Miniszünidő - Maximunkahét

Szóval az volt, hogy a múlt héten 4 napos szünidőt engedélyeztünk magunknak. Pénteken terheléses cukorvizsgálaton voltam, amitől előre féltem, mert honi kismamáknak meg kell enni vagy rengeteg szőlőcukrot, vagy meginni nagyon sok cukros vizet, ehhez képest itt abból állt, hogy meg kellett inni egy kis üveg, Sprite-ízű löttyöt, várni, majd vérvételre menni Az is kiderült, hogy kis híján elértem a terhességi súlyhatár felső értékét, ami aggasztó, mert a terhességnek még közel sem járok a vége felé. Most elvileg minden nap ki kellene számolnom, hogy ne egyek napi 1600 kkcl-nél többet, de ezt nem csinálom. Felelőtlenségemet pedig azzal söpröm a szőnyeg alá, hogy én európai vagyok, és az európai nők nem csak 9 kilót hízhatnak.

Azután átvettük az önkormányzaton a házassági anyakönyvi kivonatot, ami nagyjából úgy néz ki, mintha valaki írt volna egy bevásárlólistát, azután egy nagyon cirkalmas pecsétet nyomott volna rá. Ez azért van, mert Japánban a kézírásnak hatalma van, míg az aláírásnak nincs sok ereje, ha valamit nagyon hivatalos formában akarnak csinálni, akkor ennek megfelelően kézzel írják, és az egyéni, regisztrált pecsétjével lepecsételi.

Szombaton felkerekedtünk, hogy elutazzunk Kyotóba. Ei az ajtóból visszafordult, hogy azért mégis felhívja a szállodát, mert csak egy automatikus választ kaptunk, hogy "foglalását iktattuk". Ezzel ki is derült, hogy a foglalást iktatták, azután egyből ki is törölték, mert az nem volt sehol, és nem is volt másik szoba. A ryokan-tulajdonos kevésbé volt nagylelkű, mint a török utazási iroda, azzal a jótanáccsal segített, hogy keressünk másik szálláshelyet. Ez a 3 napos ünnep reggelén pont annyira volt nehéz, mint az gondolni lehet. Végül egy keresőprogram segítségével megtaláltuk az egyetlen még ki nem adott szobát Seisen Ryo-ban, ami egy farm, valahol a hegyekben, nem messze Fuji bácsitól.

Seisen Ryo nagyon király hely, bár azoknak, akik Japán tradicionális értékeit akarják felfedezni, nem ajánlom. A farmot egy amerikai misszionárius bácsi alapította a 30-as években, hogy meghonosítsa az amerikai gazdálkodás e formáját, szóval egy igazi "ranch", még a Ewingok és megirígyelnék. Mindent a farm termel, zöldésget, gyümölcsöt (lekvárt), húst, kenyeret, fagylaltot, és mindenből nagyon finomat. Kis bungallókban lehet lakni a hatalmas, jelenleg étteremként funkcionáló főépület közelében. A tehenek megtekintésén túl pedig a kirándulás nyújt pompás szórakozást az idelátogatónak. Én nem vagyok egy nagy természetjáró, de kifejezetten jó volt a hűvös erdőben sétálni, főleg egy hónap 35 fok/85% páratartalom után. na, és persze megtekintettük a teheneket is, az egyik tehén egyből odasietett hozzám, mint utóbb kiderült, azért, hogy megpróbálja megenni a hajamat. Ettől most jobb oldalon kicsit csócsált a frizurám. A misszionárius bácsi nem mellesleg a farmgazdálkodáson túl a baseballt is meghonosította Japánban, ezért itt található a Japanese-American Hall of Fame, ami a kiemelkedő játékosoknak állít emléket. Valamint Japán egyetlen mókusmúzeuma is. De ezeket nem néztük meg.

Hétfőn lógattuk a lábunkat, én pedig remek csokoládétortát sütöttem. Ezután keddtől péntekig behoztuk az irodában a szünidei lemaradást, és bazi sokat és sokáig dolgoztunk. Említésre méltó esemény volt a héten az angolna nap, amikor is a néphit szerint angolnát kell enni, hogy jó erőben maradjunk a nyáron. A közértek rengeteg féle angolnát kínáltak, mivel nem igazán volt a fejemben egy angolnarecept, amit mindig is el akartam készíteni, ezért végül az előre pácolt és sütütt angolna mellett maradtam, ajándék szósszal. Nem volt rossz, mondjuk jó se.

Ezen kívül az irodaházban lévő Escada butikba megérkezett az őszi kollekció, remek kardigánok és átmeneti kabátok kaphatók, cirka a kettőnk havi bruttó fizetéséért. De arra is kiváncsi lennék, hogy a fent említett 35 fok/85%-os páratartalomban kinek szottyan kedve a kabátpróbálgatáshoz.

Ahogy Zsuzsi rá van kattanva a hidegburkolatra, úgy én a sütőmre. Ma azt álmodtam, hogy nagy melegre való tekintettel fagylalttortát sütök - pofonegyszerű recept: egy sütőformába sok eperfagyit kanalaztam, és aranybarnára sütöttem.