Állatkert

Elvittük Áront az állatkertbe. Pont mire odaértünk, elkezdett esni az eső, de így legalább csomóan hazamentek, és olyan volt, mint amikor a Pöttyös Panniban Matyi Tamás hintázik. Jó, nem egészen, mert mi állatokat is láttunk, készítettünk is képeket jóbarátainknak -

tapírt Zsuzsinak:


okapit Andrásnak:



(Persze ez nem azt jelenti, hogy akinek nem csináltunk képet, azt ne tekintenénk jóbarátunknak.)

Ezzel kicsi és kövér komodói sárkánygyíkkal a japán-indonéz barátság 50. évfordulója alkalmából bővült a hüllőház:



Sajnos Ling Ling, az óriáspanda szívelégtelenségben meghalt a közelmúltban. Ling Ling volt az állatkert fő attrakciója, most kegyeleti okokból nem lehet pandás hátizsákot kapni, de láthatóan hiába nyomják a kengurusat, az nem kell a gyerekeknek. A férjemnek leginkább az okapi imponált, annyi fényképünk van, hogy bátran készíthenénk egy 2009-es falinaptárat. Nekem az okinavai gyümölcsdenevér tetszett, mert olyat nem láttam. Bár ezen a képen bármilyen szőrös, fáról csüngő állat lehetne, ez maga az okinavai gyümölcsdenevér:


Jobban belegondolva, komodói sárkánygyíkot és japán óriásszalamandrát sem láttam még, de azok nem tetszettek.