Nem állok nagy szilveszteri bulizós hírében, de engem is meglepett, hogy az éjfél idén fürdőszobatakarítás közben ért. És mire Ágiék befejezték a Sas-kabarét, mi már túl voltunk a napfelkelte-nézésen is, ugye, amit nem hagyományörző módon a hálószobából élveztünk, így ráadásul ki sem kellett bújni a takaró alól. 1-én átmentünk Kaya-sanhoz, aki hagyományos újévi menüvel várt minket (majd apu gépéről megszerzem az illusztrációt), a nagy része finom volt, még anyuéknak is ízlett, pedig ők nincsenek is edzésben, egyedül a mocsit nyelték le egészben, ami egy szájpadlásra ragadó rizssüti, ennek élvezetéhez kell vagy két évi helybenlakás. De azért jól jött, hogy a sógorom B-tervként csinált ratatouille-t.
3 comments:
Ma jött meg a csudi szarvasos képeslap. Köszönjük! És BUÉK!
u.i. a generátor megint a közepébe trafált: stork
nagyon aranyos vagy ezen a képen!
azt mondjuk megértem, hogy nehéz volt szilveszterre kölcsön-csecsemőt találni, de ez most tényleg nagyon különbözik az összes eddigitől... [:
lorán lenke pedig igazán büszke lehet, hogy egy tokiói blogon szerepel a neve, ráadásul címsorban.
akemashite omedetoo gozaimasu az egész kazoku-nak!
Szerintem a pandának öltözött gyereket tartsátok meg, az a legédesebb. Az újévi menü képétől rettenetesen éhes lettem, de az én gyomrom sajnos a japán konyha pártján áll, úgyhogy csak szomorkodik ebben az országban.
Meg BUÉK meg minden!
Post a Comment