Fél nap Kamakurában

Kellett nyitnom egy új bankszámlát, ehhez pedig felnőtt segítségre volt szükségem. Kaya-san eljött velem és kitöltött 3 oldalnyi kérdőívet, amit elvileg nekem kellett volna az ügyintéző szeme láttára csinálnom, de egy liberális bankos kisasszonyt fogtunk ki. Szert tettem még egy hankora is, ami itt az aláírást helyettesíti, és a legtöbb embernek egyéni szuperdizájnos van (Einek annyira dizájnos, hogy nem is látom, hogy az a neve lenne), nekem a közeli papír-írószer boltból van egyen-yamashitás, még jó, hogy ilyen gyakori nevünk van, illetve hogy senki sem firtatta, hogy valóban felvettem-e a férjem nevét, ezért ha a liberális bankos kisasszonyon múlik, akár alá is aknázhattuk volna a rendszert egy fiktív ügyfél nyilvántartásba vételével. De biztos van egy beépített hazugságmérő az ügyfélpultnál, ami nem jelzett, sőt, még egy király Miki egeres kitűzőt is kapott Áron, aki ezért mosolyával ajándékozta meg a bankos kisasszonyt, aki ennek annyira örült, hogy később még egy szintén Miki egeres műanyag kütyüt is adott. Lett egy bank-bookom is, ami egy kis piros könyvecske, amit kártya helyett kell az automatába tenni, és akkor ki lehet venni vele pénzt, és az egyenleg begépelődik a könyvecskébe. Persze kapok majd bankkártyát is. Ez jól példázza az itteni adminisztrációs rendszer hülyeségét, miszerint mindenből kettő van, egy analog és egy digitális, ezért minden ügyintézés 2-4 hétbe telik, mert ez dupla annyi időt igényel. De azért a bank-bookra büszke vagyok, mert a korábbi bankom nem tartott érdemesnek rá, ez a bank pedig egyáltalán nem tartott érdemesnek arra, hogy ügyfelévé fogadjon, csak most, a Yamashita (ál)névnek köszönhetően.

A sikeres ügyintézést megünnepelendő, elmentünk a biopiacra, ahol ekkora retket vehettünk volna, ha szükségünk lett volna 5 kg-ra:


Hazafelé menet pedig megnéztük a helyi iskolások rajzkiállítását. Úgy látszik, egy hatodikos sem kerülheti el a lino-metszet készítést.