Megint halak

Igyekszem a tengerbiológusi pályára szorítani a fiamat, ezért megint elmentünk az akváriumba, Áron ezúttal a sekélyvizi hínárokat és a medúzákat


nézte kitartóan, és a delfinshow-n sem aludt, de a fóka egyáltalán nem érdekelte (pedig egy helyes fiatal fóka volt, még a mellúszóira is fel tudott állni). Ma apu volt az operatőr, ezért nincsenek fehérre égett részek, viszont nem vizitündéres műsor volt, hanem Splash Show.


Hazafelé találkoztunk Yamazaki bácsival a harmadikról, aki pár hónapja abbéli aggodalmának adott hangot, hogy vajon a gyereksírás mennyiben fogja őt zavarni. Most nagyon meglepődött, hogy már megvan a baba, mert nem tűnt fel neki, hogy bárki is sírna, ennek úgy megörült, hogy egyből felvitte a babakocsit (16 kg + gyerek) a lépcsőn. Ez több dolgot is bizonyít: egyrészt hogy Áron szuperjó gyerek, másrészt, hogy Yamazaki bácsinak - bár jó kondiban van - gondok lehetnek a hallásával.

Reklám

A Facebookon 2 hirdetés váltogatja egymást: "5 tips for a flat stomach" és "Ayurvedic Nightwear" - vajon honnan tudják, mi jár a fejemben. Bár egy nem-ajurvédikus pizsamában is szívesen aludnék, feltéve, hogy aludhatnék.

folytatás

Akkor folytatom a tele-drámaként a legizgalmasabb ponton abbahagyott postot. Szóval, ott tartottam, hogy a kaller erőszakkal leszállított bennünket a reptéri vonatról és nem hagyta, hogy a helyszínen megváltsuk a jegyeket, pedig - legalábbis a nem turistáknak - lehet. Azután walkie-talkie-n riasztotta a többieket és átadott bennünket egy másik biztonsági őrnek, aki elvezetett jegyet venni. Mióta felnőttem, még nem néztek bliccelőnek, főleg igaztalanul, legközelebb az a dán kaller állt, aki rezignáltan kezelte a Mister Minites Interrail jegyünket, de akkor legalább tényleg csaltunk.

Amint a képek is mutatják, anyuékkal sokat kirándulunk, és ma még étteremben is voltunk. Mondjuk a pincér lesápadt, amikor betoltuk Áront, gondolom arra számított, hogy majd teli torokból fog bömbölni, megzavarva ezzel a többi vendég ebédjét, de Áron csuda szépen viselkedett és kicsit sem sírt.

Egy elmaradt híradás: múlt vasárnap voltunk megint az Akváriumban, ahol Áron szépen nézegette a halakat:


Mi pedig - tekintettel a múltkori érdeklődésre - megörökítettük a szinkronúszó vizitündéreket, akik ezúttal a hideg időre való tekintettel inkább a szárazon mórikálták magukat (a szembetűző nap miatt ismét nem írtuk be a nevünket a minőségi házimozi-készítők könyvébe):






És végezetül a hét híre: Áron kinőtte a 60-as méretű rugdalózóit, még jó, hogy a Jézuska pont most küldött új ruhákat.

Itthon

Ha balra nézek, ezt látom:

ha jobbra, akkor meg ezt:

Megjöttek

Megjöttek a szüleim, hurrá! Eddig minden alkalommal elbénáztam a reptérre/reptérről vezető utat, ezúttal a Narita Expressre nem sikerült csak egy helyjegyet vennem (bár a jegyeladót sem igazán értem, aki úgy gondolta, hogy majd apuék állnak, vagy felváltve ülünk le), és miután jót kiabáltam egy agresszív, de angolul rosszul tudó kallerral, nemhogy nem sikerült a vonaton megvennem a hiányzó helyjegyeket, hanem a biztonsági emberrel szállíttattak le bennünket.

---to be continued---

Teli kollekcio

Ma 3 tacskoval talalkoztam, az elso malacnak, a masodik pandanak, a harmadik Telaponak volt oltoztetve.

