Ha fodrászhoz megyek, két eset lehetséges: vagy tiszta hülyén nézek ki, vagy ugyan úgy nézek ki, mint előtte. Most a második eset áll fenn, pedig szépen elmagyaráztam, le is rajzoltam, hogy mit szeretnék, az angolul beszélő kollégával mégegyszer ellenőríztük a tervet, majd Kanai-san az oldalán lógó hatalmas tartóból némi gondolkodás után a konyhai ollót vette elő, egy kerek órán át csattogtatta, hogy azután olyan legyen, mintha hozzá se nyúlt volna.
Hosszas töprengés és a dolgok alapos megvitatása után végül mégis jelentkeztem a Temple University Sajtókapcsolatok tanfolyamára. Ha szép nem, legalább okos hadd legyek.
3 comments:
Gondoltam megosztom veled az alabbi megfigyelesemet: az elso mondatbol formallogikailag az kovetkezik, hogy mindig tiszta hulyen nezel ki. (A eset: tiszta hulyen, B eset: ugyanugy. Ha egyszer mar volt A eset, akkor onnantol kezdve, vagy ugyanugy (B eset), ami tiszta hulyen, vagy pedig tiszta hulyen (A eset), ami megint csak tiszta hulyen.) Ezt figyeltem meg.
Vitatkoznék Petivel, mivel a két fodrászolás között a haj növekszik (mégpedig nem egyenletesen növekszik), így előfordulhat, hogy az A eset megtörténte ellenére egy későbbi időpillanatban már nem néz ki tiszta hülyén, és ezt az állapotot hagyja változatlanul a B eset.
A bejegyzésből inkább az következik, hogy ha Sára nem akarja, hogy a haja a térdéig - vagy még tovább - érjen (azt pedig tudjuk, hogy ez milyen szörnyű következményekkel jár zuhanyozáskor), néhanapján be kell vállalnia, hogy - legalább egy ideig - tiszta hülyén néz ki.
Andrással értek egyet, nem feltétlenül formállogikai, inkább hiúsági alapon.
Post a Comment