Kultúrest

Ma Mr. Februárt orvoshoz vittük, mert 2 hónapja alig hízott, és mindenki hüledezik, hogy úristen, milyen vékony ez a gyerek. A doktornéni szerint Mr. Február szépen fejlődik és átlag 3x annyit mozog, mint kortársai, azért van módja ennyi kalóriát elégetni, valamint az is közrejátszik - és itt ránk nézett- hogy mind a két szülője vékony. Ez szép elismerés egy olyan országban, ahol még az operaénekesnők is soványak. Ez utóbbit onnan tudom, hogy ma megnéztük a Trubadúrt.

Történt ugyanis, hogy a Helyi Harsonában felfigyeltünk egy hirdetésre, miszerint az Arakawa (ez a kerület, ahol lakunk) Opera Társaság szeretettel látja a kultúrházban a kerület lakosait a fent nevezett darab előadására. A Társaság tagja között hivatásos és műkedvelő énekesek is vannak, az átlagéletkor 35 év és a főszabály, hogy a társulat tagjai egytől egyig Arakawában laknak. Érdemes művészből annyi van a kerületnek, hogy rögtön két szereposztásnyi is kitelt belőlük. Gondoltuk, hogy milyen pompás lesz viccből elmenni, aztán ha nagyon rémes, akkor szünetben lelépni, döntésünket az is befolyásolta, hogy a jegyárak egy művházhoz illően mérsékeltek voltak.

Ezek után egy csomó meglepetés ért bennünket. Az első rögtön az volt, hogy a helyi művház kábé akkora, mint az Erkel Színház, aztán ehhez kapcsolódóan a második, hogy odaérkeztünkkor az utcán jegyért ácsorgókat éppen az épület köré kanyarodó kígyóba terelték a szervezők. Beálltunk kábé százötvenediknek és meglepődtünk, hogy még jutott jegy. A következő, egyben legnagyobb meglepetést maga az előadás okozta, még a szánk is tátva maradt. Szünetben vételeztünk egy prospektust, hogy fizikai emlékünk is legyen a pazar előadásról. Ebből a következőket tudtuk meg az énekeskről: Leonora, amikor éppen nem az arakawai művházban lép fel, akkor az irodával szemközti Imperial Theater-ben énekel, ahol a kakasülőre szóló jegyek is 5-ször többe kerülnek, és egyszer, amikor 7-re mentem be, alkalmam volt megfigyelni, hogyan csomagolják össze a hálózsákjaikat azok a színházkedvelők, akik a bejárat előtt éjszakáztak, hogy biztosan jusson nekik jegy, szóval nem valószínű, hogy lesz alkalmunk látni/hallani az anyaintézményben. Ezzel szemben Luna gróf 2001-ben megnyerte a Milánói Énekversenyt és évekig élt Olaszországban, nemrég költözött Arakawába. Mögöttük semmivel sem marad el Manrico, aki brazil, 19 éves kora óta él Japánban, 7 nyelven beszél és civilben bukméker. Rajtuk kívül voltak még fizikusok és áltis tanárok is. Az egyedüli gyenge láncszem Azucena volt, aki energiájának nagy részét arra fordította, hogy öregasszonyosan mozogjon. De a duettekben, ahol kevesebbet sántikált föl-alá, azért nem volt rossz. Az egyedüli malőr egy kisebb földrengésnek volt betudható, amikor is valaki belehegedült egy szünetbe. De hát ki tudja, mi történne, ha Scalaban ráznák meg a zenekari árkot?