Rablótámadás

Talán emlékeztek még az előző blogból azokra az ellenszenves madarakra, akik nyáron hordákba verődve köröznek a strand felett és szendvicsre utaznak, nos, ők ősz óta eltűntek. Legalábbis, ezt hittem. De ma, amikor gyanútlanul toltam a babakocsit a parti sétányon és közben palacsintát ettem, hirtelen, lesből lecsapott rám az egyik, és megtámadott. Nem hogy csak a palacsintát vette ki a kezemből, hanem frankón nekem támadt. A küzdelemben megsérültem, szájsebet szereztem, ami rondán vérzett és bedagadt. Most, hogy nincs hamburgerező turista, gondolom ők is agresszívabbak lettek.

Válság

Itt a córesz, nem vitás.
"Louis Vuitton SA, the world's largest luxury-goods company, has canceled plans to rent a 10-story tower in central Tokyo for a new flagship store, showing how hard the global economic downturn has hit this luxury-loving nation."

Szóval

Szóval az van, hogy az eddig blogolással és emailezéssel töltött időt most bevásárlással és főzéssel ütöm el. De azért sok minden érdekes meg kevésbé érdekes történik.

Pénteken voltunk az egy hónapos vizsgálaton, Áron hízott 1.2 kg-t és nőtt 6 cm-t, én fogytam 10 kg-t, de nem nőttem, mindketten dicséretben részesültünk. Áron sokkal nagyobb volt, mint a többi 1 hónapos, és hangosabban is sírt, amikor nem tudtam jól megetetni, ugyanis a csecsemőosztály gondozószobáját olyan valaki tervezte, aki csak addig jutott a könyvekben, hogy az újszülöttek szeretik az élénk színeket, a szoptatásról szóló részt már nem olvasta el. A 3 nm alapterületű szobába a világ legkényelmetlenebb és legnarancssárgább padját tették be, amin csak 2 anyuka fér el (vagy 3, ha nincs karjuk).

Hiába a 10 kg minusz, továbbra sem férek bele egyetlen nadrágomba sem, per pillanat az egyetlen ruha, ami rám jön az egy drapp kordszoknya (amilyen Áginak is van szürkében), legalább szép, és sok mindenhez fel lehet venni. Valószínű, hogy engem a Victoria Secret nem alkalmazna modellnek, mint Heidi Klumot, bár ez az állítás a terhességem előtt is igaz volt. Egyelőre sportolás gyanánt biciklizek (azaz egyszer elbicikliztem a közértbe, odafelé még oké volt, de visszafelé 3 szatyorral az emelkedőn majdnem feladtam), no és persze a jóga, ami megment attól, hogy a krónikus alváshiány miatt baltás gyilkos váljon belőlem. A jóga-DVD-n van egy csecsemőmasszázsos rész is, amit a világ legirritálóbb hangú Certified Massage Trainere narrál, még egyszer sem tudtam végignézni, mert Áron 10 perc után felébred a szörnyű hangra.

A szteppelés még nem megy jól, ezért az Oscarra a Water World egy adaptációjával készülünk (már csak Zsuzsi kedvéért is):



Ma a közértben belenéztem egy tükörbe, ez jóval őszíntébben mutatta a hatalmas karikákat a szemem alatt, mint az otthoni, barátságos tükrünk. Lehet, hogy nem ismerném meg magamat, ha találkoznánk.

Áron tök jó fej, amúgy, és amikor ébren van, akkor sok mindent lehet vele csinálni, pl. a karácsonyi égőket nézegetni (vagy - ami kevésbé érthető - a ruhásszekrény fehér ajtaját bámulni), mesélni, takaró alá bebújósat/onnan előbukkanósat játszani. És egyre ügyesebben ragad meg tárgyakat is, bár nem mindig a legmegfelelőbbet. Most már értem, hogy miért van ráírva a nejlnozacskókra, hogy nem játék - eddig úgy gondoltam, hogy igazán torz lélekre vall, ha egy szülő zacskót nyom a csecsemő kezébe maci helyett, valójában figyelmeztetés arra irányul, hogy a zacskót bármi áron is, de szerezzük vissza a babukától.

