Arra lettük figyelmesek, hogy a hálószobában fáj a torkunk, a gyerekszobában meg nem. Magyarázatul szolgálhat, hogy a gyerekszobában van párásító, nálunk meg nincs. Hogy ez ne így legyen, elővettük a spájzból a főbérlőét, ami egy olyan korszakban amikor a funkció megelőzte a dizájnt egészen biztosan csúcsmodellnek számított. Mindegy, elmúlt a torokfájásunk. Bár az egyik feature-t, miszerint hogy "különlegesen csendesen üzemel" cáfolnám, mert éjszaka többször is arra ébredtünk, hogy valami irgalmatlanul berreg, érzésre leginkább olyan, mintha egy betonkeverőt állítottunk volna az ágy mellé. Arról a szégyenletes dologról most nem is szólok, hogy amíg kimentem szólni Einek, hogy nem találom a kapcsolót, Mr. Feb. beüzemelte a készüléket.
2 comments:
egyre inkább úgy érzem, hogy saját párásító nélkül nem teljes az életem.
nagyon helyes! demielőtt föntést hozol kérdezd meg Zsuzsiékat, hol vették a fényorgonásat.
Post a Comment