Kavicsgyanú

Ha élnék a blog ilyen lehetőségével, akkor ehhez a poszthoz a "gyerek", "horror" és "idegentest-aspiráció gyanúja" címkéket adnám. Ti. tegnap délután, amikor kimentem a konyhába, hogy bekapcsoljam a vízforralót, arra lettem figyelmes, hogy a szőnyegre helyezett Miron teljes erőből elkezd bömbölni és nagyon furcsán veszi a levegőt, illetve hogy inkább nem veszi. Iszonyatosan megijedtem, hogy valamit lenyelt, azért villámgyorsan taxit hívtam, hogy kórházba vigyem. Közben sokkot okoztam a délutáni álmát alvó Mr. Feb-nek, akit úgy, ahogy volt, pizsamában kitéptem az ágyából és betuszkoltam a taxi hátsó ülésére. A sofőr eleinte mókázott, hogy nahát, fiatalember, nem volt ideje felöltözni, de megkértem, hogy inkább siessünk a fulladásveszély miatt. Örök hálával tartozom neki, mert tényleg 5 perc alatt elértünk a kórházba, a stresszt közben valamelyest enyhítette, hogy Miron elkezdett normálisan lélegezni és figyelmét a megmaradt fél pár zoknija kötötte le (a másikat valahol elvesztettük). A sürgősségi betegfelvételen a legtöbb, amit el tudtam mondani az volt, hogy talán egy játszótérről hazahozott kavicsot nyelhetett/szippanthatott be. Gyanús lehettem, mert egy egész kis csoport gyűlt körém emócionális nyomásgyakorlás céljából, plusz a váróban minden szempár rám szegeződőtt, a vizsgálóból kilépőket egyből tájékoztatták, hogy a nő nem tudja, hogy mit nyelt le a gyerek. A lincshangulatnak véget vetett, hogy a fül-orr-gége ügyelet egy másik kórházban volt aznap, ezért oda át kellett mentőautóznunk. Mr. Feb. az orvosoknak fenntartott ülésen feszített Sünivel, akit az ágyból kirántás óta görcsösen szorított, és büszkeséggel vegyes megilletődés ült az arcán, a mentőorvos megkereste a Bartók rádiót a beteg kedvéért, benyomták a szirénát és átrobogtunk a városon. Mikorra megérkeztünk, Miron rettenetesen örült, hogy véget ért a szirénázás, ezért a felvételen nem hitték el, hogy ő érkezett rohammentővel, de azért soron kívül megvizsgálták, megkopogtatták, megröntgenezték, orrába, szájába, fülébe sokszor belenéztek, és szerencsére nem találtak semmit. A megfigyelésre benttartásnak saját felelősségemre ellenálltam és én végeztem az éjszakai őrködést. Először féltem, hogy majd el fogok aludni a fárasztó nap után, de ebben a 60x120 cm-es tartalék gyerekmatrac, amire Mr. Feb. is felkéretőzött, hatékonyan akadályozott. Ma visszamentünk kontrollra, ahol még öten megnézték Miront, aki éhgyomorral és nagyon rossz hangulatban érkezett, de idegen testet most sem találtak. A mentőautón utazás pedig nagyon megnövelte az ázsiómat a 2-4 éves korosztály szemében.