Köszönöm szépen a hasfájós tippeket, szerencsére mostanában elkerül bennünket. Én viszont megnyertem a hülyeségversenyt, amikor - megelőző jelleggel - evés után alkalmaztam a körkörös masszázst, amitól sajnos sugárban hányt a babuka.

Ma becsomagoltam a karácsonyi ajándékokat, minden készen áll anyuék hétfői érkezésére. Ez nem egy Karácsony-barát ország, egyedül 23-a ünnepnap, és az sem a Karácsony miatt, hanem a császár szülinapja okán, és ugyan elvileg az év utolsó hete vakáció a japán cégeknél, a mienk ebből a szempontból nemzetközi, mert nemhogy szabadságra nem lehet menni, hanem Eit még el is küldik 3 napra Taiwanra.

Áron arca sokat változott, mióta megszületett, és már a haja sem szőke, bár a szeme még kék (ezt azért tartom fontosnak leírni, mert a képeken nem látszódik). Valamiért nem tudom feltölteni az albumba legújabb képeket, ezért ide teszem őket.


Na, most sikerült, de most már mindegy, így hagyom.

Kömény

Ha ma reggel erre járt volna egy fotós, hogy megörökítse az én arckifejezésemet, amint a köményes teát iszom, hát Áron is jót röhögött volna.

Egy újabb eseménytelen, de azért aranyos video (bár nem tudom, egy négyhetestől elvárható-e, hogy bohóckodjon, amikor filmezik).

Hasfájás

Tegnap hasfájós napja volt Áronnak, ideje nagy részében panaszosan nyögdécselt vagy torka szakadtából ordított. Több különféle módszerrel is próbálkoztam: ringatás, mesélés, rábeszélés, hogy ne csinálja, a leghatékonyabb az erkélyre kitevés volt, ez 15 percre segített, itt az utolsó 30 másodperc látható.



Ma délelőtt megint mutatkoztak a tünetek, anyu tanácsára köménymag teát készítettem, amiközben sajnos brutálisan megégettem a középső ujjamat, ezért kénytelen voltam a fogfájásnál már jól bevált mini jégakut rábefőttesgumizni (vö. Puka, de én nem káromkodtam, bár átkozottul nehéz mini jégakuval az ujjunkon pelenkázni). Kár, hogy nem járt erre egy fotós, hogy megörökítse Áron csalódott arckifejezését, amikor rádöbbent, hogy nem tej jön a cumisüvegből, minden sajnálatom ellenére hangosan nevettem. A tea mellett bevetettem a Túl a Maszat hegyen kalandlemezt, ami igazi csodafegyvernek bizonyult, ugyanis Garas Dezső bácsi mély és barátságosan mókás hangjára 20 másodpercen belül abbamaradt a sírás. Persze korábban én is próbálkoztam a magam módján viccesen felolvasni a könyvből, de messze elmaradok a Nemzet Színésze mögött.

Vajon

a Sziddhárta tudott aludni a fa alatt?

Fasírt

A politikai korrektség jegyében megírom, hogy tegnap vacsorára fasírtot kaptunk (retek nélkül), és tök finom volt.

Többen kedvesen érdeklődtek a káposztalevelekről: bele lettek főzve egy nudlilevesbe, de nem ettem meg őket.

Mikulás

Itt jól látszik, hogy a Mikulás nagyra értékeli, ha valaki nem sír fürdésnél:
Én sem sírtam, ezért nekem csodálatos álmot hozott: a Familia Kft-ben voltam és Esztergályos Cecília először friss, ropogós baguette-ből készült szendvicsekkel kínált, utána pedig zöldborsóleves volt nokedlivel.

Már eddig is többedíziglen kimerítettük a gonosz szülő tényállását, és most tovább rontottuk a helyzetet: az igény szerinti etetésről áteveztünk az óra szerintire. Ez eleinte kicsit több sírással járt (különösen, amikor figyelemelterlésként az Éjjel az omnibusz tetjén kezdetű örökzöldet énekeltem), de elvetemült szülőként így 6 órát nem négy-, hanem kétrészletben aludtunk, aminek eredményeként tegnap újra bővített mondatokban beszélgettünk egymással, befolyásolható csecsemőnk pedig már csak négyóránként mer éhes lenni és ő is többet alszik.

