Itthon lazsálunk

Jó kis lazulós hétvége volt ez a mostani, Áron ügyesen megértette, hogy vasárnap nem muszáj fél 7-től aktívan játszani, szépen visszafeküdt aludni reggeli után. A felnőttek reggelire palacsintát kaptak, porból, de finomat, és azt is megértettem, hogy a Snoopy-ban miért abrázolják olyan magasnak a palacsintákat:

Hamarosan lejár az éves bérletünk az akváriumba, ezért gyorsan elmentünk mégegyszer megnézni a halakat. A pandás gyereket akartuk magunkkal vinni, de időközben kicsi lett a pandás szerkó, és csak annyira volt csinos, mint a Zsuzsi bázeli pólója.

Tavasz a költözés szezonja Japánban, ilyenkor kell megújítani a szerződéseket, vagy más lakásba költözni. Mi fontolóra vettük a más lakásba költözést, mert a mostani nem éppen olcsó, és hát jó lenne egy kicsit nagyobb, persze ilyet azért nem találni az óceánparton, ezért fontolóra vettük, hogy beköltözünk a "városba". Egy csomó lakást/házat néztünk meg az interneten, a hirdetésekben külön megjelölik, hogy hová lehet hangszerrel, háziállattal vagy babukával költözni, és mivel mi két halmazba is tartozunk, nagyon leszűkült a kör, csak egy olyat találtunk, ahová mi is hajlandók letünk volna beköltözni, mivel az ingatlantulajdonosok általános álláspontja szerint a muzikális kisgyerekes családok csak peremkerületi, lepukkant, rossz beosztású lakásokban tűrhetők meg. Fel is hívtuk az ügynökséget, ahol egy kedves néni lebeszélt bennünket már arról is, hogy megnézzük, mert szerinte zajos a környék, reggel mindig dugó van és elég messze van a metró.