Hong Kong

Azt kaptam főajándékként Eitől a szülinapomra, hogy elmentünk a hétvégére Hongkongba. A fényképezőgép sajnos itthon maradt, ezért hogy ne higgye senki, hogy csak kitaláltuk az egészet, készítettünk néhány telefonos képet, de ezek elég bénán sikerültek, azért a kalandok sokszínűsége majd remélem pótolja a képanyag hiányát.

Szóval péntek délután felültünk a röpülőre, ahol szuper ráadásként megnéztük a Burn after readinget, amit már régóta terveztünk. Éjfélre megérkeztünk a szállodába, felmentünk a szobánkhoz, betettük a kártyát a nyílásba, hangosan sípolt, majd nem történt semmi. Betettük a másikat is, hangosan sípolt, semmi. Lementünk új kártyáért, vissza, sípolás, semmi. Recepcióssal vissza, sípolás, semmi. Recepciós hozta a passkey kártyát, kinyílt az ajtó, az ajtóban megjelent egy kínai bácsi, aki cefettül káromkodott. Már-már szóra nyitottuk a szánkat, hogy elnézést, meg ilyenek, de a recepciós egy hirtelen mozdulattal rácsapta az ajtót a bácsira, felkapta a bőröndünket és bevágódott a liftbe. Az új szobánk - ami a 22. emeleten volt, és mint másnap kiderült, pazar kilátással rendelkezett a lóversenypályára - sikeres elfoglalása után elindultunk vacsorát kereseni. Az egyetlen nyitott vendéglátóipari egységben családi dínom-dánom volt, de megszavazták, hogy bejöhetünk, de mivel a szakács szabadságon van, ezért csak egyféle ételel szolgálhatnak, hot pottal, ami egy nagy melegvizes lábos, amiben mindenki magának megfőzi a káposztáját, halgombócát, kagylóját, satöbbijét és elég finom.

Szombaton reggel elsétáltunk a Time Square-re, majd tovább a kikötő felé. Útközben egy tini-horrorba illő élménnyel gazdagodtunk. Találtunk egy plázát, ahol a Toys R Us kedvező áraival hirdette magát. Kicsit furcsa volt, hogy alig lehetett megtalálni a bejáratot, hamar kiderült, hogy ez egy valódi kisértetüzlet, rajtunk kívül nem volt ott senki, minden bolt zárva volt és csak felfelé menő mozgólépcsők voltak, a lépcsőházba vezető ajtó mindenhol be volt zárva, és találtunk egy lifetet, aminek ki volt tépve a hívógombja. Ekkor hisztérikusan kezdtünk rohangálni, végül találtunk még egy liftet, ez viszont nem állt meg a földszinten, hanem egyből a szeméttárolóba vitt le bennünket. Síráshatáron visszamentünk a kiindulási emeletre, majd némi tanakodás után lerohantunk a felfelé menő mozgólépcsőn és kitörtünk az épületből. Kellett nekem ennyit hülyülni a horrorfilmekkel.

A hongkongi kirándulás egyik célja az is volt, hogy résztvegyünk Ei jóbarátjának és egyben kollégájának, Joelnek és egy taiwani kollégánknak, Hazelnek az esküvőjén. Ehhez azonban szükségünk volt egy szmokinghoz való ingre, amit az internetes kutatás szerint Mr. Yu szmoking és alkalmi ruha szabóságában a tokiói ár egyötödéért lehet beszerezni. Mr. Yuval már a múlt héten néhány emailt cseréltünk a méretekről, és ígéretet kaptunk arra, hogy nem csak a megfelelő méretű inget teszi félre nekünk, hanem övet és csokornyakkendőt is kapunk ("Dear custom. we are have yuo need the price are shirt-hk$220 Bowtie and cummerbund hk$320") Mr. Yu üzletének megkeresése a kizárólag túristalátványosságokra koncentráló térkép segítségével először nehéznek tünt, de egyben jó alkalom volt arra, hogy bebizonyítsam Einek, hogy az utcák névvel és házszámmal való ellátása remek nyugati találmány. Mr. Yu, aki úgy néz ki, mint Fushimishi professzor a Macskafogóban, nagyon meglepődött, hogy megtaláltuk a boltot. A sikeres vásárlást a világ legfinomabb sült kacsájával ünnepeltük, amire a világ legkevésbé HACCP-sztenderdek szerint üzemelő kifőzdéjében tettünk szert (pl. az edényeket a WC-ben mosogatták, vagy a mosogatónál lehetett pisilni, de legalább mosogattak).

