerekek. Kiváló meglátás, Mr. Február harisnyában ugrál, miközben a pulcsiban befőtté váló Miront igyekszem vetkőztetni. Mikor voltatok utoljára szórakozni a partnereddel. Szombaton - így az őszinte felelet, tiszta szerencse, hogy nem a gyakoriságra kérdezett rá, különben promt kiderült volna, hogy válságban a házasságunk. És te gondoltál-e arra, hogy visszamenj dolgozni és valami nagyszerűt érj el a szakmádban? fordult ismét kétségbeesetten a másik anyukához. A saját vállalkozásunkban dolgozunk a férjemmel, így ő. Ezután mindenki kapott egy névjegyet, arra az esetre, ha jövő héten is van kedvünk megosztani a problémáinkat.