Tiszta udvar, rendes ház

Miután anyunak keseregtem egy jót azon, hogy micsoda kupi van itthon, nekiláttam takarítani. Persze, nem egy téli nagytakarításban gondolkodtam, csak néhány stratégiailag fontos pontot (fürdőszoba, konyha) érintettem. Az utóbbiban - sajnos - mostanában ritkán fordulok meg, ezért is lepett meg, hogy milyen rossz állapotban találtam. Azt mondjuk sosem értettem, hogy függetlenül attól, hogy valakihez kimegy-e a Paprika TV forgatni vagy se, hogy tud valaki nekilátni főzni egy koszos konyhában. A legmeglepőbb felfedezés egy nagy üvegedényben rohadó káposzta-szerű levelek voltak. Őszíntén remélem, hogy ezeket a nárciszok komposztálására szánjuk, és nem fog rámkacsintani a hétfői ebédből.

Annyit mondok csak

fasírtos retekleves

Grandma got run over by a reindeer

Ez volt a refrénje annak a dalnak, amit a karácsonyi dekor felhelyezése közben hallgattunk. Áron zenei fejlettsége nem csak kitaláció, amikor a White Christmas-t énekeltem neki, olyan arcot vágott, mint aki citromba harapott. A mi karácsonyi égősorunk jóval kevésbé nagyra törő, mint Zsuzsiéké, de azért nagyon csinos lett, Áronnak is tetszik, sokáig nézte, majd kicsit megrángatta az egyik égőt.

Breakthrough

Áron ma reggel óta jól viselkedik, reggel másfél órát játszott az ágyában (!) és közben olyan volt, mint a pelenkareklámok gurgulázó mintacsecsemői, most pedig szépen alszik az ágyában(!). Szóval most már biztos, hogy olvassa a blogot és rádöbbent, hogy milyen nehéz napokat szerzett édesanyjának.

Érdekes, hogy az evés utáni büfi mindig azon a ponton landol a vállamon, ami kilóg a büfiztető kendő alól. Most, hogy a textilpelenkákat amúgy sem használom, varrok majd belőlük egy egész testet befedő védőruhát.

Az anyósomnak sikerült szert tennie egy Nyúlhányás receptre: két réteg rántotta között egy vastag réteg ragadós, zöld zselé. Látványnak is rémes volt, és kétlem, hogy a zselé bármilyen formában is egészséges lehet. Emberfeletti erőfeszítést kívánt, hogy lenyomjam, utána kellett küldenem fél tábla csokit kompenzálás képpen. Az én férjem ilyen kajákon nőtt fel - nem csoda, hogy erős akaratú ember lett belőle (és hogy érettségi után nyomban elköltözött otthonról).

Prison Break

A múlt éjszaka elég húzós volt, Áron éjjel egy és három között aludt, a többi időt pedig valami sírás-szerűvel töltötte, nem igazán sírás ez, hanem elégedetlenkedő, hangos nyöszörgés. Amior az első vonat elindult, és én még mindig fel-alá járkáltam, akkor eléggé elkámpicsorodtam. Ha jól emlékszem, Mao Ce Tung kínoztatta a politikai foglyokat alvásmegvonással - nagyon hatékony, én mindent bevallanék. Azt sem tudom, mit rontottunk el a kisággyal, mert ez az a hely, ahol Áron a legkevésbé szeret lenni, és főleg aludni. Végül fél 6-ra sikerült elaltatni, egészen fél 8-ig én is aludtam, akkor az egész újrakezdődött. Ezért 11-kor gondoltam egyet, és a szigorú tiltás ellenére felkerekedtünk sétálni. Jó alkalom volt ez arra is, hogy kipróbáljuk Áron vadiúj kardigánját és a hordozókendőt. Miután az akvárium lekerült a hasamról, nagyon szilfidnek látom magamat, ezért keserű csalódás volt meglátni, hogy mennyire nem férek bele a régi ruháimba - de hát ugye a világi hívságokról már pár napja lemondtam. A hordozókendőbe elég nagy kihívás volt beleaplikálni a gyereket, mert vagy a praktikus háttámasz gombolódott le, vagy a babuka csúszott túlzottan le, illetve egy kis csipeszes fogantyú funkcióját nem sikerült kitalálnom. Jót sétáltunk a tengerparton és Áron egész sokat aludt. Hazafelé betértünk az éjjel-nappaliba és vettünk egy csomó joghurtot. Itthon azután nagyjából újrakezdődött az egész, este - hála a férjemnek és a tejpumpának - tegnap éjjel 4 egybefüggő órát sikerült aludnom, azt álmodtam, hogy Borival és Bálinttal geocatchingelünk (ami a valóságban soha nem történt meg), és én egy szoptatásról szóló könyvet rejtek el a ládában.