Ezután elmentünk Kowloon szigetre, ehhez metrót vettünk igénybe, ahol annyira gyorsra van állítva a mozgólépcső, hogy csak győztünk kapaszkodni. Kowloon szigeten csomó piac van, pl. virág, madár, gyerekruha és aranyhal. Mi az utóbbi kettőre látogattunk el, a gyerekruhapiac valójában olyan, mint otthon a kínai piac, sok Disney feliratú ronda bébiruhát lehet kapni 200 forintnak megfelelő áron. Az aranyhal-piacon az aranyhalakat előre becsomagolják nagyon pici nejlonzacskókba, 3 perc alatt két döglött halat és egy döglött teknőst láttunk, ekkor eljöttünk.

Következő úticélunk a kikötő volt, ehhez végigsétáltunk egy nagyon hosszú bevásárlóutcán, ahol két ékszerbolthálózat vetélkedik egymással, konkrétan minden sarkon van egy-egy üzlet, úgy 2 km-n kersztül. Vicces érdekesség, hogy ami kínaiul ékszert jelent, az japánul rizssütit. A kikötőben megnéztük a világ legnagyobb állandó fényjátékát, ami egyáltalán nem olyan látványos, mint azt a weboldal alapján gondolná az ember. Utána pedig elmentünk az éjszakai piacra. Ez kevésbé érdekes, mint a taipei, mert itt a "párhuzamos importból" származó termékek vannak túlsúlyban (azért vettünk nekem egy jó kis majmos órát) de legalább nincs büdös. A piacon vacsoráztunk, és majdnem sikerült felugrani egy hazafelé tartó buszra, amikor észrevettük, hogy az összes vásárfiát otthagytuk a piacon, de szerencsére az éttermes bácsi megőrízte a zacskókat.

Vasárnap felmentünk a Csúcsra, ehhez egy nagyon vicces fogaskerekű vasutat vettünk igénybe, ami 45 fokos szögben megy a házak között (lefelelé nem fordítják meg az üléseket, hátrafelé már nem annyira vicces így ülni, a mögöttünk lévő apuka elzöldült és ki is szállt az első megállónál). Ettünk bazsalikomos eperfagyit, ami csak nekem ízlett.

Az utolsó állomás az esküvő volt, ami egy nagyon rövid szertartásból és egy nagyon hosszú, tízfogásos kínai vacsorából állt. Nagyon sok finom dolog volt, a legfinomabb a Supreme Soup volt, szerencsére a mellettem ülő nem szerette, és megehettem az övét is. A vendégek 50%-a családtag, 50%-a kolléga volt. Ez utóbbiak, az alkalomra való tekintettel kerülték a céges témákat, de más mondanivaló híján inkább csak egymást fényképezték különböző felállásban (most a hongkongi iroda, most a lányok minden irodából, most csak a szingapúri fiúk, stb), tánc nem is volt, és a vacsora után rögtön haza kellett menni, ami igaziból könnyebbség volt, mert másnap nagyon korán indult a gépünk.

Itthon közben az történt, hogy Mr. Február megfázott a nagymamánál és most szörcsög, köhög és nincs túl jó kedve, ma egész nap Weöres Sándor versekkel vigasztalódtunk.