Istenem, India!

Ma negyedjére főztem indiait, és negyedjére szúrtam el. Eddig legalább tudtam, hogy miért - túl sok a.../túl kevés a... - most viszont a lencse nem akar együttműködni. Tanácstalan vagyok, és asszem maradok az európai konyhánál, legalább senkinek sincs összehasonlítási alapja hozzá a szűk családban...

A fogmosás óráról még nem írtam, pedig minden tekintetben beigazolta a várakozásokat: nagyon vicces volt. 10 fogmosó anyukára 5 körzeti nővér és 1 fogorvos jutott, először elméleti alapvetés volt a fogmosás hasznosságáról és undorító fényképeken kellett felismerni különböző elváltozásokat. Majd következett a gyakorlati foglalkozás, először gyorsan átvettük, hogyan kell tartani a fogkefét - mint egy tollat -, és milyen erősségű nyomást kell gyakorolni az ínyre - enyhe -, majd meg kellett mutatni, hogyan mosunk fogat otthon, és ezt a nővérek korrigálták, majd egyénre szabott tanácsokat is adtak a mozdulatokra és fogkefe kiválasztására. Majd bemutattak néhány extrás eszközt, amiket én bevallom, még sosem láttam, pedig nem vagyok kezdő a fogmosásban. Ilyen volt a minikefe, ami oyan, minet egy nagyon-nagyon pici üvegmosó kefe, és az előre kifeszített fogselyem - a nehezen hozzáférhető helyek tisztítására. Majd a doktorbácsi mindenkit megvizsgált és megmondta, hogy mi a teendő - pl. nekem el kell távolítani az alsó metszőfogamról a fogkövet - ami a helytelen kefekezelés miat alakult ki. A fognyűvő manó idén sem támadott meg. A nyelvi nehézségeket - mert azért ilyenek is voltak - úgy győztük le, hogy az egyik nővér egy fogászati szótárban megmutatta a kérdéses kifejezéseket. Sajnos egy japán szakkifejezés sem ragadt rám, én viszont megtanítottam a csoportnak a wisdom teeth és a gum margin szavakat. Szeptember végén lesz a következő foglalkozás - számolom a napokat.