Minden pénteken kezdődött, amikor is a Tokyu Hands nevű áruházban cél nélkül shoppingoltam - itt leginkább olyan dolgokat lehet kapni amik a vicces és a hasznos határmezsgyéjén helyezkednek el, pl innen van a kutyás hangfalam, Alice makarónikészítője, Apukám gurulós ébresztőórája - szóval itt shoppingoltam, amikor is megláttam Personal Mishint, az egyfunkciós minivarrógépet. Personal Mishin a varrógépek evolúciós létráján a lábbal hajtós Singer utáni fokon áll, ez pont megfelel az én varrótudásomnak. Varrógépet utoljára Artner Erzsinéni "kézművesség" óráján láttam, majd a Nagyi segítségével elkészítettem a vizsgafeladatot, ami egy lapszoknya volt, a viszonylag primitiv fazon és a Nagyi közreműködésének ellenére a végeredmény tré lett. A vásárlásra a kalandvágyon túl az is ösztönzött, hogy még a múlt héten némileg felelőtlenül igennel válaszoltam arra a kérdésre, hogy tudok-e függönyt varrni, és vettünk csomó függönyanyagot, és még új huzatra valót is a babzsákpárnákhoz. Szóval Personal Mishin és én hazamentünk, és nekiláttunk először a babzsákhuzatoknak. A méretvételt eredetileg úgy terveztem, hogy majd lehúzom a régi huzatot, megmérem és kiszabom, ehhez képest a régi huzatot nem lehetett leszedni, illetve nem huzat volt, hanem az egyetlen réteg. Babzsákot lemérni elég macerás, mert mindig változtatja az alakját, de végül sikerült. Szombaton került sor a szabásra és a varrásra, inkluzíve cipzár, amit most csináltam életemben először. Egyáltalán nem néz ki bénán, sőt, még azt is rá lehetne fogni, hogy boltban vettük (ha nem is az International Design Centerben, de mondjuk a Skálában). Vasárnap következtek a függönyök, ami kevésbé gondolkodtató, viszont annál unalmasabb feladatnak bizonyult, és gyorsan rájöttem, hogy Anyukám ezzel miért fordul varrónőhöz. De végül mára ez is meglett, kicsit csüng, mert nem volt elég karika a karnison, de ezen majd javítok.
Craft kategóriában összeszereltük a bútorokat, a Gulliver kiságy gyorsan megvolt, de a mi ágyunknál kiderült, hogy a központi merevítő izét nem gyűjtöttük össze a piactérről, ezért félúton megrekedt a szerelés. A Vevőszolgálat 20 perces tanakodás után azt az ötletet adta, hogy talán menjünk be személyesen és hozzuk el. Az újabb félnapos túra roppant fárasztó volt, de igazán megérte, mert egyrészt igen szép, másrészt nagyon kényelmes. A régi ágyat szétszereltük, most az újabb kihívás, hogy hogyan váljunk meg tőle a szelektív hulladékgyűjtés szellemében. A szemétkatalógus (23 oldal) az ágy kategóriában csak annyit mond, hogy ez bizony "Special Large" elem, és fel kell hívni a szemétszolgálatot. Azt, hogy esetleg csak úgy levisszük a szeméttárolóba, az illegális hulladéklerakás idézett tényállásának ismeretében (10 millió jen büntetés / 5 évig terjedő szabadságvesztés) elvetettük.
És hamár így benne voltunk a kézimunkázásban, seperc alatt összedobtam a céges házifeladatomat: a munkaverseny eleredményjelző tábláját. És a legjobb az egészben, hogy a versenyben az én részvételem ezzel le is zárult.
4 comments:
1) először is hadd szögezzem le (csak hogy nagyobbat nevessünk): partner erzsi néni.
2) másodszor hadd emlékeztesselek, hogy már márton lúd kialakításában is nagy segítségemre voltál (mondhatni te varrtad meg), szóval azért van némi előéleted a lap(p)szoknyán kívül is (vö. "klasszikus nils-szín").
3) elképzelni sem merem, hogy mennyit lehet kapni pl. tiltott állatviadal szervezéséért ezek után (nem beszélve a nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel való visszaélésről).
4) munkaverseny. egyfelől jó lenne tudni, hogy ez mi ("asz mi?"), másfelől lehet, hogy jobb, hogy nem tudom.
Hogyan is felejthettem el Márton ludat! Bár őt is a Nagyinál varrtuk.
Itt van halálbüntetés is, szerintem a kakasviadalért nem is, de mondjuk fegyverrel való visszaélésért járhat.
A munkaverseny a kicsit kötelező feladatok elvégzésére buzdít, pl adatbázis feltöltés, és csapatokba kell szerveződni hozzá. Szerintem a következő lépés a környező irodákból való újsággyűjtés lesz, majd kapunk érte takarékbélyeget.
Én varrással eddig két alkalommal próbálkoztam kertésznadrág kategóriában (a kettő között eltelt 12 év), és mindkétszer segítséget kellett igénybe vennem, és a végeredmény leginkább az érdekes szóval jellemezhető. A kézműveskedés sosem volt az erősségem, szóval minden tiszteletem a babzsákhuzatért.
Mi legutóbb Csopakra vettünk IKEA ágyat, és igen (jan 30!), mi is elfelejtettük a középső merevítőt, és mehettünk szépen vissza érte.
Kézműveskedésről pedig sokat tudok beszélni, de az egyik legemlékezetesebb, amikor Ildikóval húsvét előtt tojást egyéb dísztárgyakat festettünk, és közben úgy berúgtunk, hogy hányás lett a vége.
Post a Comment