A nagy utazás

Előjáték: vasárnap túlterheltük a konyhai elektromos hálózatot, ami látványos külsőségek között kimúlt. Másnap szereztem villanyszerelőt, aki promt ki is szállt felmérni a kárt. Mivel a gyerekek nem voltak itthon, én az un. tanulós szerkómban tanultam, amit még az egyetemi évekből sikerült átmentenem. Kez'csókolom, magácska pizsamában? Nem kérem, és a konyhába vezettem a 60 körüli, szökött fegyencre emlékeztető mestert és az ötvenes évei végén járó, szintén Rejtő-karakterre hajazó tanítványát. Fogalmam sem volt, hogy miről beszélnek per időnként ordítoznak egymással biztosíték témakörben, a felszerelésükből pedig hiányzott az általam egyedüliként ismert villanyszerelési segédeszköz, a fázisceruza, ezt a tanítvány egy dróton lógó villanykörtével helyettesítette és a vita hevében időnként a konektorba helyezte, hogy igazát védje. Később kiderült valami fontos, amire a mester jött rá, még később áram is lett, majd megállapodtunk, hogy tanítvány másnap reggel kilenckor visszajön véglegesíteni valaminek a beszerelését. Fél kilenckor már meg is érkezett, emiatt én a zuhany alól voltam kénytelen kiugrani, törülközőbe csavarva nyitottam ajtót. Elnézést, későbbre vártam. Nem tesz semmit, már fel se tűnik, hogy mibe van.

Előjáték kettő: csütörtök este, amikor kihúztam a hajszárítot a konnektorból, galádul megrázott az áram. Hosszas töprengés után végül nem mentem el az ügyeletre EKG-t csináltatni, de azért nem aludtam túl jól.

Akkor most rátérek az utazásos részre. Nehéz elképzelni, de húsz évvel ezelőtt Tojás úr tuningolt sportkocsis vagány volt, amely életszakasznak a sokadik gyorshajtás miatt elkobzott jogosítvány vetett végett. Azóta ismét lett jogosítványa, sőt, lokalizálta és már magyar is van neki, bár eddig még nem használta. Mivel csütörtökről péntekre virradóra a fentiek miatt nem sokat aludtam, gondoltam, hogy klassz lenne, ha Nagykörűbe Tojás úr vezetne le, míg én nézem a tájat és általában kikapcsolódom. Tojás úr vagány vezetési stílusa azonban a balkormányos autózásra limitált, erre akkor kezdtem gyanakodni, amikor a benzinkútnál tolatás közben kevés híján átment a lábamon. Később ennek már nyilvánvalóbb jelei is mutatkoztak, mint például az, hogy az index és az ablaktörlő karját folyamatosan felcserélte - ez egyrészt látszódott, másrészt pedig minden egyes sávváltásnál hangosan szidta a mellettünk autózókat, hogy még véletlenül se engednék besorolni. Mint az automatához szokott vezetőknek általában, Tojás úrnak is gondot okozott a manuális váltás, ezért Ceglédig hármasban nyomtuk. Páni félelmemben megettem egy családi csomag sajtos kekszet, majd amikor a kiürült sztaniolra ráizzadt ujjaim végleg begörcsöltek, kértem, hogy engedje át.

Hazafelé indulás előtt azt találtuk ki, hogy a gyerekeket lent kéne hagyni még egy pár napra a nagyszülőkkel, de Mr. Február ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ő velünk tart. Hasztalan próbáltuk jobb belátásra bírni, becsomagolt egy kisebb doboz fagylaltostyát és beült az autóba. A győzködés közben viszont annyira eltököltük az időt, hogy végül este 6-kor indultunk el, így előre látható volt a hazút gyötrelmes volta. A körzetben nem lehetett fogni a Bartók rádiót, Szolnokig egy helyi adó magyar nótáit hallgattuk, de aztán megmondtuk Mironnak, hogy ezt mégsem várhatja tőlünk. Abonyig elénekeltem az összes általam ismert nép- és műdalt, Miron az ismétlésre nem volt kíváncsi és konkrétan a ház előtt való leparkolás pillanatáig teli tüdőből ordított. Ahogy az várható volt, Mr. Február az úton atomjaira morzsolta az ostyát és akkurátusan bedolgozta azt a gyerekülésbe. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy gyakorlatilag egész úton a lemenő nappal szemben vezettem, ezért ahhoz hogy valamit is lássak, kénytelen voltam a dipotriás szemüvegem tetejére tenni a napszemüvegemet. Viszontagságaink közepette azzal vigasztaltuk magunkat, hogy Miron majd a sírástól kimerül és hamar elalszik, ezzel szemben a valóság az volt, hogy állatira nem fáradt el és még negyed 11-kor is az ágy rácsába kapaszkodva kurjongatott. Egyébként megint megnőtt haja, most úgy néz ki, mint Phil Collins a nyolcvanas években.