folytatás

Akkor folytatom a tele-drámaként a legizgalmasabb ponton abbahagyott postot. Szóval, ott tartottam, hogy a kaller erőszakkal leszállított bennünket a reptéri vonatról és nem hagyta, hogy a helyszínen megváltsuk a jegyeket, pedig - legalábbis a nem turistáknak - lehet. Azután walkie-talkie-n riasztotta a többieket és átadott bennünket egy másik biztonsági őrnek, aki elvezetett jegyet venni. Mióta felnőttem, még nem néztek bliccelőnek, főleg igaztalanul, legközelebb az a dán kaller állt, aki rezignáltan kezelte a Mister Minites Interrail jegyünket, de akkor legalább tényleg csaltunk.

Amint a képek is mutatják, anyuékkal sokat kirándulunk, és ma még étteremben is voltunk. Mondjuk a pincér lesápadt, amikor betoltuk Áront, gondolom arra számított, hogy majd teli torokból fog bömbölni, megzavarva ezzel a többi vendég ebédjét, de Áron csuda szépen viselkedett és kicsit sem sírt.

Egy elmaradt híradás: múlt vasárnap voltunk megint az Akváriumban, ahol Áron szépen nézegette a halakat:


Mi pedig - tekintettel a múltkori érdeklődésre - megörökítettük a szinkronúszó vizitündéreket, akik ezúttal a hideg időre való tekintettel inkább a szárazon mórikálták magukat (a szembetűző nap miatt ismét nem írtuk be a nevünket a minőségi házimozi-készítők könyvébe):






És végezetül a hét híre: Áron kinőtte a 60-as méretű rugdalózóit, még jó, hogy a Jézuska pont most küldött új ruhákat.