A múlt éjszaka elég húzós volt, Áron éjjel egy és három között aludt, a többi időt pedig valami sírás-szerűvel töltötte, nem igazán sírás ez, hanem elégedetlenkedő, hangos nyöszörgés. Amior az első vonat elindult, és én még mindig fel-alá járkáltam, akkor eléggé elkámpicsorodtam. Ha jól emlékszem, Mao Ce Tung kínoztatta a politikai foglyokat alvásmegvonással - nagyon hatékony, én mindent bevallanék. Azt sem tudom, mit rontottunk el a kisággyal, mert ez az a hely, ahol Áron a legkevésbé szeret lenni, és főleg aludni. Végül fél 6-ra sikerült elaltatni, egészen fél 8-ig én is aludtam, akkor az egész újrakezdődött. Ezért 11-kor gondoltam egyet, és a szigorú tiltás ellenére felkerekedtünk sétálni. Jó alkalom volt ez arra is, hogy kipróbáljuk Áron vadiúj kardigánját és a hordozókendőt. Miután az akvárium lekerült a hasamról, nagyon szilfidnek látom magamat, ezért keserű csalódás volt meglátni, hogy mennyire nem férek bele a régi ruháimba - de hát ugye a világi hívságokról már pár napja lemondtam. A hordozókendőbe elég nagy kihívás volt beleaplikálni a gyereket, mert vagy a praktikus háttámasz gombolódott le, vagy a babuka csúszott túlzottan le, illetve egy kis csipeszes fogantyú funkcióját nem sikerült kitalálnom. Jót sétáltunk a tengerparton és Áron egész sokat aludt. Hazafelé betértünk az éjjel-nappaliba és vettünk egy csomó joghurtot. Itthon azután nagyjából újrakezdődött az egész, este - hála a férjemnek és a tejpumpának - tegnap éjjel 4 egybefüggő órát sikerült aludnom, azt álmodtam, hogy Borival és Bálinttal geocatchingelünk (ami a valóságban soha nem történt meg), és én egy szoptatásról szóló könyvet rejtek el a ládában.
Amúgy nem csak a zenében, hanem az irodalom terén is határozott preferenciái vannak a gyermeknek, a kortárs szépirodalom felé húz, leginkább a Szösz néne jön be neki.
3 kezem továbbra sincsen és a tárgyakat sem tudom magamhoz vonzani, de elejtett ruhadarabokat egész ügyesen szedek fel a lábammal, a végén még gorilla lesz belőlem.
Náhány nagyratörő tervet a polcra tettem, ezek között van a környezetbarát textilpelenka-használat is - igaza volt Esztinek -, ha valaki azt mondaná, hogy most pedig mossak pelenkát, azt derékon lőném egy pumpálós shotgunnal.
4 comments:
Nyugtasson a tudat, hogy engem reggelente még mindig gátlástalanul felver a Vencel pápa. A leggonoszabb az, amikor rámfekszik és a szemhéjamat próbálja nyitogatni. Egyébként meg estenként a fürdőkádban jókat szokott azon röhögni, hogy reggel majd megint piszkálni fog. Texitelpelenkára csak azt tudom mondani, hogyha még mindig az lenne az egyetlen opció, akkor sosem vállaltam volna gyereket. Így most a túlnépesülés + a környezetszennyezés miatt is pokolra fogok kerülni....
broop
broop - ez pont olyan, mint amire evés után várunk. már csak szoptatásban tudok gondolkozni.
és meddig tart, mire odáig jut egy babuka, hogy már tudatosan ébreszti fel anyukáját?
Áron most az ágyában fekszik csöndben! lehet, hogy olvassa a blogot, és rádöbbent, hogy milyen nehézzé tette az elmúlt két napot.
ezek szerint álmodban átkúsztál az én tudatomba, mert én voltam geocache-elni bálintékkal! igaz, szó sem volt szoptatókönyvről, de ez valószínűleg a te tudatmaradékod.
kérlek: csak gorilla ne. inkább valami kedves kis makákó.
oké, a textilpelenka "last century", na de a shotgun: én már nem hiszek ezekben a modern marhaságokban (sem)... :)
PS: a titkoskód-generátor azt üzeni neked, hogy a külsőddel kapcsolatos gondjaidat az iszlám hitre való áttérés oldaná meg a legjobban. ezt persze tömörebben fogamazta meg: "arrabb".
ja, és venyát pedig katonai iskolába kell küldeni, hogy leszokjon a szemhéj-nyitogatásról! ezt indítványozza a kódmester is: "munderc".
Post a Comment