Álom, valóság

Azt álmodtam, hogy Óbudán járunk egy elhagyatott házban, ahová Sünit is magunkkal visszük, és aki később kiesik a táskából. Ezt később észrevettük, visszarohantunk érte, de addigra kóbor kutyák széttépték. Rettenetes. Azt hiszem, ez érződhetett reggel a hangomon, amikor telefonáltam a rendelőbe:

- Jó reggelt kívánok, EKG-ra szeretnék időpontot foglalni.
- Rendben, hozza magával az utolsó tüdőszűrésről szóló leletét is.
- Hm, olyanom nincsen.
- Pedig 40 év fölött kötelező. Dohányzik?

Később a kontaktológus* asszisztensével is beszéltem, hogy aztán délután ezzel fogadjanak:
- Jó napot kívánok, 4 órára van időpontom.
- Igen, telefonált az édesanyja. Foglaljon helyet.

A kontaktlencse amúgy igen klassz dolog, segítségével szemüveg nélkül is láthatunk. Kontaktlencsét mindenkinek! Az olvasás megy vele a legkevésbé, ezt még gyakorolni kell. A bemelegedés** ideje alatt is kellett olvasgatnom a váróteremben található magazinokat, egy májusi Cosmopolitanből megtudtam, hogy idén nyáron a legnagyobb divatcsászároknak olyan fokozatosan, nagy árnyalatkülönbséggel van lenőve a hajfestésük, mint nekem, ami több okból is nagyszerű: egyrészt jó érzés spontán übertrendinek lenni, másrészt így fodrászhoz is elég ritkábban járni, ami azért is jó hír, mert a kontaktlencse eddig észlelt legnagyobb hibája, hogy rohadt sokba kerül. (Arról nem is szólva, hogy aki igényes frizuráját akarja "napszítta tincsekre" cserélni, annak nagyjából kétszer annyit kell rá költenie, mint egy hagyományos hajfestésre.)

*új szó, most tanultam, kontaktlencsével foglalkozó szemészt jelent
** szakkifejezés, a kontaktlencse és a szem egymáshoz szoktatása, ami 5-10 percet vesz igénybe

Update: most, hogy nem mosolyog mellettem biztatólag a kontaktológus asszony, elég rémisztő volt kivenni a lencséket.