Most már értem, hogy az akciófilmekben miért lassítva ábrázolják a katasztrófajeleneteket. Azért, mert az ember tényleg olyannak látja a valóságban. Tegnap például képkockánként láttam, ahogy Mr. Február felborítja az állólámpát, ami kivágódik az előszobába és ripityára törik. És ez történt Seremetyevón is, amikor Mr. Február kicsúszott a babakocsiból, földre huppant, rámnézett, majd felborult. De ennek ellenére esélytelen, hogy az ember a bamba nézésen kívül mást is csináljon.
Más: ma a játszóházban beszélgettem egy 3 éves kislánnyal. Megkérdezte, hogy milyen nyelven beszélek Mr. Februárhoz, majd megkérdezte, hogy Mr. Február is beszél-e magyarul, mondtam, hogy nem. Erre egy kicsit gondolkozott, majd az mondta, hogy akkor szerinte feleslegesen bonyolítom a dolgokat.
És végül Petyusnak egy újabb evős trükk: Mr. Február rákapott arra, hogy amikor jól lakott, akkor valójában nem nyeli le az ételt, hanem oldalt a kis pofazacskóiban tartogatja és ha elég összegyűlik, akkor nagy nyomással kifújja.
1 comment:
bár Mr Feb továbbra is az egyik legjóvágásúbb babuka, akit valaha láttam, azt hiszem ez a pofazacskós szakasz az, ami mindig is el fog bizonytalanítani abban, hogy valóban akarok-e gyereket.
Post a Comment