Amúgy nem csak a zenében, hanem az irodalom terén is határozott preferenciái vannak a gyermeknek, a kortárs szépirodalom felé húz, leginkább a Szösz néne jön be neki.

3 kezem továbbra sincsen és a tárgyakat sem tudom magamhoz vonzani, de elejtett ruhadarabokat egész ügyesen szedek fel a lábammal, a végén még gorilla lesz belőlem.

Náhány nagyratörő tervet a polcra tettem, ezek között van a környezetbarát textilpelenka-használat is - igaza volt Esztinek -, ha valaki azt mondaná, hogy most pedig mossak pelenkát, azt derékon lőném egy pumpálós shotgunnal.

Mindenfélék, de főleg kesergés a koszt miatt

Tegnap kicsit hiányzott a havas Budapest, de miután pólóban reggeliztünk a napfényes teraszon, elmúlt. Az aznapra készült tojásos rizsnyákot nem vállaltuk be, a frigóban lévő, és beazonosított hozzávalókból a palacsinta receptjét tudtam kirakni. Ma, a tejtermelés fokozása végett valami olyasmit kaptam, mint amit a Mátrixban esznek, amikor a valóságban vannak. Olyan ez, mint egy nehéz vizsgaidőszak, legalábbis, ami az alvás mennyiségét és a magamhoz vett ételek színvonalát illeti. Még jó, hogy a Mikulás küldött csokit, különben nagyon szomorú lennék.

A csecsemőket a természet nagyon aranyosra tervezte, ez azért lehet így, mert ha egy kicsit kevésbé aranyos lény pisilne le az éjszaka közepén, akkor biztosan elég ideges lennék. Amúgy a csecsemők elvileg a nap nagy részét átalusszák, ezt a részt fel fogom olvasni a mi babukánknak a könyvből, aki napközben gyakorlatilag egyáltalán nem alszik, estefelé pedig csak úgy, ha az ölemben van. Emiatt most egy kézzel gépelek, egyre gyorsaban megy. Még az lenne hasznos, ha jediként magamhoz tudnám vonzani a tárgyakat. Annyi azonban bizonyos, hogy csak karnyújtásnyira lehetek a Nirvánától, mert tegnap hajmosás helyett a jógázást választottam. Remélem, a megvilágosodás a külsejükkel szemben igénytelenek előtt is nyitva áll. Ha megvilágosodom, biztos arra is rájövök, hogy a melltartóbetétek miért 25-ösével vannak csomagolva.

Tegnap meglátogatott bennünket Alice, hozott gránátalmalevet, ami a kínai népi orvoslás szerint elengedhetetlen a gyermekágyasok számára. Ehhez tényleg fiatal anyukának kell lenni, mert csak nekem ízlett, így legalább megihattam a többiekét is. Ezenkívül hozott egy nagy gyümölcstortát is, ennek temészetgyógyászati szempontból vitatott a haszna, viszont mindenkinek ízlett.

Áronnak amúgy korához képest nagyon jól kialakult zenei ízlése van, kedvence a Specko Jedno, második eg régi japán altatódal a nagymama előadásában, Halász Judit éppen csak dobogós. Én nem énekelek, csak szavalok, mindannyiunknak jobb ez így.